Ebben a hónapban találkoztam egy régi iskolástársammal és a családjával. Azt hiszem 20 év után jött össze ez a találkozó, nagyon jó volt. Éppen program volt a városban és négy gyerekkel az ideális elfoglaltságnak tűnt. Az én fiam 8 éves lesz az ősszel, az ő lányai 5, 3 és 1 évesek. Mi ugye egyidósek vagyunk, a felesége is, mégis olyan furcsán öregnek éreztem magam. Mert az én gyerekeim már nagyok, sokkal nagyobbak mint az ő lányai. Nagyon gyorsan elmentek az évek és nagyon hamar más gondjaim lettek mint ami kisgyerekekkel van...és olyan nagyon távolinak tűnt, pedig a Vince csak 3 évvel idősebb mint Panni...
Ez a találkozás is megerősített abban az érzésben, amit nemrég fogalmaztam meg először: nem kezdeném mégegyszer előröl. Csodálatosk a gyerekek, aranyosak, imádom is a sajátjaimat és a tesómét, de nem vágyom rá hogy újra kisbabám legyen. Megöregedtem? Elkényelmesedtem?
A másik történet is részben összefügg ezzel: egy bevásárlóközpontban láttam egy másik volt osztálytársamat. Ő lány, egy évvel idősebb nálam. Két lánya van, olyan 12-14 évesnek saccolom őket, biztos fiatalabbak mint a Geri. Ahogy ott láttam fáradtan, fénytelenül, arra gondoltam: basszus, nem is vagyok öreg :). (pár nappal később láttam fb-on hogy ők akkor éppen nyaralásból jöttek haza)
Lehet hogy azért is foglalkoztat ennyire mert a jövő héten 40 éves leszek? Valamiért úgy gondolok erre a számra, úgy várom mint a 18. szülinapomat...mintha utána más lenne...azt hittem aki 40 éves az felnőtt...már tudom hogy nem korfüggő, mert bár három nagy gyerekem van, sokszor "hülyülünk" együtt.
Ma mar 40 eves igazan nem kor, sokan meg utana is szulnek, de egyetertek veled en sem csinalnam.Gondolom ez mindenkinel mas, egyentol fugg.
VálaszTörlésOrulok, hogy irsz, jo volt olvasni!:)
Szerintem majd 15 év múlva is gondolkodj el ezen, és talán azt érzed majd amit én :-)
VálaszTörlés(Egy zugolvasód:Kata)