Ennek sok oka van, amit nem részleteznék, de amikor egy kedves Barátnőmmel beszéltünk az érzéseimről, azt mondta, lehet hogy a káosz nem is körülöttünk van, hanem bennünk..ennek a beszélgetésnek már több hete, de ez a mondat azóta is sokszor eszembe jut. Elkezdtem tehát módszeresen rendet rakni magamban és magam körül. Nem is tudom melyik a nehezebb feladat, és melyikkel haladok jobban. A haladáson nem mindig a hátralevő dolgok csökkenését értem, inkább a már elvégzetteket, amit kipipálhatok.
Egy lépés:
Az elhatározásért cserébe megleptem magam egy dobozkával és felcsavargattam a szanaszét heverő himzőfonalaimat. És olyan jó látni így együtt, szépen sorban ezeket a szineket, hogy időnként előveszem csak nézegetni is :)
A sok-sok kinyomtatott leírást és mintákat is rendszereztem, ez nem látványos ennyire, csak az asztalomról tűnt el egy kupac :)
És alkottam is, Barbi szivecskéjét:
:o) Szia! Örülök, hogy írtál.
VálaszTörlésÉn is örülök. Ugye jól vagytok?
VálaszTörlésAz a motoszkáló mondat igaz szokott lenni. Kell néha egy kis belső rendrakás, az sokat tud segíteni. Tapasztalatból mondom.
Mostanában megint kendőzök, lassan beleférne egy újabb TW. Mi a véleményed?
Orsi: olvaslak, csak nem írok :)
VálaszTörlésMacus: bármikor kezdhetjük!
Jó, keresek egy megfelelő fonalat. :))
VálaszTörlésna. végre, Katám!
VálaszTörlésez egy furcsa dolog, kölcsönösen hat egymásra a kettő, néha, ha kívül elkezdek rendet tenni, csökken a belső feszültség
ki érti ezt?