Olvastam 2025/8.

 Hidasi Judit: Fehér vitorlás a kikötőben 

A trilógia harmadik része, a harmadik barátnőről. Számomra ez egy nagyon érdekes, elgondolkodtató könyv volt, más mint sz első kettő. Pont annyival komolyabb és másabb, mint amennyivel Gabi, a főhős élete más mint a többieké. Más, hiszen ő 15 éve házasságban él és három gyermeke van. Az ikrek kezdik az iskolát, ő pedig lelkesen készül a munka világába való visszatérésre, de a sors másképp rendezi a lapokat: nem veszi vissza a régi munkahelye. Ilyenkor mindenki kétségbe esne, egyrészt mert pénzből élünk, másrészt mert felnőttek között lenni és hasznosnak lenni fontos, harmadrészt mert a férj kevesebbet kellene hogy dolgozzon...a bejelentést sa férje nagyon nem úgy fogadja, ahogy azt Gabi várta, ebből nézeteltérés lett...Egy hétig besegít Nórának a kávézóban, ez idő alatt tudatosul benne hogy házassága válságban van, régóta nincs idejük és energiájuk egymásra férjével. Ráadásul feltűnik egy vitorlás a kikötőben, egy szexi tulajdonossal...és hogy mi a lényeg? Gabi ráébred hogy még mindig szerelmes a férjébe és egy hosszú és nagyon őszinte beszélgetés során megbeszélik hogy eszük ágában sincs egymás nélkül megöregedni. Tehát minden jó ha a vége jó.

És miért volt érdekes? Mert rájöttem ismét, hogy egy kapcsolatért folyamatosan tenni kell, nem szabad természetesnek venni hogy a szerelmünk mellettünk van. Őszinteség és idő egymásra, dobni kell a tűzre , ahogy a én Kedvesem szokta mondani. Ha valami mégse passzol, ha hiba csúszik a gépezetbe, akkor pedig megjavítani, együtt, nem kidobni...

Olvastam 2025/7.

 A Hidasi Judit könyv harmadik kötete nem volt bent a könyvtárban, de előjegyeztettem...Addig kerestem mást, nehogy elmúljon az olvashatnékom.

Patak Gyöngyvér: Család a dombon

Amikor ezt az összefoglalót elkezdem írni, még csak a könyv harmadánál járok, de annyi gondolatom van hogy félek mire a végére érek elfelejtem.

A könyvön levő ajánló szerint humoros, lebilincselő történet. A humort még várom, a történetet lelkesen olvasom mert fogalmam sincs róla mi sül ki belőle. A történet egy panellakásban a nagyváros közepén kezdődik, ahol a főhősnek épp elege lesz a panelélet "szépségeiből" és elhatározza hogy falura akar költözni. Nekem itt egy kicsit túl szép hogy igaz legyen érzésem volt: természetesen a férj egy szó nélkül támogatja, pont van egy telkük a szomszédos faluban, a terveknek megfelelően megépül a szép ház, megszületik a második gyermek,(még az ő húsz perc alatti megszületése is mesébe illő), élik a kisgyerekes családok mindennapjait. Oké, van szó a kétéveskori hisztiről, de természetesen ez is kezelhető pillanatok alatt, ahogy a kistestvér érkezése sem okoz semmiféle féltékenységet. Szemben a testvéréék építkeznek, a gyerekeik kb egyidősek, tehát társasága is van mindenkinek. Aztán kimarad négy év, már a harmadik baba is megszületett és anya kezd besokallni, csinálna valami mást a gyerekekkel való foglalkozáson kívül...

Végeztem, elolvastam a könyvet. A kíváncsiság vitt végig rajta, de semmi érdekes nem volt a történetben, sem semmi humoros. Teljesen normális, átlagos háromgyerekes család élete, a különlegesség nekem csak a jó szomszédokkal való viszony és a közös programok..tényleg mint egy nagy család élnek a dombon. Érdekes volt olvasni egy életről, amiről eltudom képzelni hogy igaz, hiszen egy részét én is végigcsináltam a saját három gyerekemmel, csak egyedül, míg a könyvben egy férjként és apaként is szerepet vállaló férfi is van. Időnként olyan érzésem volt, hogy nem egyfelé húzzák a szekeret, mindenkinek van olyan pénzügyeket érintő ügye, amit nem mond el az első lépésektől a másiknak. Nekem fura, hogy valaki egyik pillanatban elhatározza hogy ő ingatlanbérbeadással akar pénz keresni, miközben az előző oldalon azon kesereg hogy nem tudták összerakni a pénzt a gardróbszekrényre...mindegy, erre szokta mondani apukám hogy szerencsére nem vagyunk egyformák.

Összegezve: elolvastam, nem tetszett, erőltetett volt a mindennapokról írni, humormentesen...

Olvastam 2025/6.

 Hidasi Judit: Árnyas kávézó a szomszédban

Tökéletes folytatása az előző könyvnek, a három barátnő közül most Nóri a főszereplő, az ő jelenjébe és múltjába látunk bele, míg megvalósítja gyerekkori álmát és megnyitja a kis kávézót a Lady Lavender szomszédságában. Belelátunk továbbá a kisváros lakóinak életébe, a jelenbe és a múltba, szerelmek, kapcsolatok, melyek voltak és némelyik talán még lesz is. Új ismeretségek, melyek által a férfi-nő kapcsolatokon gondolkodhatunk el, amik pont úgy vannak leírva ahogy tényleg vannak...hogy az erős és minden szempontból független nő nehezen adja fel amit elért, nehezen vagy egyáltalán nem tudja elképzelni hogy egy férfi mint állandó társ helyet kapjon az életében.

A férfiakon kívül az is megérdemel néhány gondolatot, hogy mennyire befolyásolta vajon Nóri életét a minta, amit otthonról, a szülei házasságát látva hozott, vagy az anyukájával való viszonya, aki megkeseredett ember lévén soha semmiben nem tudott lánya támasza, drukkere lenni, viszont a kritizálással elérte hogy bár egy városban laknak de csak évente kétszer találkoznak.

Az utolsó oldalak érdekes csavart hoztak a történetbe, amikor egy régi alkoholos éjszaka megtörténtét Nóri bevallotta Évának...a másik fél Tamás volt...Éva nem is ment el a Bögre megnyitására szervezett ünneplésre...

Kíváncsian várom a folytatást, remélem a harmadik kötet bent lesz ma a könyvtárban.

Olvastam 2025/5.

 Hidasi Judit: Apró bolt a sétányon

Nagyon aranyos történet, bár kb az elején lehetett sejteni a végét..egy érettségi banketten kezdődik majd egy nagy ugrás az időben és húsz évvel később van...A két főhős, Éva és Tamás sorsa alakult, külön, Éva húsz év után tér haza Amerikából, Tamás pedig ahogy várható volt, feleségül vette diákkori szerelmét. A szálak kissé meglepően alakultak, ezeket részben Éva anyukája alakította az évek alatt, részben a körülmények. Ezekről a régi barátnők, a Prosecco Klub tájékoztatják Évát, persze csak részben és egy rész pletyka.. A két család sorsa a Balaton partján levő kis üzlettel összefonódott, az ifjaké is, kiderül hogy a szerelem már húsz éve is megvolt csak senki nem merte mondani..boldog vége van a könyvnek, szerelemmel, szeretettel, anya-lánya beszélgetésekkel, melyek érdekes helyzeteket világítanak meg.

Kíváncsian várom a második részt...

Olvastam 2025/4.

 Baráth Viktória: Egy év Provance-ban

 

Azt hiszem egy könyvet az is minősít, hogy mennyi idő alatt olvastam el...ehhez kb 24 óra kellett, úgy, hogy közben dolgozni is el kellett menni. Nagyon nagyon tetszett. Provance igazi romi hely és valahol mindannyian vágyunk rá, hogy egy időre elmenjünk valahova. 

A főhős elveszítette a férjét kb két évvel a történet előtt, mégis azóta nem talál vissza önmagához, vannak tevékenységet melyeket azóta nem csinált, érzések, melyekről úgy gondolja neki már "nem járnak". Nem mer felszabadult lenni, boldog, úgy érzi ezzel nem tisztelné a férje emlékét, a szerelmük emlékét. Bevallom, a könyv elején néhány könnycseppet ejtettem, annyira szépen és tökéletesen indult ez a nagy szerelem. (Pont mint a mienk, a Kedvesemmel :) . Két részt kifotóztam belőle neki és elküldtem...azt mondta: ki írta meg a történetünket?). Egyszer levelet kap egy ügyvédtől, melyből kiderül hogy örökölt egy házat Franciaországban. Vagy mégsem? A bonyodalom elkezdődik, ketten tudják úgy, hogy a bácsi halála után övék lesz a ház..a ház ami persze romos és erősen felújítandó, persze kevés pénzből és gyorsan..Természetesen sok kaland után sikerül, természetesen a végére az ellenszenves lány jófej lesz, az undok fickóval pedig összeházasodnak...és senkit nem érdekel hogy kettőjük közül tulajdonképpen ki is a tulajdonosa a háznak ami esküvők megtartására és vendégfogadásra ideális helyszínné alakult.

A miniszter félrelép

 Pénteken színházban voltunk a Kedvesemmel. Ez volt az első közös színházi élményünk az elmúlt közel négy és fél év alatt. A Thália színházba mentünk, a darab A miniszter félrelép volt. A szüleimtől kaptuk a jegyeket, magamtól erre a darabra nem vettem volna. Mindezt a film miatt...nekem nagyon nem tetszett, egy erőltetett kényszerdarabnak tartottam, ami számomra sokkal inkább volt idegesítő mint vicces. Hibát követtem volna el ha az előzetes emlékek-élmények miatt kihagyjuk ezt az előadást. Nagyon nagyon vicces volt, kb két és fél óra nevetés, könnyed, a karakterek és az őket megformáló színészek tökéletes összhangja miatt . A titkárnő dögös és csábító (Gubás Gabi) a miniszter ősz, természetes, elegáns, könnyed és mégis határozott ( Görög László), a titkára pedig tökéletesen hozta az egyedülálló," mamával élek, mindenem a munkám, csak időre haza kell érnem" figurát (Vida Péter). A szállodaigazgató elegáns,  hivatalos volt és következetes (Szervét Tibor), a szobapincér pedig, aki mindig a megfelelő és a legkevésbé megfelelő pillanatban kopogtatott nagyon sokoldalú (Tamási Zoltán).

Ismét egy példa, hogy ki kell lépni a komfortzónánkból...mindenkinek ajánlom ezt a darabot aki felhőtlen szórakozásra vágyik. 

Futni mentem

Kispasival megnéztük a filmet...azoknak a táborát erősítem, akik szerit nagyon nagyon jó film lett. Minden adott hozzá, a szereplők, a sztori, a kivitelezés. El kell ismerni, hogy sok a filmben a női energia, ez az egyik ok, amiért Kispasi azt mondta, egyszer meg lehet nézni. Nyilván mást jelent egy történet egy 17,5 éves fiúnak és mást a majdnem 50 éves anyjának. 

A történet egy bakancslista utolsó pontjának kipipálásáról szól, melyet a szülők együtt kezdtek el és az apa hirtelen és váratlan halála miatt nem fejeződhetett be (nekem nagyon meglepő volt, hogy Csuja Imrét kb öt perc alatt "kiírták" a filmből, én nagyon szeretem ). Maratont futott anya a három lányával, akik háromféle élethelyzetben élnek, személyiségük is nagyon más, de anyáért, a közös célért, apa emlékéért mindenki beleadta a saját idejét és erejét. Egy csomó ráébredés, felismerés hangzik el, humorral persze...és a kalandok után a film végén anya kimondja, hogy saját magáért fut, végre egyszer nem mások miatt tesz valamit. Azt hiszem ezzel a vággyal sokan vagyunk így anyaként, két-három gyereket felnevelve és útjukra bocsátva. (Mikor kisebbek voltak, azért kötöttem bonyolult csipkekendőket, mert azt magamért csináltam, fél éjszaka...a kűzdés, a sikerélmény és a kész alkotás is az enyém volt)

És van bakancslistám, csak természetesen nem páros és sose voltam olyan bátor hogy leírjam, a fejemben létezik csak :)