Kispasival megnéztük a filmet...azoknak a táborát erősítem, akik szerit nagyon nagyon jó film lett. Minden adott hozzá, a szereplők, a sztori, a kivitelezés. El kell ismerni, hogy sok a filmben a női energia, ez az egyik ok, amiért Kispasi azt mondta, egyszer meg lehet nézni. Nyilván mást jelent egy történet egy 17,5 éves fiúnak és mást a majdnem 50 éves anyjának.
A történet egy bakancslista utolsó pontjának kipipálásáról szól, melyet a szülők együtt kezdtek el és az apa hirtelen és váratlan halála miatt nem fejeződhetett be (nekem nagyon meglepő volt, hogy Csuja Imrét kb öt perc alatt "kiírták" a filmből, én nagyon szeretem ). Maratont futott anya a három lányával, akik háromféle élethelyzetben élnek, személyiségük is nagyon más, de anyáért, a közös célért, apa emlékéért mindenki beleadta a saját idejét és erejét. Egy csomó ráébredés, felismerés hangzik el, humorral persze...és a kalandok után a film végén anya kimondja, hogy saját magáért fut, végre egyszer nem mások miatt tesz valamit. Azt hiszem ezzel a vággyal sokan vagyunk így anyaként, két-három gyereket felnevelve és útjukra bocsátva. (Mikor kisebbek voltak, azért kötöttem bonyolult csipkekendőket, mert azt magamért csináltam, fél éjszaka...a kűzdés, a sikerélmény és a kész alkotás is az enyém volt)
És van bakancslistám, csak természetesen nem páros és sose voltam olyan bátor hogy leírjam, a fejemben létezik csak :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése