Olvastam 2025/23.

 Baráth Viktória: Egy év Rómában

 

 Ez a többedik könyv, amit Baráth Viktória írt, szeretem őket, nem is gondolkodtam hogy elhozzam-e amikor a polcon láttam. Volt már olyan könyve, ahol a főhős nem volt szimpatikus, aztán ahogy haladtak az események, egyre jobban "megszerettem", a történet kimenetele pedig teljes meglepetés volt. Ez a könyv az elején már meglepetés...egy fiatal nőről szól, aki író, csak épp nem ír...hanem iszik, alkoholt, rengeteget, rendszeresen...és gyógyszert vesz be mellé...a nem teljesen tiszta állapotában pedig egyéjszakás kalandokba keveredik...A miértre a válasz talán egy régi szerelem vége, a főszerkesztővel, a kiadónál, ahol dolgozik. Ahonnan talán épp ezért nem elbocsájtják, hanem elküldik Rómába egy évre, hogy írjon naplót és éljen egy kicsit más környezetben, töltődjön. Segítőjének egy papot, Jonathan atyát kérik fel. Együtt bebarangolják Rómát, minden szépet, fontosat, híreset megmutat Leilának, közben összebarátkoznak. Kamaszkoromban volt szerencsém Rómába járni, tudom hol, milyen környezetben van az Angyalvár, a Trevi kút, a Colosseum...Olaszország hangulata akkor engem épp úgy elvarázsolt, mint Leilát. Csodálatos, magával ragadó leírást kaptunk a városról, majd a történet későbbi részében Elba szigetéről. Bepillanthattunk egy kávézó, egy étterem életébe, részt vehettünk egy igazi romantikus olasz esküvőn, sőt a katolikus egyház titokzatos és tiszteletreméltó szabályaiba, életébe. Leila szorgalmasan dolgozik egy étteremben , ahol a tulajdonos öccse kitartó udvarlással meghódítja. A kapcsolat nem felhőtlen, de úgy gondolja, legalább nincs egyedül és egy év múlva úgyis hazamegy...közben fura, izgalmas kapcsolat alakul ki az atya és Leila között. A barátságból szerelem lesz, ezt nagyon nehezen vallják be önmaguknak is. Aztán természetesen eljön a nap, amikor nem lehet tovább húzni az első csókot...

Szerettem ezt a könyvet, nagyon gyorsan elolvastam, izgalmas volt, érdekes, romantikus. A héten minden házimunka megvárt, minden délután olvastam 😃

Nyár

 Ez a nyár elég furcsa, és eddig nem is jó. Igaz, ha nem történik rossz, akkor az már jó, tehát mégiscsak jó ez a nyár. 

Munkahelyi állapotok nem változtak, sőt...megint tudok két olyan emberről, akik fel fognak állni a közeljövőben, egyik a közvetlen kollegám. Őt nagyon sajnálom, de maximálisan megértem: egyedülálló fiatal srác, neki ez a "ki tudja meddig húzzuk" állapot nem kilátás. Óriási tudása, rutinja és bátorsága van megvalósítani az ötletét, kitartóan dolgozik a jó eredményért, sose adunk ki nem tökéletes munkát. Ez a része is hiányozni fog, meg a racionalitása ahogy az elmúlt hónapok változásait kezelte.

Szóval a nyár: nem megyünk nyaralni sehova, semennyi időre, nincs mit várni, egyik nap olyan mint a másik, a nyár olyan mint a tavasz meg az ősz meg a tél csak sokkal melegebb van. A nagyok a párjaikkal élnek, velük nyaralnak, Kispasi volt vándortáborban, most egy fogműtét után lábadozik éppen, közben vezetni tanul és a nyár hátralevő részében dolgozni akar hogy legyen zsebpénze. Egy-két hétvégén voltunk a Balatonon, szerintem lesz még egy-kettő ilyen és kész, itt az ősz. Lassan itt a szülinapom, a várva várt ötven, nagy tervekkel, melyekből tudom hogy kb semmi se valósul meg. Ennek egyrészt én vagyok az oka, hogy nem vagyok elég kitartó, másrészt a pénz...de az évnek nincs vége, nem is lesz szeptember elején se, még behozhatom...Augusztusban a könyvtár is bezár, az az új kedvenc helyem. A héten voltam, és feltankoltam, tíz könyv van most nálam..úgy mentem be, hogy valami vékonyat keresek, amit könnyen beteszek a táskámba, erre az első kettő amit megláttam több mint 500 oldal, de a kedvenc Baráth Viktória írta, nem hagyhattam ki...délutánonként olvasok, messzi kellemes tájakon járok , vasalni úgyse szabad közel 40 fokban. Várom az őszt, úgy érzem van még bennem szunnyadó energia ami majd a hűvösebb idővel előjön.

Olvastam 2025/22.

 Katie Fforde: Rózsaszirmú nyár

Ez a könyv is jó választásnak bizonyult, nem olvastam még semmit az írótól. 

A történet egyszerre játszódik Skóciában. Londonban és Franciaországban. Egy ifjúkori átbeszélgetett éjszaka emléke nyomán kereste meg Caro Alecet. De ezt nem árulja el neki, szorgalmasan gondozza idős édesapját. Része lesz a család életének, Alec kamasz lánya is bizalmába fogadja, sőt, elszökik a bárkájára Londonba. Közösen "megpuhítják" Rowan anyukáját, aki a könyv végére belátja hogy London nem is annyira rossz és kerülendő mint ahogy azt ő gondolta.

Kalandos hetek hónapok telnek el, visszaszerzik a birtok eladott részeit, együtt izgulnak az öregúr betegágya mellett, különleges, személyre szabott parfümöt készítenek Franciaországban, esküvőt szerveznek a birtokon, itt természetesen meglepetés is lesz. Az esküvő forgatagában Alec elmondja Caronak hogy mennyire szereti és feleségül kéri..ő pedig boldogan mond igent. 

Olvastam 2025/21.

 Hadházi Anita: Könnyűszív

Ismét egy olyan könyv, amilyet nem olvastam mostanában, de nagyon szeretem: 1819-ben játszódik. Mivel megint csak a borító és a cím alapján választottam, ez meglepetés volt. Kedvelem a kor társasági írott és íratlan szabályait, a társadalmi rétegek szerinti életet, az udvariaskodást, az öltözékeket. A táj, helyszín és kor leírása tökéletes és mégis élvezetes ebben a könyvben. Egyszerű tevékenységek, melyek akkor a mindennapok részei voltak, ma ár el se tudjuk képzelni. 

A történet? Aranyos, fordulatos, kedves figurákkal, az emberek jellemét tökéletesen tükrözi külsejük. Szerelmi történet, mely évekkel ezelőtt szakítással végződött, majd teljesen megváltozott élethelyzetekben újra találkoznak. van második esély? Kell hogy legyen...de hogy fognak eljutni oda? Akiről az első pillanatban éreztem hogy valami nem kerek, a végére ki is derül hogy tényleg nem...Boldog vége lett a történetnek, szerettem olvasni.

Olvastam 2025/20.

 Zubor Rozi: A napló

Keménytáblás könyv...

Elegáns, nőies...

Levettem a polcról, visszatettem, majd mégis eljött velem..

Elkezdtem olvasni, félretettem mert nem strandra való, aztán újra elővettem...

Egyszerre ismerős és ismeretlen..egy anya, dolgozó nő, vágyakkal, tervekkel teli egy vacak házasságban, egyszerre kell helytállni mindenhol is...kap egy csodanaplót, ami a beleírt kívánságot teljesíti..és tényleg. Kívánságok pedig vannak: egy izgalmas nap, teljes állás, pénz, minőségi idő a gyerekekkel...mind valóra válik, közben jön a felismerés: a férje már nem igazán része az életüknek... Aztán egy ismeretlen nőtől megtudja, hogy a férje megcsalja, valamint azt is, hogy gyakorlatilag ellopta a gyógynövényes krémjeinek receptjét és sajátjaként mutatta be..ekkor Matilda nagyot lép, leleplezi férjét a munkahelyén, mindkét ügyben. Aztán telefonon beszél Tündével, akitől anyukája a varázsnaplót vette neki...Tünde elmondja, hogy nincs semmi varázslat, csak azzal hogy leírta az álmait, vágyait, tudott tenni értük.

Az eleje nehezen indult, nehezen érintett meg, de a végére egy gyakorlatilag letehetetlen könyv lett. Nagyon tetszett és ajánlom mindenkinek, akinek szüksége van összeszedettségre és bátorságra az élete megfordításához, megváltoztatásához. Nekem nincs, én ezen már rég túlvagyok, de élvezettel olvastam. 

Olvastam 2025/19.

 Alexander McCall Smith: Találkozzunk Toscanában!

Egy könyv, amiben cselekmény nem sok van, de a tájleírás mindent visz, az első betűtől az utolsóig elolvastam.

Egy szakítás után indul a gasztrokönyvek szerzője Toscanába, kalandos úton eljut a kisvárosba, ahol legújabb könyvéhez anyagot gyűjt és megírja. Közben találkozik egy nővel, azt hiszi szerelmes lett, majd rájött hogy mégse... előkerül az ex, fájdalommal majd megbékéléssel, hogy jó volt míg tartott de nem folytatják...a könyv végén kiderül hogy végig a szeme előtt volt egy nő, a szerkesztője, akit későn vett észre nőként de akivel boldog lehet. 

Ez a cselekmény nem volt izgalmas, még talán érdekes se sokszor, de szinte láttam magam előtt a tájst amiről olvastam, annyira jó volt. Megismertetett az olasz borokkal, sajtokkal és tulajdonképpen az olasz életérzéssel, a kis falu mindennapjaiba kukkantva.