Nagyfiú megkérdezte tőlem Valentin nap délelőttjén, hogy mi a programom estére...azt válaszoltam hogy semmi, mert tulajdonképpen így is nevezhető a tervezett habos kádban fürdés majd pedig a könyvemmel takaró alá gubózva olvasás...pedig egy hosszú munkás hét végén ez egy tökéletes péntek esti program, nem is semmi. A lényeg: lefoglalt egy masszázsidőpontot a barátnőjének, ahova mégse tud elmenni, elmennék-e...tökéletesen hoztam az idősödő nők pánikhangulatát, a millió kérésemmel: kihez? mikor? hova? mi a neve? milyen masszázs? ruhában vagy annélkül? és egyébként mi a csuda tart rajta három órán keresztül és én azt hogy fogom kibírni? ja, és akkor nekem kelleni fog az autóm, úgyhogy hozza vissza legyen kedves, mert sötétben én nem megyek sehova gyalog...Nem akadt ki a gyermek, én meg büszke voltam rá hogy milyen türelmes gyereket nevetem :). Annyit mondott még hogy ez újrahúzós masszázs, visszaállít a gyári beállításokra...tehát utána nem fog fájni se a hátam, se a vállam se a derekam..
Elmentem, legyőzve minden félelmemet az új és ismeretlen iránt. A kaputelefonba egy kedves férfihang mondta hogy nyitom, gyere...A lakásba érve egy első látásra is szimpatikus, kb korombeli férfi fogadott, bemutatkozás után olyan lazán beszélgetni kezdtünk mintha nem is akkor találkoztunk volna először. Kérte hogy mondjam el mi fáj, a derekamon kívül, mert azt látja (egy perce álltam a szobában, felöltözve). Aztán következett a paraván mögött fehérneműre vetkőzés...illetve a zokni maradt, még mindig nem szeretem eléggé a lábamat ahhoz hogy bárki hozzáérhessen, próbálkozott meggyőzni hogy de az nekem jó lesz, de nem hagytam magam. Egy nagy törölközővel betakart, mindig csak az a részem látszott ki amit éppen kínzott. (mielőtt bárkinek ellenérzése lenne az idegen férfi előtt bugyi-melltartóban fekvéssel) Röviden: a lábujjaimtól a fejem búbjáig átmasszírozott három óra alatt. Ez messze nem a simogatós semmitérő masszázs volt, tökéletesen tudta hol vannak problémás helyek és igyekezett azokat megszüntetni. Ez fájdalommal jár, tejesen másfajtával mint amit a mindennapokban megszokunk. Egy tájékoztatóban olvastam róla, hogy lágy csontkovácsolás...na persze, innentől nem is vagyok kíváncsi a nem lágyra...abba kb belehalnék. Végig beszélgettünk, mindenféléről is, időnként felkészített rá hogy most fogsz utálni...általában igaza lett...elakadt a szavam, volt hogy a gondolatom is elfelejtettem, időnként egy-egy b..meg kiszaladt, volt hogy hosszú ideig nem vettem levegőt, annyira érzéken részen járt és annyira fájt. Elrepült a három óra, a fájdalom ellenére nagyon élveztem, a lelki részét is, nagyon jó volt vele beszélgetni. Biztos hogy menni fogok még, pár hónap múlva, összekaparom a rávalót (nekem húzós). Éjjel jót aludtam, bár felébredtem hogy itt érzékeny, ott érzékeny, másnap mindenhol az volt...ezt a napot közel teljesen ágyban töltöttem, Kispasi belázasodott, nagyon vacakul volt, ő az egyik szobában aludta át a napot én a másikban. Azt hiszem vasárnap vettem észre az első lila foltot magamon, lett néhány, de most, szerdán azok már múlnak és nem fáj semmi. Estére majd fog a hátam, de sajnos az egy ideje minden este így van,
Ismét kiléptem a komfortzónámból és nagyon jó volt, kellemesen telt a Valentin nap estéje, még akkor is ha nem erre vágyik az ember lánya.
