Aki ismer, tudja, hogy sálat már októbertől kezdve hordok, egészen addig, amíg nem lehet rövidujjúban járni. Azt hiszem sál nélkül megfagynék :).
A sapka viszont már nem ennyire kedvenc. Gyerekként is csak a sarokig hordtam, amíg Anyukám látott...most meg csak akkor, ha esik a hó és nagyon hideg van. A nagyon hideg magában nekem nem elég, esni is kell :). Ezért lepődtem meg magamon, amikor karácsony másnapján elkezdtem egy sapkát kötni magamnak. Egy olyan fonalból, ami kb egy éve, de lehet hogy több, itt volt a szekrényben. A Tesómtól kaptam, két egyforma színű gombolyag, meg egy nagyon hasonló.
A kesztyűket is szeretem, kimondottan az egyujjas formát, sőt, a "kukás" a kedvencem, illetve a visszahajtós.
A fonalat az utolsó méterig felhasználtam, remélem lesz tél, hogy hordhassam is :)
(Eszterem még nem látta, lehet hogy az övé lesz? )
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Olvastam 2026/14.
Jenny Colgan: Mentsük meg a Piciny Csodák Pékségét Marisa élete megváltozik amikor nagypapája meghal. Búskomor lesz, nem szívesen van ember...
-
Balogh W. Orsolya: A szexéhes anyuka Az első könyv amit a szerzőtől olvastam. A címének megfelelően nem vártam magvas gondolatokat, pont a...
-
Kerry Fisher: Az anya, aki lehettem volna Ez megint egy érdekes és egyben nehéz könyv nekem. Anyaként, főleg egyedülálló anyaként időnkén...
-
Hosszas harcok árán kész lett végre! Harcoltam magammal, hogy csakazértis meg tudom csinálni, többször elkeseredtem, hol jobban, hol kevésbé...






Ez nagyon szép!! Sapkás kép miért nincs? :-)
VálaszTörlésNagyon szeretem az ilyen kesztyut!:)Nagyon jol all a sal is!
VálaszTörlésNezz be hozzam legy oly kedves!:)