Aki ismer, tudja, hogy sálat már októbertől kezdve hordok, egészen addig, amíg nem lehet rövidujjúban járni. Azt hiszem sál nélkül megfagynék :).
A sapka viszont már nem ennyire kedvenc. Gyerekként is csak a sarokig hordtam, amíg Anyukám látott...most meg csak akkor, ha esik a hó és nagyon hideg van. A nagyon hideg magában nekem nem elég, esni is kell :). Ezért lepődtem meg magamon, amikor karácsony másnapján elkezdtem egy sapkát kötni magamnak. Egy olyan fonalból, ami kb egy éve, de lehet hogy több, itt volt a szekrényben. A Tesómtól kaptam, két egyforma színű gombolyag, meg egy nagyon hasonló.
A kesztyűket is szeretem, kimondottan az egyujjas formát, sőt, a "kukás" a kedvencem, illetve a visszahajtós.
A fonalat az utolsó méterig felhasználtam, remélem lesz tél, hogy hordhassam is :)
(Eszterem még nem látta, lehet hogy az övé lesz? )
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Anyaság
Elég sokat gondolkodom rajta, vajon jól csináltam-e, tudtam e elég jó anya lenni, felnevelni, felkészíteni őket mindenre, ami a felnőtté vá...
-
Hosszú munka volt, ennek több oka is van: - a kötéspróba kissé elvette a kedvem, félretettem.... - egyszer kicsi lett, mikor kb a fele volt...
-
Október vége van, néhány nappal ezelőtt még jóval melegebb volt mint ami ilyenkor megszokott. Volt már néhány párás reggel, de a kabát délut...
Ez nagyon szép!! Sapkás kép miért nincs? :-)
VálaszTörlésNagyon szeretem az ilyen kesztyut!:)Nagyon jol all a sal is!
VálaszTörlésNezz be hozzam legy oly kedves!:)