2015. augusztus 27., csütörtök

Minden relatív

Ebben a hónapban találkoztam egy régi iskolástársammal és a családjával. Azt hiszem 20 év után jött össze ez a találkozó, nagyon jó volt. Éppen program volt a városban és négy gyerekkel az ideális elfoglaltságnak tűnt. Az én fiam 8 éves lesz az ősszel, az ő lányai 5, 3 és 1 évesek. Mi ugye egyidósek vagyunk, a felesége is, mégis olyan furcsán öregnek éreztem magam. Mert az én gyerekeim már nagyok, sokkal nagyobbak mint az ő lányai. Nagyon gyorsan elmentek az évek és nagyon hamar más gondjaim lettek mint ami kisgyerekekkel van...és olyan nagyon távolinak tűnt, pedig a Vince csak 3 évvel idősebb mint Panni...
Ez a találkozás is megerősített abban az érzésben, amit nemrég fogalmaztam meg először: nem kezdeném mégegyszer előröl. Csodálatosk a gyerekek, aranyosak, imádom is a sajátjaimat és a tesómét, de nem vágyom rá hogy újra kisbabám legyen. Megöregedtem? Elkényelmesedtem?

A másik történet is részben összefügg ezzel: egy bevásárlóközpontban láttam egy másik volt osztálytársamat. Ő lány, egy évvel idősebb nálam. Két lánya van, olyan 12-14 évesnek saccolom őket, biztos fiatalabbak mint a Geri. Ahogy ott láttam fáradtan, fénytelenül, arra gondoltam: basszus, nem is vagyok öreg :).  (pár nappal később láttam fb-on hogy ők akkor éppen nyaralásból jöttek haza)

Lehet hogy azért is foglalkoztat ennyire mert a jövő héten 40 éves leszek? Valamiért úgy gondolok erre a számra, úgy várom mint a 18. szülinapomat...mintha utána más lenne...azt hittem aki 40 éves az felnőtt...már tudom hogy nem korfüggő, mert bár három nagy gyerekem van, sokszor "hülyülünk" együtt.

2 megjegyzés:

  1. Ma mar 40 eves igazan nem kor, sokan meg utana is szulnek, de egyetertek veled en sem csinalnam.Gondolom ez mindenkinel mas, egyentol fugg.
    Orulok, hogy irsz, jo volt olvasni!:)

    VálaszTörlés
  2. Szerintem majd 15 év múlva is gondolkodj el ezen, és talán azt érzed majd amit én :-)
    (Egy zugolvasód:Kata)

    VálaszTörlés