2012. április 10., kedd

Egy újabb maradékos zokni 2012/9

Lezárult egy fejezet: elfogyott ez a barna csíkos fonal, amit már sokféle harsogó színű másikkal párosítottam, direkt maradékok felhasználása volt a cél. A másik, ami végre nagyon fogyóban van, az a zokni orrát alkotó kék-piros csíkos. Aki régóta olvas, az talán emlékszik, hogy ez volt az a fonal, amivel tanultam zoknit kötni és mégis a zokni ami ebből készült, sokadik lett csak a sorban.

Még egy fejezet lezárult: március elseje óta újra "csak" családmenedzser vagyok...ez most az én döntésem volt, szerintem mindketten jól jártunk vele, vallom, hogy ami nem megy, nem kell erőltetni, vonatkozzon ez bármire. Az, hogy ez egy jó időpont volt, az is bizonyítja, hogy márciusban a Vince összesen 8 napot volt oviban, azt is két részletben, egyébként betegen itthon velem...
Az a néhány nap nem telt tétlenül, nekiálltam selejtezni minden részén a lakásnak, ezen a fronton még van mit tennem. A nagy projekt azonban az erkély rendbetétele volt...öt éve festettük ki, valami beltéri festékkel és ahol érte az eső, szépen felhólyagosodott, majd lepotyogott. Levakartam ahol le akart jönni, összecsiszoltam a rétegeket, aztán nekiálltam kifesteni. Aki csinált ilyet, tudja, hogy ez nem annyira egyszerű, mint így leírva tűnik. Mindehhez hozzáteszem, hogy fél egyre mire a Vincéért kellett mennem, már magamról is le kellett mosni a festéket, akkor főleg érthető, hogy miért tartott egy hétig...most szép fehér, tiszta, világít a többi közül. Már csak a virágláda-tartó vasakat kell lefestenem, de olyan hideg van, félek belefagy az ecset a kezembe. Túlságosan nem akarok felöltözni a művelethez, mert ismerve magamat, biztosan én is festékes leszek..:).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

2023

 Így január végén ideje megírnom az összefoglalót,  a szokásos pár sort az elmúlt évről. A lényeg: nagy baj nem érte a családot, továbbra is...