Tanulok..nem iskolában, az élet tanít. Türelmet, toleranciát. Magammal és másokkal szemben is. Magammal az őszi fáradság miatt, a változókori megváltozás miatt, a hangulatom kiszámíthatatlan változása miatt. Nehezen indulnak a napok, Csufika ugyan korán ébreszt, de olyan jó vele elheverészni hogy nem akaródzik dolgozni indulni. Hogy is akarnék, amikor neki az én szeretetemre és érintésemre, simogatásomra van szüksége? Mire beérek dolgozni, felveszem az álarcom és a tőlem telhető legjobb módon megoldom a feladatokat. Ezzel szerencsére nincs baj, nem hibázok, ha mégis akkor csak olyat ami könnyen korrigálható. Viszont itt van a legnagyobb szükségem a jólneveltségemre, a toleranciára és egy falra magam köré. A fal, amiről lepattognak a negatív és bizonytalan dolgok. A negativitás, ellenségeskedés olyan szinten árad a közvetlen kolleganőmtől hogy néha legszívesebben megráznám hogy hátha attól észheztér. Egy szerencséje van , hogy belém még nem kötött...de mindennel és mindenkivel baja van. Próbálok segíteni neki, hogy más szemmel, más szempontból nézze a dolgokat, de nem megy. Illetve ha egyik nap úgy tűnik hogy igen, másnapra kiderül hogy nem :)
Szerencsére otthon minden rendben, a gyerekeket látom kit gyakrabban kit ritkábban, de tudunk egymásról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése