2011. január 2., vasárnap

Az én Aurorám 2010/41

A Tesómtól kaptam két gombolyag nagyon szép színű zoknifonalat még a nyáron. Azóta várt a sorára, mert hogy nem zokni lesz belőle, azt már akkor tudtam. Csodaszép színű, alapvetően barna és narancssárga, de olyan skálán, hogy azt a képek talán szebben leírják mint ahogy én tudnám.

A tavalyi év utolsó napjaiban rámkiabált, hogy Aurora akar lenni. Az lett:



Sokan megkötöttétek már, nincs két egyforma, még hasonló sem. Sokszor csodáltam már ezt a kendőt, de az a fránya dupla ráhajtás mindig visszafogott...most legyőztem! Biztos nem tökéletes, de törekszem rá. A következő biztos más lesz, talán kevesebb hibával, de biztos hogy meg fogom kötni mégegyszer!
A lelkemnek most erre volt szüksége: napfényes időt idéző fonal, könnyen követhető minta, kellemes nagyságú, könnyű, ugyanakkor szükség esetén fázós nyakat melengető méretű kendő.
Köszönöm, Ercsu hogy megköthettem!

És ami a legjobb ebben, hogy az Anyukámé lett, azt mondta, ezt hordaná..
Úgyhogy Lányok, (és most senki ne bántódjon meg), de a legnagyobb dicséretet már megkaptam érte...

6 megjegyzés:

  1. Nagyon jók a színei, tényleg vidám, meleget idéző.
    Én is kötök még néhányat, az biztos.
    És a T.W. Csak nem csinálod újra?lehet, hogy én is belefogok megint. Az is annyira jó minta.

    VálaszTörlés
  2. Ha belefogsz újra, megvárom míg kitalálod hogy is van a széle, mit rontottam el a múltkor, jó? Van még egy ebből a fonalból, eddig várt, még egy kicsit kibír...

    VálaszTörlés
  3. Nekem meg ezek a bejegyzések a legnagyobb dícséretek. Nagyon szépen köszönöm!
    Nagyon tetszik a kendőd, rengeteget láttam már készen, ez a legeslegszebbek közül való.

    VálaszTörlés
  4. Ez valami gyönyörűséges lett!

    VálaszTörlés

2023

 Így január végén ideje megírnom az összefoglalót,  a szokásos pár sort az elmúlt évről. A lényeg: nagy baj nem érte a családot, továbbra is...