2015. január 19., hétfő

2015

Csaknem egy év telt el a legutóbbi bejegyzés óta...(meglepődve láttam, vannak még emberek, akik idetévednek, ez hatalmas örömet okozott nekem)

Kicsit (nagyon) megváltozott a blogvilág a Fb elterjedésével. Már sok olvasóval ott tartjuk a kapcsolatot, ha valakinek kézimunkás megakadása van, ott kér és kap segítséget. Gyorsabb és több embert ér el...ennek minden előnyével és hátrányával együtt.

Eltelt egy év, naptárilag is... Érdekes év volt 2014...
Úgy kezdődött, hogy egy cégen belüli átszervezés miatt teljesen új környezetbe kerültem. Új emberek, új szokások, szabályok, elvárások, feladatok, csak kapkodtam a fejem. Ennek tudtam be hogy kb két hét után nem tudtam aludni. Kb két óra alvás után felébredtem és azon kattogott az agyam, hogy mit és hogyan kellene másképp csinálnom...gondolom nem kell mondani, hogy a munka és a gyerekek, háztartás mellett ennyi alvás hova vezet. Kimerültem gyorsan.
Február első napjaiban egy reggelen eldurrant a kezemben egy üvegkancsó, amikor töltöttem bele a forró vizet. Iszonyatosan fájt, nem is tudom mihez hasonlítani. Azt hittem nagy és erős vagyok, nem akartam dokihoz menni...kb fél óra hosszat :). A bal combomat érte a víz és a jobb lábfejemet a nagyja. Ami a lényeg: februárban nem mentem dolgozni és jókat aludtam végre. Ugyanis rádöbbentem hogy ha az állandó stressz megszűnik, helyreáll az életem...
Otthonlétem utolsó napjaiban keresett egy ismerősöm, hogy van egy munkalehetőség, ami rövid időre szól ugyan, de rám gondolt...Megtisztelő volt a bizalom, igent mondtam és azóta egy reggel volt csak amikor nem akaródzott dolgozni jönni. Tökéletes a munkahelyem, a főnökeim, a munkatársak, a munka maga, szeretem nagyon. Ez áprilisban kezdődött, tart ameddig tart, nem tudom befolyásolni, élvezem minden percét.
Április utolsó napjaiban megszületett a Hugicám kislánya, immár kétszeres nagynéni lettem.
Május közepén újjászülettek a Szüleim...autóbaleset. Borzalmas volt, azt hiszem Apu telefonhívását sose fogom elfelejteni és azt a pár órát sem, amíg végre láthattam Őket, hogy tényleg minden rendben van. Gond nélkül ügyesen vezettem kb 400 km-t, talán kétszer sírtam csak el magam út közben, meg akkor amikor végre újra megölelhettem Őket. Aztán az összetört autó mellett, amikor megértettem, felfogtam hogy tulajdonképpen milyen kevésen múlt...Ekközben a gyerekeim egymásra vigyáztak otthon, mégsem aggódtam egy pillanatot sem miattuk, tudtam hogy bízhatok bennük, számíthatok rájuk.
Júniusban vége lett a sulinak, elmentünk meglátogatni a kis Hannát. Villámlátogatás volt, de mindig öröm találkozni a Tesómmal :).
A nyár nagy része munkával telt, a gyerekek táboroztak, Vincus meg a Szüleimmel volt sokat. Augusztusban megint elindultunk a nagy útra, keresztelőre.
Szeptemberben elkezdődött az iskola, immár három iskolás gyerek anyukája vagyok.
November végén négytagú család lettünk. A helyzet új, szokni kell, hiszem hogy mindennel meg fogunk tudni birkózni. Három ilyen csodálatos gyerekkel ne menne? Hinni kell és mindent meg lehet oldani, le lehet győzni. Hinni és összefogni. Nálunk egyikben sincs hiba, szerencsére.

Az idén 40 éves leszek. Rengeteg tervem van, amit meg kell valósítanom, mert megígértem, magamnak...




3 megjegyzés:

  1. Tényleg nem volt egy unalmas év... Sok sikert a terveidhez! :)

    VálaszTörlés
  2. Megbögettél a visszalapozással...
    Gyönyörü, örömökkel teli 2015-öt kívánok Neked és mindenkinek. A 40-diket pedig felejthetelenné tesszük :-)

    VálaszTörlés