Balogh W. Orsolya: A szexéhes anyuka
Az első könyv amit a szerzőtől olvastam. A címének megfelelően nem vártam magvas gondolatokat, pont azt kaptam. Pár óra alatt elolvastam, könnyen olvasható, vitt magával a történet. Ami kb a való élet, hiszen pár éve megtapasztaltam hogy a társkeresőn fura figurák vannak...végül sok kitérő és próbálkozás után ő sem ott találta meg a szerelmet.
Még nem tudom hogy keresni fogom-e az ő többi könyvét...mellette szól hogy a stílusa élvezhető és nem volt hosszú..
Elérkezett, betöltöttem már kb két héttel ezelőtt. Nem azt mondom, hogy annyira vártam mint a 18. -at, de mégis jobban mint akármelyik előzőt. A szüleim, tesóm, a gyerekek és a Kedvesem csodálatos napot, napokat varázsoltak nekem, így jó öregedni.
Rengeteg tervem volt erre az évre, eddig úgy néz ki egy sem valósul meg belőle. Ez részben az én hibám, rugalmatlanságom, részben a nem várt körülmények. Szerettem volna lefogyni 20-25 kilót, hogy mire ezt a szép számot elérem, jobb formában legyek mint az elmúlt 20-25 évben. Nem jött össze..sőt. Még több is lett mint volt tavaly decemberben. És nem azért mert nem tettem érte, hanem mert a nyomorult változókor mellém szegődött és teljesen másképp reagál a szervezetem mint eddig. Vagy nem reagál...ezzel nem tudok mit kezdeni...az év folyamán jött lassacskán minden: alattomosan felkúszó kilók, alvászavar, hőhullám, hangulatingadozás. Nem gondoltam hogy ez ennyire szörnyű lesz, de lassan megtanulok kevés alvással működni...egy éjszaka kb hat órából áll, ezt 3-4 részletben alszom...és ha vissza tudok aludni az a jobbik eset...Szóval azt hiszem nyakig benne vagyok. Az alváshiánynál is szörnyűbb a szívdobogás, az állandó feszültségérzés, mintha mindig valamitől félni kellene, vagy ugrásra készen várni a rossz bekövetkezését. Ez elég sokszor sírással enyhíthető csak...gondolom a másik megoldás az alkohol lenne, de azt mégse szeretném :) . Vannak napok amikor mindenért és bármitől képes vagyok mélyen magam alá kerülni és sírva fakadni. Ez most a legnagyobb problémám, nem tudom hogyan kell megoldani.
Nem jött össze a tetoválás tőlem nekem a szülinapomra, mert későn kezdtem el szervezni. Ez nem marad el, csak később valósul meg.
Szerettem volna magamat megajándékozni egy masszázzsal, amilyenen voltam februárban. Ez egyértelműen anyagi okokból nem valósult meg most, de az idén összehozom biztosan. Az elmúlt időszakban rengeteget, több masszázsnyit költöttem Csufikára az állatorvosoknál...Csufikám, aki az én kis szőrös Szerelmem és aki pont a születésnapomon lett az enyém, öt éve. Azóta még inkább tudom mi a feltétel nélküli szeretet, a folyamatos gondoskodás, aggódás, szorongás érte is. Merthogy ő nem sír ha valami fáj, rejti a fájdalmát, ha nem figyelek eléggé gyorsan késő lehet. Ez a nyár például ebből a szempontból nekem nagyon megerőltető volt. Ráadásul utál autózni, nem vihetem magammal bárhova és mindenhova, így pl a Kedvesemnél is régen voltam...
Van egy régóta tervezett de régóta mindenféle okból halogatott ügyem, ami elindult, de nem mondok róla többet, remélem hamarosan, még az idén megoldódik.
Amit szerettem volna de nem csak halasztódik, hanem elmarad: a tengerpart. Ennek oka a Kedvesem életének változása, az építkezés, amibe belekeveredett, ami most mindent visz: időt, pénzt, energiát. Egyedül meg nem akartam elmenni, az nem lett volna igazi.
Az a jó a tervekkel, hogy csak magamnak ígértem meg, csak magamat kérhetem számon hogy mi miért úgy alakult ahogy. És halasztható, sőt, ha kiderül hogy nem is fontos, nem is szeretném, nem is szerettem volna annyira akkor el is maradhat. Tehát új év, új tervek a régiek mellé és hajrá megvalósítás.
Nem tudom meddig lesz ez látható és mikor lesz valami hasonló más, de biztosan azt is meg fogjuk nézni.
Rendkívüli élményben volt részem. Ajándékba kaptam az Énsómtól, olyan igazi családi csajos program volt. Négyen mentünk lányok: Anya, az Énsóm, Egyszemlány és én. Bevallom először fura érzés volt, de volt egy napom ráhangolódni a programra. Ez abból állt, hogy megbeszéltem magammal hogy nem véletlenül kaptam pont most ezt a lehetőséget, ajándékot, biztos szükségem van rá. A lassú, meditációs zenének is nevezett zenékkel egy bajom volt: nem egy hullámhosszon voltunk, kb három perc után idegesíteni kezdett. Na ezt a kiindulási pontot kellett megváltoztatnom, hiszen a program 100 perc...
Különlegessége a csodálatos és hangulatos helyszín (rengeteg növény, hangulatos lámpások és égősorok mindenfelé, egy nem tolakodó édeskés, fűszeres, de ugyanakkor nem nyomasztó illat) és Kövi Szabolcs személyiségén kívül a hangágy. Ezt Szabolcs sokkal jobban le tudja írni mint én: https://koviszabolcs.com/zen-e-terem/
Csodálatos élmény volt figyelni a játékát, a rengeteg hangszert, ami mind a keze ügyében volt mégis eldugva. Megmondom őszintén, egy részét nem is ismerem, így még érdekesebb volt az előcsalogatott hang. Az ágyon fekve, csukott szemmel nem tudtam mit fog megszólaltatni mellettem, nem mindig tudtam azt se, hogy melyik oldalamon, de ez egyáltalán nem is zavart. Érdekes volt a rezgés, ami a zene hatására körülölelte a testemet, ez is kiszámíthatatlan volt, de nem zavart. Nem gondolkodtam közben, csak voltam. Ilyet nem szoktam csinálni, de most jólesett. Csukott szemmel a zene is más volt, a sokkal kisebb hangokat is hallottam.
Magamtól sose mentem volna el egy ilyen koncertre, eseményre, nem is tudom mi a jó szó erre. Különleges és nagyon jó élmény volt. Azóta néha eszembe jut, hogy miért volt vajon erre szükségem...a befelé, magamra figyelés miatt? Lehet..most még más magyarázatot nem tudok rá.
