Olvastam 2025/27.

 Baráth Viktória: Első tánc

 Ez a könyv olyan, amilyet a szerzőtől megszoktam: izgalmas, fordulatos, letehetetlen. És mégis más: mintha egy filmet néznék, úgy látom magam előtt a szereplőket, jeleneteket. 568 oldal, aminek nem akartam hogy a végére érjünk. Akkor se, ha tudtam hogy jó lesz a vége, meglepetés lesz, egy csavarral a jó elnyeri jutalmát.

A történet elején Zoey Párizsba utazik a születésnapjára, egyedül. A repülőn megismerkedik Owennel, aki kisegíti amikor gondja akad Párizsban. Együtt töltik a pár napot, majd Owen elmegy. A lány hazautazik az iskola kezdetéig próbálja összekaparni magát, nagy hatással volt rá a férfi. A bonyoldalom fokozódik, amikor kiderül hogy a tanára lesz...majd még tovább, amikor kiderül hogy nős és a felesége is tanára lesz...Titkos találkozások, bújkálás, szerelem, szenvedély, lemondás, ellenállás, visszacsábulás...heteken át. Közben új szerelem szövődik..vagy nem? Csak fájdalomenyhítő kapcsolódás? Mindenesetre érdekes, nagyon ellentétes mentalitású volt a két férfi, bár ezer éve a legjobb barátok. Vége lett a tanévnek, mindenki elhagyja az iskolát és szétszéled a világban. Együtt szövött tervek és indulás után mégsem együtt költözik Sean és Zoey...

Viszont Zoey elindul Párizsba, újra, immár harmadszor...

 

Imádtam ezt a könyvet, minden egyes sorát. Minden, amit Baráth Viktória írt, eddig tetszett. És miután ezt elolvastam, megnéztem milyen könyvek várakoznak még a polcon...az a baj, hogy tudom, hogy ez után, nagyon nehéz lesz olyat találni, ami tetszik, ami nem hagy takarítani mert a lendülete visz tovább oldalról oldalra.

Loveshake- Az élet összeráz

 Színházban voltunk, illetve egy kertmoziban megnéztünk egy előadást.

Kétszereplős előadás, Szabó Győző és Rezes Judit darabja, a kapcsolatukról, házasságukról, őszintén. Bevallom Rezes Juditot nem láttam még színházban, nem ismertem. Szabó Győzőt szeretem, bár időnként olyan szerepet kapott a történetekben ahol láttam (legutóbb a Miniszter félrelép című darabban) hogy a nép egyszerű, kissé együgyű de ugyanakkor agresszív gyermekét kellett játszania...jól ment neki, hiteles volt, de tudtam hogy nem olyan ő...ezt a kettősséget éreztem tegnap ebben az előadásban is: bejött Judit, fehér ruhában, aranyszínű magassarkú szandálban,  és Győző egy fura szabású nadrágban egy jó sokszor kimosott és kinyúlt fekete pólóban...Ez a rész egyáltalán nem tetszett, nekem azt sugallta hogy nem egyenrangúak...lehet hogy én gondolom rosszul, vállalom. 

Az előadás nagyon tetszett, közvetlen volt, mintha egy baráti társaságban lettünk volna. Ezért őszintének érzem, a megismerkedésüktől kezdve a hosszas udvarláson át (ami tényleg hosszú volt és nem egyszerű) a házasságukig, mely nem mindig happy, legfőképp nem mindig fekete és fehér. Mindezt rengeteg humorral, hiszen az egyébként is sokszor átsegít a nehéz pillanatokon. A lényeg: bízni egymásban és kitartani, hinni hogy a problémákat meg lehet és meg kell beszélni. 

Az előadást Zamárdiban néztük meg, mert itt a környéken nem láttam hogy játszanák. Ha lesz itt a városban, biztos újra megnézem, sőt valószínűleg a már párban élő gyerekeimet is elviszem.

Olvastam 2025/26.

 T.A. Williams: Álmaimban Toszkána

Sokáig gondolkodtam mit is írjak erről a könyvről, nem könnyű megfogalmazni az érzéseimet.  Összességében jó volt, szerettem olvasni, a tájleírás elvarázsolt és visszarepített ifjúkorom egyik nyarára, amikor arra jártunk. A történet is tetszett: a híres színésznő és a történész egy filmen dolgoznak és baleset éri őket, mindketten kórházba kerülnek. Bee járt rosszabbul, az arca komolyan megsérült, több hónap mire a nyomok elmúlnak. Erre az időszakra a film készítői kibérelnek egy villát a két lánynak a nyárra. Ez idő alatt összebarátkoznak, megismerik a környéket és persze a szerelem is megérkezik. Mimi életébe sportkocsival , Bee pedig a birtok intézőjébe szeret bele...ez kölcsönös, mégsem teljesedhet be, hiszen  hatalmas távolság választja el őket egymástól. A nyár folyamán kiderülnek régi családi sérelmek, előkerül egy elveszettnek hitt festmény, ami megoldja a birtok anyagi gondjait. Bee új állást kap, a munkát a cég római központjából kell végeznie...onnan csak kb két óra távolságra van a szerelem...minden jó ha a vége jó :)

Olvastam 2025/25.

 Ruth Kelly: Szőlőskert Provence-ban

 

Nekem ez a könyv is nehezen indult, majdnem félretettem: Ava a főhős, a negyvenes éveiben jár, egyik pillanatról a másikra kiderül hogy a férje hatalmas adósságot halmozott fel és ezért el kell adniuk az otthonukat. Ráadásul lecserélte őt egy fiatalabb, vékonyabb nőre...23 év házasság után ebből nem látja a kiutat, belesüpped az önsajnálatba. Nekem túl sokáig, épp azt éreztem hogy ez nem vezet sehova. Ekkor kapott egy levelet, melyben értesítették hogy nagyapja meghalt és ő örökölte a szőlőskertet. Elmegy, megnézi, megpróbálja eladni, de mivel egyben nem tudja, építési telkekre szétdarabolva meg nem akarja, ezért megtartja. És kitűzi a célt: megnyerni a borversenyt, és a díjból felújítani a birtokot.

És ez egy igazán jó, letehetetlen könyv lett a végére. Ava, teljesen új életet kezdett a szőlőbirtokon: levágatta hosszú haját, hagyta hogy egy jóval fiatalabb férfi elrabolja a szívét, maroknyi kis lelkes csapatával pedig együtt dolgoztak a nagyapja díjnyertes borának újraalkotásán. Persze nem volt minden egyértelmű és sima út: a konkurencia többféle módon megpróbálta meggátolni ebben, de mindig kiderült hogy kikre is számíthat igazán az életben. Megjelent a férje, békülést színlelve, de persze kiderült hogy őt is a konkurens borászat bérelte fel...arra azonban jó volt, hogy Ava végre ki tudja mondani, hogy semmi közük nincs egymáshoz és a jövőben sem lesz. A tökéletes bor receptjét keresve régi levelekre bukkan, amiből kiderül édesanyja titka: aki apjának hitt, nem az...Igazi apja Bernard, a fő segítője, aki már a nagyapjával is együtt dolgozott és aki nem is tudott róla hogy van egy lánya... 

 

Olvastam 2025/24.

 Anne L. Green: Toszkán borbáró

Úgy érzem magam, mint aki másik bolygóról tévedt ide: írók neve még csak mond valamit, mármint előfordul hogy eszembe jut hogy hallottam, de könyvet kapcsolni nem tudok, sorozatot meg főleg nem. Itt is ez az eset volt: megtetszett a cím, a borító, a nevet már halottam, hát elhoztam. Az elején nem tudtam ráhangolódni valahogy, a végére meg alig bírtam letenni :)

Nagyon tetszett a történet, egyszerre volt egyértelmű és titokzatos, romantikus, izgalmas.  Amira a menekült lány aki a rendőrség segítségére volt, ezért bújtatják, házvezetőnőnek kerül Vincenzo birtokára. A férfi egy baleset miatt tolószékbe kényszerült, ezt nem tudja elfogadni, ezért utálatos, kötekedős, depressziós lesz..Lemondott róla hogy boldog legyen, az apja elvárásai nyomasztják, nem szereti sem a borászkodást, sem a birtokot ahol él. Ők ketten megvívnak egymással naponta többször is, és nem meglepő módon egymásba szeretnek. Közben előkerül a maffia, lesz félreértés, szellemjárás, csel, meglepetés, hatalmas öröm és nagy fájdalom, de minden jó ha a vége jó..

Olvastam 2025/23.

 Baráth Viktória: Egy év Rómában

 

 Ez a többedik könyv, amit Baráth Viktória írt, szeretem őket, nem is gondolkodtam hogy elhozzam-e amikor a polcon láttam. Volt már olyan könyve, ahol a főhős nem volt szimpatikus, aztán ahogy haladtak az események, egyre jobban "megszerettem", a történet kimenetele pedig teljes meglepetés volt. Ez a könyv az elején már meglepetés...egy fiatal nőről szól, aki író, csak épp nem ír...hanem iszik, alkoholt, rengeteget, rendszeresen...és gyógyszert vesz be mellé...a nem teljesen tiszta állapotában pedig egyéjszakás kalandokba keveredik...A miértre a válasz talán egy régi szerelem vége, a főszerkesztővel, a kiadónál, ahol dolgozik. Ahonnan talán épp ezért nem elbocsájtják, hanem elküldik Rómába egy évre, hogy írjon naplót és éljen egy kicsit más környezetben, töltődjön. Segítőjének egy papot, Jonathan atyát kérik fel. Együtt bebarangolják Rómát, minden szépet, fontosat, híreset megmutat Leilának, közben összebarátkoznak. Kamaszkoromban volt szerencsém Rómába járni, tudom hol, milyen környezetben van az Angyalvár, a Trevi kút, a Colosseum...Olaszország hangulata akkor engem épp úgy elvarázsolt, mint Leilát. Csodálatos, magával ragadó leírást kaptunk a városról, majd a történet későbbi részében Elba szigetéről. Bepillanthattunk egy kávézó, egy étterem életébe, részt vehettünk egy igazi romantikus olasz esküvőn, sőt a katolikus egyház titokzatos és tiszteletreméltó szabályaiba, életébe. Leila szorgalmasan dolgozik egy étteremben , ahol a tulajdonos öccse kitartó udvarlással meghódítja. A kapcsolat nem felhőtlen, de úgy gondolja, legalább nincs egyedül és egy év múlva úgyis hazamegy...közben fura, izgalmas kapcsolat alakul ki az atya és Leila között. A barátságból szerelem lesz, ezt nagyon nehezen vallják be önmaguknak is. Aztán természetesen eljön a nap, amikor nem lehet tovább húzni az első csókot...

Szerettem ezt a könyvet, nagyon gyorsan elolvastam, izgalmas volt, érdekes, romantikus. A héten minden házimunka megvárt, minden délután olvastam 😃

Nyár

 Ez a nyár elég furcsa, és eddig nem is jó. Igaz, ha nem történik rossz, akkor az már jó, tehát mégiscsak jó ez a nyár. 

Munkahelyi állapotok nem változtak, sőt...megint tudok két olyan emberről, akik fel fognak állni a közeljövőben, egyik a közvetlen kollegám. Őt nagyon sajnálom, de maximálisan megértem: egyedülálló fiatal srác, neki ez a "ki tudja meddig húzzuk" állapot nem kilátás. Óriási tudása, rutinja és bátorsága van megvalósítani az ötletét, kitartóan dolgozik a jó eredményért, sose adunk ki nem tökéletes munkát. Ez a része is hiányozni fog, meg a racionalitása ahogy az elmúlt hónapok változásait kezelte.

Szóval a nyár: nem megyünk nyaralni sehova, semennyi időre, nincs mit várni, egyik nap olyan mint a másik, a nyár olyan mint a tavasz meg az ősz meg a tél csak sokkal melegebb van. A nagyok a párjaikkal élnek, velük nyaralnak, Kispasi volt vándortáborban, most egy fogműtét után lábadozik éppen, közben vezetni tanul és a nyár hátralevő részében dolgozni akar hogy legyen zsebpénze. Egy-két hétvégén voltunk a Balatonon, szerintem lesz még egy-kettő ilyen és kész, itt az ősz. Lassan itt a szülinapom, a várva várt ötven, nagy tervekkel, melyekből tudom hogy kb semmi se valósul meg. Ennek egyrészt én vagyok az oka, hogy nem vagyok elég kitartó, másrészt a pénz...de az évnek nincs vége, nem is lesz szeptember elején se, még behozhatom...Augusztusban a könyvtár is bezár, az az új kedvenc helyem. A héten voltam, és feltankoltam, tíz könyv van most nálam..úgy mentem be, hogy valami vékonyat keresek, amit könnyen beteszek a táskámba, erre az első kettő amit megláttam több mint 500 oldal, de a kedvenc Baráth Viktória írta, nem hagyhattam ki...délutánonként olvasok, messzi kellemes tájakon járok , vasalni úgyse szabad közel 40 fokban. Várom az őszt, úgy érzem van még bennem szunnyadó energia ami majd a hűvösebb idővel előjön.