Év vége

Aki bármilyen kapcsolatban van az iskolával, annak kétszer van év vége: egyszer amikor mindenki másnak is, másszor június közepén-végén. Amennyire a karácsonyi készülődés és a téli szünet miatt várni szoktam a téli évvégét, most úgy várom ezt. Ez a fura, digitális oktatással megspékelt tanév és a vírus, ami kerülgetett mindenkit az elmúlt két évben, fura fáradtságot hozott. A lelkem fáradt el...egyre jobban értékelem az itthonról dolgozást, ahol nincs a kollegák serege. Utálom a képmutatást, a kiszámíthatatlanságot. Felnőtt emberek vagyunk, mégis néha olyan mint az oviban: "ma a Julcsi barátja leszek, tudom hogy tegnap mondtam róla minden csúnyát, de ma olyan szép babát hozott hogy akarok vele játszani"Az érdek, az önzés, a kihasználás mindenek felett...és ha úgy működne mint a gyerekeknél, hogy megmondja hogy ma ez a bajom veled, sokkal egyszerűbb lenne az élet...de nem..minden napra van valaki, akit lehet bántani...és persze mindig vannak a szélkakasok is...a spicli, akiről tudjuk, sejtjük, de aztán úgy csinál mint aki mégsem, mint aki barát és nem ellenség...Utálom ezeket a gyerekes játszmákat...és azt, hogy nem tudom mikor kerülök sorra.