Vagyok

Régen írtam már, de persze közben rendszeresen olvastam azokat a blogokat, amelyeket fontosnak, érdekesnek,tanulságosnak tartok. Több ilyenben olvastam, hogy rosszindulatú megjegyzések találták meg az írót...nekem erre egyáltalán nincs szükségem. Ezért nem írok semmit a játékra, amelyre Gabella hívott, hogy áruljak el magamról 7 dolgot. Aki rendszeresen olvas engem, vagy ha én olvasok valakit, akkor úgyis belelát egy kicsit az életébe, ha jobban érdekli,akkor lesz tali is, hiszen egyre több közösség alakul. Ha nem annyira szimpi az illető, akkor meg legyen elég annyi, amennyit belesve láthat.

A nem írás egyik oka, hogy ez a blog nem tetszik...valahogy kényszerből született,még akkor is, ha ez az én belső kényszerem volt, de nem szeretem az "erőltetett" dolgokat.

Állandó lemaradásban vagyok, mindenben. A háztartásban, a suliban,a munkában, az alvásban, a gyerekekkel való foglalatosságban, hogy az olvasásról és a kézimunkázásról már ne is álmodozzak. Olyan,mintha leeresztettem volna. Szeretnék egy hatalmasat aludni végre, Vince még mindig nem alussza végig az éjszakát,és egyre nehezebben kelek fel hozzá ötször-hatszor,sőt néha többször. Érdekes bioritmusa lett, péntek éjszakánként még a szokásosnál is vacakabbul alszik, ez csak azért baj,mert ilyenkor szoktam tanulni másnapra...szeretnék egyszer kialudva indulni suliba, mert a téma általában nem túl izgalmas, hát még ha álmos is az ember lánya.

Kötőtű nem volt a kezemben már hetek óta. Van egy zokni elkezdve a Gerinek...nem is tudom mióta. Ezzelafonallal tanított a Hugicám zoknit kötni (nem ugyanilyennel, ezzel..!!!) azóta háromszor lebontottam, mindig csak a fele készült el, aztán félretettem,amire újra előkerült, a Geri már kinőtte. Bontás, újra nekifutottam..most is kicsimárneki,de majd a Vince belenő. Elkedvetlenít, hogy ez a fonal nem akarja, amit én...
A zöld-barna-narancs-fehér csíkos pulcsi,amit magamnak kezdtem el (a másik blogon valahol volt róla kép), kicsi lett nekem...az Eszternek még nagy,tehát az is pihen.

Most ennyi, hamarosan folyt.köv.