Anyu kolleganőjének, aki nagyon sokat segít nekem apróbb és nagyobb dolgok megvarrásában:
Ez 53 g-ot fogyasztott a készletemből :)
És Aprócskának is készült kettő, készülve a jövő télre, így kicsit nagyobb, mint amekkora most jó neki. Ezek is maradékokból készültek, annyi kiegészítéssel, hogy végre sikerült jó minőségű egyszínű fonalat vennem hozzá, pótlásként. Ez a kék még elő fog kerülni más összeállításban is.
Itt a kettő pár együtt lett 54 g, hiszen csak kb 26-27-es méretű.
Érdekes dolog ez a játszótéren kötögetés: a gyerekek csodálkozva és érdeklődve megállnak előttem, hogy megnézzék mit csinálok. Ebből én arra gondolok, hogy nem láttak még ilyet, hisz akkor nem lenne nagy csoda. Az anyukák enyhén szólva nem tartanak normálisnak...a múltkor hallottam, hogy beszélgettek, hogy ő is tud ám kötni, és nem is csak simát meg fordítottat...legszívesebben odaszóltam volna, hogy jó neked, kössünk együtt, mert én csak azt tudok, a ráhajtás kifog rajtam :). (a sztori igazi élvezetéhez látnotok kellett volna az anyukát)
:o) Majd kész lesz a Lamid is! Megküzdesz érte, és bízom benne, hogy annál nagyobb szeretettel fogod viselni! Ugye, így lesz?
VálaszTörlésA zoknikötésben pedig verhetetlen vagy!
De én annyira szeretnék zoknit is kötni, nehéz, Kata? Mert te csak úgy ontod, azt látom én, de nekem? Nekem menne....?
VálaszTörlésLátod nekem a zokni kötés nem megy a csipkével elboldogulok.Az a kendő meg majd csak elkészül és mehetsz benne a játszótérre had egye a csuda azt a kötni "tudó" anyukát:-)
VálaszTörlésRita: azért kötök zoknit, mert azt "ész nélkül is lehet"--hát persze hogy menne! A Lamináriához képest gyerekjáték!
VálaszTörlésNagyon jó kis zoknik! Nálam elkészült a lami! És fú, de jó! :-)
VálaszTörlés