Nyár van

 

Végre tartósan itt a nyár, a meleg. Az erkély elég szolid az idén, de végre élvezhető mennyiséget terem az áfonya és lett néhány szem finom eper is. Ezek idei palánták, a tavalyiak szép áttelelés után egyszercsak tönkrementek...

 

 

Június első hétvégéjén megnyitottuk a strandszezont, a kedvenc balatonvilágosi strandunkon.
 

Családi nap

Május utolsó hétvégéjére munkahelyem nagyszerű családi napot szervezett, helyszín a Szentendei Skanzen. Elég régen nem voltunk, dupla örömmel mentem hát. Kispasival és Szerelmem lányával töltöttük a napot, apa és fia délután csatlakoztak egy kicsit, más elfoglaltság miatt. Volt keresgélős játék, nagyon élveztük, népi játékok, a két egyidős gyerek tökéletesen szórakozott.

 Utána elmentünk Szentendrére sétálni. Volt romantikus Duna part, sétálóutca, mozgalmas Fő tér, és az esernyős utcát is megtaláltuk. Régóta vágytam már oda, csak valahogy nem jött össze..

Aztán a mozaikcsaládos idillnek végeszakadt, ők hazamentek, mi még csavarogtunk egyet a Westendben, míg Egyszemlány a lánybúcsún volt. Későn este értünk haza, fárasztó de nagyon jó, mozgalmas nap volt.

 

Valétálás

 A Soproni egyetem hagyományos ünnepe, a végzősök énekelve végigvonulnak a városon, az egyetemtől a Fő térig. A fiatalabbak fáklyás sorfallal kísérik őket. A kb egy órás menet alatt besötétedik, csodálatos látvány a sok fáklya. Megható ünnepség volt, a város polgármestere is elbúcsúztatta a diákokat.

Életünk egy szakasza hamarosan lezárul, valami új veszi kezdetét...

Jeli arborétum

Egy május eleji szombaton elmentünk a Jeli arborétumba. Kis család, aki épp itthon volt és ráért: Szüleim, Egyszemlány, a Szerelemem és én. Nem volt káprázatos napsütés, pont kirándulóidő, de legalább nem is áztunk meg. Virágzás szempontjából pont jókor voltunk, a kicsik még virágoztak, a nagyok egy része is. 

Szeretem a családom, a kiegészült családom, minden pillanatban élvezem a tökéletes összhangot, mintha mindig így lett volna, nem csak másfél éve...

 

Csufka

 Szerelmesek vagyunk egymásba, töretlenül:

Negyedik gyerekem, az örök lázadó, mint egy másfél éves gyerek, aki nem érti ha nemet mondanak neki.

Zoknik

 Befejeztem néhány zoknit az elmúlt napokban:

                Ez a szín szerelem volt első látásra, a zokni az enyém lett...

        
                Nagyfiúnak készült, a méret 42-43, ilyen fonalból már kötöttem, strapabírónak bizonyult.

 

 

                Maradék fonalakból készült, nem feltűnő. Egy barátnőm kapja, mindennapos használósnak,    nem igazi ajándéknak (ha lehet ilyet mondani) 

 

Húsvét 2022.

Sose szerettem a Húsvétot, ezt nem is tagadtam sose. Mióta a gyerekek megnőttek, még kevésbé szeretem. Nincs tojásrejtegetés, nincsenek csokitojáshegyek és az idén először tojásfestés se volt. Volt viszont nagy húsvéti vacsora péntek este, Ákos kivételével minden gyerekem itt volt, a Szerelmem is. Utána nagyot társasoztunk majd a szombatot a szüleimnél töltöttük. Így, együtt. Csodálatos volt a nap, mindenki együtt akit szeretek.

Csodálatos csokor virág, az Énsómtól

Répatorta, a tésztában dió és mazsola, a krém kissé narancsos.

Az elmaradhatatlan sós kalács