Szeretjük :)

Húsvétkor gyarapodott a család...(gondolom nem nehéz kitalálni ki lakik velünk azóta :) )
Szeretjük mind a négyen, és ő is minket. Örül ha lát, hall, kéri a simogatást, a foglalkozást.
Augusztus elején beteg lett, már szerencsére meggyógyult. Nagyon aggódtunk érte (és egy zsák pénzt költöttem dokira, ha valaki azt mondja nem vagyok normális, elfogadom :) )
Ő Abby, akinek ez a név van a kiskönyvében, általában azonban Zsófinak vagy Nyuszinak hívjuk. A szemünk előtt cseperedett gombócnyi nyusziból szép naggyá, a gondoskodásunk, szeretetünk formálta. Egy idegentől, egy állatorvostól hallani hogy de jó fej ez a nyuszi, kimondottan dícséret.
Már értem mit jelent az "éberen alszik mint a nyuszi". Éjjel bármikor megyek is ki, ő már ül és figyel hogy ki mocorog. Amikor megismer két lábra áll és örül nekem :)

Hazaérkezés után

Addig ügyeskedett míg a Geri lábán eljutott az orgonáig...és megkóstolta

Ő is segít a nagyoknak a házifeladatban  (igen, van amikor a közösen gondolkodás a szőnyegen hasalva meghozza a megoldást, még ha tudom is hogy nem ez a megfelelő módszer)

Hogyan kényeztessük a nyuszit? És mindketten boldogok :)

Zsepitartó 2015/12

Régi volt, kopott, kicsit talán piszkos is, felújítottam. Már régen megvolt a terv, csak a megvalósítás váratott magára.
Ennek a párja :)

Mozizzunk

Nagyfiammal kettesben voltunk otthon, szívesen megnéztem volna egy jó filmet, vele. Elég kevés olyan film van, amiben a 15 éves kamasz és a 40 éves anyja is megtalálja a neki tetszőt :). Sorolt is néhány olyan filmet, ami nekem nagyon verekedős, néha megnézem, de akkor nem volt kedvem hozzá. A következő javaslat: James Bond...azt mondtam, válasszon valamit ami egy kicsit csajosabb...Megtalálta a tuti választ: de anya, akkor két órán át nézheted a Pierce Brosnant...erre nem tudtam nemet mondani :)
És végül megnéztük Az utolsó gyémántrablás című filmet....Nem egyszer láttam már, de szeretem. A környezet, a pasi, a sztori..

Minden relatív

Ebben a hónapban találkoztam egy régi iskolástársammal és a családjával. Azt hiszem 20 év után jött össze ez a találkozó, nagyon jó volt. Éppen program volt a városban és négy gyerekkel az ideális elfoglaltságnak tűnt. Az én fiam 8 éves lesz az ősszel, az ő lányai 5, 3 és 1 évesek. Mi ugye egyidósek vagyunk, a felesége is, mégis olyan furcsán öregnek éreztem magam. Mert az én gyerekeim már nagyok, sokkal nagyobbak mint az ő lányai. Nagyon gyorsan elmentek az évek és nagyon hamar más gondjaim lettek mint ami kisgyerekekkel van...és olyan nagyon távolinak tűnt, pedig a Vince csak 3 évvel idősebb mint Panni...

Ez a találkozás is megerősített abban az érzésben, amit nemrég fogalmaztam meg először: nem kezdeném mégegyszer előröl. Csodálatosk a gyerekek, aranyosak, imádom is a sajátjaimat és a tesómét, de nem vágyom rá hogy újra kisbabám legyen. Megöregedtem? Elkényelmesedtem?

A másik történet is részben összefügg ezzel: egy bevásárlóközpontban láttam egy másik volt osztálytársamat. Ő lány, egy évvel idősebb nálam. Két lánya van, olyan 12-14 évesnek saccolom őket, biztos fiatalabbak mint a Geri. Ahogy ott láttam fáradtan, fénytelenül, arra gondoltam: basszus, nem is vagyok öreg :).  (pár nappal később láttam fb-on hogy ők akkor éppen nyaralásból jöttek haza)

Lehet hogy azért is foglalkoztat ennyire mert a jövő héten 40 éves leszek? Valamiért úgy gondolok erre a számra, úgy várom mint a 18. szülinapomat...mintha utána más lenne...azt hittem aki 40 éves az felnőtt...már tudom hogy nem korfüggő, mert bár három nagy gyerekem van, sokszor "hülyülünk" együtt.

Én-blog?

Valahogy úgy alakul az élet ebben az évben, hogy a kézimunkázásra fordított idő lecsökkent...ezzel arányosan az elkészült és mutatható darabok száma is...de szerettem blogolni, szerettem írni és úgy érzem hiányzik.

A sok blogos év alatt igyekeztem magamról nem túl sokat elárulni, nem kiadni a terveimet, gondolataimat. Ez nemcsak itt van így, általában magamban sakkozom le a dolgokat. Vannak azonban olyan gondolatok, események, melyeket szívesen leírnék, megosztanék valakikkel. Oké, felmerül a kérdés, hogy a Fb nem erre való? De, lehet...nem akarom, bizalmatlan vagyok. Akik ott vannak zömmel a barátaim, de mivel épp nemrég történt, hogy akiről azt hittem a barátom, kiderült hogy mégsem, bizalmatlanságom nem csökkent...

Gondolkodom ezen még...

Jó ötlet lenne?