Baráth Viktória: Egy év Provance-ban
Azt hiszem egy könyvet az is minősít, hogy mennyi idő alatt olvastam el...ehhez kb 24 óra kellett, úgy, hogy közben dolgozni is el kellett menni. Nagyon nagyon tetszett. Provance igazi romi hely és valahol mindannyian vágyunk rá, hogy egy időre elmenjünk valahova.
A főhős elveszítette a férjét kb két évvel a történet előtt, mégis azóta nem talál vissza önmagához, vannak tevékenységet melyeket azóta nem csinált, érzések, melyekről úgy gondolja neki már "nem járnak". Nem mer felszabadult lenni, boldog, úgy érzi ezzel nem tisztelné a férje emlékét, a szerelmük emlékét. Bevallom, a könyv elején néhány könnycseppet ejtettem, annyira szépen és tökéletesen indult ez a nagy szerelem. (Pont mint a mienk, a Kedvesemmel :) . Két részt kifotóztam belőle neki és elküldtem...azt mondta: ki írta meg a történetünket?). Egyszer levelet kap egy ügyvédtől, melyből kiderül hogy örökölt egy házat Franciaországban. Vagy mégsem? A bonyodalom elkezdődik, ketten tudják úgy, hogy a bácsi halála után övék lesz a ház..a ház ami persze romos és erősen felújítandó, persze kevés pénzből és gyorsan..Természetesen sok kaland után sikerül, természetesen a végére az ellenszenves lány jófej lesz, az undok fickóval pedig összeházasodnak...és senkit nem érdekel hogy kettőjük közül tulajdonképpen ki is a tulajdonosa a háznak ami esküvők megtartására és vendégfogadásra ideális helyszínné alakult.
