Türelem

Tanulok..nem iskolában, az élet tanít. Türelmet, toleranciát. Magammal és másokkal szemben is. Magammal az őszi fáradság miatt, a változókori megváltozás miatt, a hangulatom kiszámíthatatlan változása miatt. Nehezen indulnak a napok, Csufika ugyan korán ébreszt, de olyan jó vele elheverészni hogy nem akaródzik dolgozni indulni. Hogy is akarnék, amikor neki az én szeretetemre és érintésemre, simogatásomra van szüksége? Mire beérek dolgozni, felveszem az álarcom és a tőlem telhető legjobb módon megoldom a feladatokat. Ezzel szerencsére nincs baj, nem hibázok, ha mégis akkor csak olyat ami könnyen korrigálható.  Viszont itt van a legnagyobb szükségem a jólneveltségemre, a toleranciára és egy falra magam köré. A fal, amiről lepattognak a negatív és bizonytalan dolgok. A negativitás, ellenségeskedés olyan szinten  árad a kollegáimtól hogy néha legszívesebben megráznám némelyiket hogy hátha attól észheztér. Egy szerencse , hogy belém még nem kötött...de mindennel és mindenkivel baj van. Ez egyik nap jobban megvisel, máskor csak mosolygok rajta, van amikor bosszant, de tenni nem tudok mit.

Szerencsére otthon minden rendben, a gyerekeket látom kit gyakrabban kit ritkábban, de tudunk egymásról.