Veszprémben, a gyermekkoromból Dimitrovként ismert művelődési ház megújult, átalakult az elmúlt években. Külsőleg szinte teljesen megmaradt, belül szinte teljesen átalakult, a lépcsők voltak ismerősek. Digitális Élményközpontnak hívják. Belépve egy nagy és világos előcsarnokba érkeztünk, a jegyvásárlás gyors és zökkenőmentes volt. Elindulhattunk a nagy kalandra: a régi Veszprém felidézése érdekes volt. Mindez egy modern, interaktív felületeken. Kedves és segítőkész fiatalok álltak mintegy lesben, hogy ne zavarjon, de kéznél legyen ha segítség kell. Ez nagyon tetszett, mert bár az Énsóm és Egyszemlány nagyon tudta mit kell csinálni, nekem nem ment volna. Érdekes volt felidézni néhány régi képet, ahogy gyerekkoromban még kinézett a város, vagy egy-egy kép előtt állva gondolkodni hogy vajon mi is van ott most. Ez is egy lenyűgöző kiállítás volt, de a Csontváry...hát arról nem is tudom mit mondjak. Nem fogom tudni visszaadni az élményt, azt látni kell. Lélegzetelállító. Egy nagy terem, egy kellemes férfihang mondja a festő életrajzának részleteit, közben pedig a falakon megjelennek és életre kelnek a festmények. Mindezt úgy, hogy mi, a látogatók is benne vagyunk.
Nem tudom meddig lesz ez látható és mikor lesz valami hasonló más, de biztosan azt is meg fogjuk nézni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése