Elkezdődött 2014

Már 3 hónap el is múlt belőle...

Megírtam a Milyen volt 2013? című összefoglalót, de nem tettem közzé...Bevallom, elment tőle a bátorságom...és ez rossz érzés volt, és csak halogattam, hogy csiszolok rajta és majd közzéteszem, de nem így történt. És közben ment az idő...aztán úgy gondoltam, ha nem őszinte a blogolás, akkor nincs is értelme...és ezért nem írtam....

Most idemásolom azt az irományomat:

"Megint vége egy évnek, egy blogolós évnek. Megint kevesebbet kötöttem és blogoltam mint egy évvel ezelőtt, de ennek biztos oka van. :) Jövőre igyekszem majd pótolni...

Hogy milyen volt az az év? Küzdelmes...nem szeretem a 13-as számot, de úgy emlékszem nem eleve vesztesként indultam neki az évnek :)
Szerencsére körülöttem mindenki egészséges, ez a legjobb dolog, ami történt. Nagymamám, Anya, Apa, akikre mindig mindenben számíthatok. Remélem én is tudok majd ilyen biztos hátország lenni a gyerekeim életében.
A gyerekeim továbbra is szépek és okosak, hárman háromfélék, csodálatosak, értük mindent érdemes. Az idén többször, sokszor éreztem, hogy nagyon szerencsés vagyok, hogy ilyen gyerekeim vannak. És bebizonyosodott, hogy a nevelés meghozza gyümölcsét, a sok beszélgetés és játék csodálatos csapatot képes kovácsolni a gyerekekből, akik ha kell felnőttként tudnak reagálni és viselkedni. Szeretem hogy mindennapos az "egy mindenkiért mindenki egyért"-mondat működése. Jó lenne, ha az élet más területén is így működne a csapatmunka.Az idén minden eddiginél jobban éreztem, hogy együtt könnyebben menne sok minden, csak valahogy mindig nem úgy alakult. Újra, sokadszor, sokféle szempontból bebizonyosodott, hogy csak magamra és a hozzám igazán közel álló néhány emberre számíthatok, bármiről legyen is szó. Az ezzel való szembesülés az év folyamán egyformán okozott jó és nagyon rossz perceket. Attól függően, milyen volt az alaphangulatom éppen. A hullámzó egy jó kifejezés erre, pl..:)
Dolgoztam, dolgozgattam, ez sokkal nagyobb erőfeszítést igényelt, mint hittem. Korlátaimat igen erőszakosan kellett döngetnem, nagyon remélem hogy  végre ledőltek végleg. A siker is olyan hullámzó volt, mint a kedvem a döngetéshez...

Kézimunka terén a csereberéket szerettem az idén. Játék felnőtteknek. Amikor nagyon igyekszel olyat készíteni, ami tökéletes, hiszen aki kapja, az is hozzáértő, hordható legyen, lehetőleg megfeleljen egy ismeretlen ember ízlésének. Nagyon nehéz, de legyőzhető feladat :). Nekem ebben a játékban tényleg mindegy volt, hogy mit kapok. Tudtam, hogy valaki odafigyeléssel, szeretettel készítette nekem. Az meg csak hatalmas hab a csokoládétortán, hogy mindkétszer olyat kaptam, ami nagyon tetszik :)"

Most, hogy így újra elővettem és elolvastam, nem is tudom miért halogattam....