A Hidasi Judit könyv harmadik kötete nem volt bent a könyvtárban, de előjegyeztettem...Addig kerestem mást, nehogy elmúljon az olvashatnékom.
Patak Gyöngyvér: Család a dombon
Amikor ezt az összefoglalót elkezdem írni, még csak a könyv harmadánál járok, de annyi gondolatom van hogy félek mire a végére érek elfelejtem.
A könyvön levő ajánló szerint humoros, lebilincselő történet. A humort még várom, a történetet lelkesen olvasom mert fogalmam sincs róla mi sül ki belőle. A történet egy panellakásban a nagyváros közepén kezdődik, ahol a főhősnek épp elege lesz a panelélet "szépségeiből" és elhatározza hogy falura akar költözni. Nekem itt egy kicsit túl szép hogy igaz legyen érzésem volt: természetesen a férj egy szó nélkül támogatja, pont van egy telkük a szomszédos faluban, a terveknek megfelelően megépül a szép ház, megszületik a második gyermek,(még az ő húsz perc alatti megszületése is mesébe illő), élik a kisgyerekes családok mindennapjait. Oké, van szó a kétéveskori hisztiről, de természetesen ez is kezelhető pillanatok alatt, ahogy a kistestvér érkezése sem okoz semmiféle féltékenységet. Szemben a testvéréék építkeznek, a gyerekeik kb egyidősek, tehát társasága is van mindenkinek. Aztán kimarad négy év, már a harmadik baba is megszületett és anya kezd besokallni, csinálna valami mást a gyerekekkel való foglalkozáson kívül...
Végeztem, elolvastam a könyvet. A kíváncsiság vitt végig rajta, de semmi érdekes nem volt a történetben, sem semmi humoros. Teljesen normális, átlagos háromgyerekes család élete, a különlegesség nekem csak a jó szomszédokkal való viszony és a közös programok..tényleg mint egy nagy család élnek a dombon. Érdekes volt olvasni egy életről, amiről eltudom képzelni hogy igaz, hiszen egy részét én is végigcsináltam a saját három gyerekemmel, csak egyedül, míg a könyvben egy férjként és apaként is szerepet vállaló férfi is van. Időnként olyan érzésem volt, hogy nem egyfelé húzzák a szekeret, mindenkinek van olyan pénzügyeket érintő ügye, amit nem mond el az első lépésektől a másiknak. Nekem fura, hogy valaki egyik pillanatban elhatározza hogy ő ingatlanbérbeadással akar pénz keresni, miközben az előző oldalon azon kesereg hogy nem tudták összerakni a pénzt a gardróbszekrényre...mindegy, erre szokta mondani apukám hogy szerencsére nem vagyunk egyformák.
Összegezve: elolvastam, nem tetszett, erőltetett volt a mindennapokról írni, humormentesen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése