Az élet nem habostorta, legalábbis ha a kis családomon kívülre nézek. A szeretteim szó napról napra még mélyebb, nagyobb jelentőséggel bír. Olyan utálatos dolgokkal találkozom nap mint nap, hogy megerősödik bennem hogy a legjobb ha ki se nyitom a számat csak a biztonságos négy fal között...annyi a spicli, szélkakas ember, hogy csak kapkodom a fejem. A legrondább állatfaj...rejtőzködő életet él, ha mégis találkozol vele barátságos, de sose tudhatod mikor támad hátba...bármikor...és a helyzetnek, a saját érdekeinek megfelelően emlékszik akár a pár perccel korábbi helyzetre és így meséli el, te meg csak lesel, hogy x vagy y miért néz rád úgy vagy mondja azt amit...Én vagyok rossz helyen vagy tényleg nincsenek már barátságok, emberi kapcsolatok érdek nélkül? A legnagyobb ilyen pofont, felismerést már évekkel ezelőtt megkaptam, azóta sokkal óvatosabb vagyok de természetesen így se lehetek sebezhetetlen, én az örök optimista, naív szöszi...
De persze van az a mondás hogy az nevet aki utoljára nevet...
És a másik kedvencem: mindig lesznek olyanok, akik nevetnek rajtad mert azt hiszik bohócot csináltak belőled..de ne rontsd el a játékukat azzal, hogy elárulod nekik hogy tiéd a cirkusz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése