Olvastam 2026/14.

 Jenny Colgan: Mentsük meg a Piciny Csodák Pékségét

Marisa élete megváltozik amikor nagypapája meghal. Búskomor lesz, nem szívesen van emberek közt pedig a munkája megkövetelné. Elköltözik egy picurka faluba, ami mindentől is messze van ráadásul a bérelt háza még a falun is kívül esik. Teljesen elvonulva él, a faluban hetekig azt se tudják hogy ott van. A szomszédja se tudja, vagy ha mégis akkor sem vesz róla tudomást. Ő egy zenetanár egy orosz, nagydarab medve, ahogy a hozzá gyerekek mondják. Marisa megismerkedik a falu pékségének tulajdonosával, Pollyval. Egy eső és földcsuszamlás miatt nehéz helyzetbe került az egész falu, és amikor segítségre és összefogásra volt szükség, Marisa is elindult, minden bátorságát összeszedve.

Hogy mi lesz a történet vége? Nem egyszerű az út de felvirágoztatják Pollyval a kis pékséget és Alexejjel összenyitják a házakat...

Olvastam 2026/13.

 Hidasi Judit: Porcukor pékség a korzón

Igen igen igen!!! Ez az amiért Hidasi Judit rajongó vagyok..A Balaton-sorozat negyedik kötete ez. Kicsit más mint a többi, de tökéletesen beleillik a sorba.  Zsuzsa néni meséli el az életét, párhuzamosan a múltat és a jelent, a végére természetesen összeérnek a szálak. Megtudjuk ki Évi apja és miért alakult úgy az életük ahogy, hogy kettesben maradtak, férfi nélkül...apa és Laci pék nélkül is. Érdekes szemszögből látjuk egy egyedülálló anya életét. A Prosecco klub tagjai most is számíthatnak egymásra és Zsuzsa nénire is, aki hasonló szerelmi kérdésekkel kétségekkel kűzd a saját életében...pl hogy miután felnevelte a lányát saját magával, a boldogságával kéne foglalkoznia.

Ez is kétnapos olvasnivaló volt, nagyon élveztem.

Olvastam 2026/12.

 Hidasi Judit: Hamarosan esni kezd

A sok kellemes Hidasi-élmény szerencsére felülírta az előző két könyve nemtetszését, s legutóbb ez jött haza velem a könyvtárból. Nagyon tetszett, a tőle megszokott és szeretett stílus volt velem két napig. Merthogy ezért nagyon gyorsan, jól olvasható volt, olyan igazi letehetelen.

A két főszereplő Orsi és Gergő, akik Balatonfaluban találnak egymásra. Ez persze nem ilyen egyszerű két felnőtt esetében. Orsi a munkája miatt tölt ott egy kis időt, Gergő pedig a helyi pizzériát üzemelteti. Az első találkozásukkor már megvan a szimpátia, de elnyomják, hiszen Orsi kapcsolatban él..illetve azt hiszi, hiszen pár nap múlva megjelenik Ádám hogy szakítson vele. Orsi rájött már napokkal előtte hogy ez nem a kapcsolat amiben ő boldog, nem elégedett az életével se...egy boldog együtt töltött éjszaka után azonban nem folytatódik a kapcsolatuk, Orsi világgá indul. A faluban maradó barátaitól tudja hogy Gergő egy vitorlással elindult valahova, nem tudva hogy Orsi hol jár...Orsi viszont Görögországban ott jár ahol Gergő...és boldogan kezdik-folytatják a kapcsolatukat, immár együtt.

Felmondtam

 Hónapok óta érlelődött a döntés, de gondolom ezt mindenki ismeri. Az első "ez nekem itt már nem jó " érzéstől kezdve a lépés megtételéig elég sok idő telt el, majdnem fél év. Mostanra idegileg olyan állapotba kerültem hogy kb nem ismerek magamra...ezért éreztem azt, hogy ha megnyílik egy ajtó, akkor az nem véletlen. Nagyon nagyon szerettem itt dolgozni, a munka változatos volt, a környezet modern, jól felszerelt, tényleg kifogástalan. A társaság változó, itt mindig is nagy volt a fluktuáció. Rengeteg embert ismertem meg, olyanokat akikért kár lett volna ha kimaradnak az életemből. Meg persze a másik végletet is, akikre azt szoktam mondani, mindenki jó valamire, ha másra nem hát elrettentő példának. Utolsó itt töltött hónapomat úgy keserítették meg, ahogy csak tudták, de azt kívánom hogy ennél nagyobb örömük sose legyen az életeben. Nem engedtek el akkor amikor szerettem volna, nem engedték hogy kivegyem a szabimat a felmondási idő alatt és az összes utálatos munkát meg kellett csinálnom. Jó lenne egy kandikamerával végignézni az első néhány hetet, hónapot, hogy hogyan boldogulnak a munkámmal azok az emberek akiknek nem kellett sem a tudást, sem a praktikákat, sem a mozdulatokat, de még a feladatot se átadnom.

Az új munkahelyen kezdésem nem volt zökkenőmentes, ugyanis nem kaptam meg az üzemorvostól az alkalmasságit egy borzalmasan rossz véreredmény miatt. Tehát most munkanélküli vagyok és próbálom magam rendbehozni hogy újra dolgozhassak, ha megvárnak, ha lesz hol...

Az élet néha produkál fura fordulatokat, de hiszem hogy minden okkal történik és úgy tűnik most rá kell jönnöm hogy foglalkoznom kell magammal is nem mindig csak másokkal. Remélem időben elkaptuk ezt a nyavalyát és nemsokára boldogan kelhetek reggel ötkor hogy elbicajozzak dolgozni...ez a terv ugyanis, amíg jó idő lesz.

Olvastam 2026/11.

 Hidasi Judit: Véletlenül rendben van

 

 Nem tudom mit vártam ettől a könyvtől...talán azt a felhőtlen szórakozást és izgalmat amit az írónőtől olvasott eddigi könyvekben megkaptam. A tavaly olvasott Balaton sorozatban. Ebben azt nem kaptam meg. Izgalom számomra egyáltalán nem volt benne. 

Az egész könyv egy utazásról szól, egy listán szereplő kilenc ember megkereséséről és arról, hogy meg kell győzni őket hogy részt vegyenek egy előadásban, amiről ennél többet nem tudnak. A történetben jelentős szerepe van a véletlennek, ami egymás mellé sodorja a szereplőket és olyan helyzeteket teremt amelyekből valamelyiküknek tanulnia kell valamit. Amikor már ott tartottam hogy kész, én ezt nem tudom tovább olvasni, akkor jött egy-egy ilyen mondat vagy beszélgetés és továbblendített, így extra lassan de a végére értem. 

Olvastam 2026/10.

 Julie Caplin:Villa Amalfiban

Óriási felüdülés volt ez a regény, főleg az előző után. A sztori klasszikus: Lia, a sikeres textilművész megtudja hogy akit apjának hitt, tulajdonképpen nem az és a valódi apja épp Olaszoirszágban tartózkodik. Mivel az irodában egy utálatos, arrogáns férfi miatt nem jutott elérhetőséghez, elhatározta hogy odamegy és megkeresi. Jönnek a véletlenek, a félreértések, majd a titkos összenézések, a vibrálás és persze hogy aki elsőre utálatos az utána nem az...egy nagyon kedves, hangos igazi olasz család a második családja, mindenki barátságos és közvetlen, a táj gyönyörű és ihletet adó, a tenger kék és hűvös..kell ennél több a boldogsághoz? Hát persze, de az is megtörténik, megbocsájt édesanyjának az eltitkolt apáért.

Olvastam 2026/9.

 Matt Haig: Ha megáll az idő

 

 Ebben az évben Egyszemlánnyal együtt megyünk könyvtárba időnként. Ezt a könyvet azért hoztam el, mert Ő azt mondta, olvasott már a szerzőtől és az jó volt. Kiskamasz korában csináltunk olyat sokszor, hogy én is elolvastam a könyvet amit ő, gondoltam ez most is ilyen lesz. Érdekes élmény ez a könyv, nekem elég rendesen komfortzónán kívüli és csak a hozzámkerülése miatt olvastam végig.

A történet főszereplője Tom, negyvenes éveiben járó férfi(nak látszik). A valóságban 439 éves, egy furcsa betegség miatt nem öregszik. A könyv egészében ugrálunk az ő életében, különböző személyiségei, helyszínek, korok között. Mindenhol történik valami, amit elmesél, tehát unalmasnak semmiképp se mondanám, mégis nagyon gyakran le kellett tennem hogy emésztgessem az olvasottakat. Tomnak nagyon mozgalmas élete van, persze négyszáz év alatt lehet hogy mindannyiunkkal ennyi minden történne. A könyvön átívelő vonal, hogy keresi a lányát, akit kénytelen volt elhagyni és akiről az anyja a halálos ágyán elárulta hogy ő is a hosszúéletűek közé tartozik. Barátságok tűnnek fel majd el, kapcsolatok alakulnak, a végére a lánya is meglesz és akiről azt hittük végig hogy jó, a végén kiderül hogy dehogy...

Érdekes könyv volt, nem hiszem hogy a szerző többi könyvét is elolvasom, de néha kell a változatosság. Azt még nem tudom elmondani hogy tetszett-e vagy nem, csak azt hogy nagyon más volt mint amit olvasni szoktam.