Hosszúnak érzem most, nagyon várom a tavaszt...az első adag jácint már elvirágzott az asztalon, kb két hete egész jó idő volt pár napig...egy hete kb dacoltam a hideggel, hogy a vastag télikabátot már nem veszem elő újra, de ma reggel megadtam magam és nagyon jól tettem...tegnap esett egy kis hó, épp csak mutatóba,egy cm sincs és csodák csodájára nem olvadt el mára, piszok hideg van...
Tavalyi jácint, ősszel elültettem, ő is csacsi volt velem együtt, azt hitte itt a tavasz. De mindegy mikor bújik elő és virágzik, mindig örülök neki.
Fáradt vagyok, fizikailag mindenképp de lelkileg legalább annyira...ez a munkahelyi légkör, a bizalmatlanság, a bizonytalanság rengeteg energiát kivesz belőlem. Tudom, látom, érzem hogy eltűnt a mosolyom, gépiesen teszem a dolgom de egyre kevesebb élvezettel. Pedig én nagyon nagyon szerettem és szeretek itt dolgozni, szeretem amit csinálok de a tőlem független dolgokkal nem tudok mit kezdeni csak agyalni rajta...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése