Aurora 2 2011/10

Csapatmunka volt megint: Ercsu mintáját Melinda csodaszép fonalából kötöttem meg.

Másodszorra könnyebb volt, alig több, mint egy hosszú este kellett hozzá. Azt hiszem külön szeretem ebben a kendőben, hogy gyorsan ad sikerélményt, nekem a kötésben, a gazdijának pedig a szépségével. Mert ez sem az enyém lett, kedves barátnőm kapta születésnapjára :)
Várom a harmadik felvonást, kíváncsian, hogy milyen fonal akar Aurora lenni a kezeim között.

Mákos csíkok 2011/8-9

Készült két zokni Vincémnek, már a jövő télre, tehát a méret kb 30-as...maradékokat használtam, a csíkosakat, a mákosat (ő mondta) pótlásnak vettem.

Miért

nem is ajánlja fel a blogger, hogy tölthetek fel képet?

Ez a ritkán írók büntetése? Vagy valamit elállítottam valahol véletlenül?
Segítsetek légyszives!!!!!

Ui: Újra próbálkoztam: minden rendben, a lehetőséget visszakaptam, de valami még mindig nem jó, mert ha a kép hozzáadására kattintok, elmenti az addigi művemet :)
De legalább kiderült, hogy nem én vagyok a hunyó :)

Sírjak vagy nevessek?

Ez most nem kézimunkás bejegyzés lesz...
Az előbb, az erkélyen rendezgettem a virágládákat, és az egyik pillanatban nem oda figyeltem teljesen (ugyanis közben a Vince egy fél kanna vizet kiöntözött a talpam alá :) ), és kicsúszott a láda a kezemből is meg a tartóból is...Megállapítom, amit mindenki tud: a műanyag virágláda nem éli túl az öt emeletnyi zuhanást, sőt, a bele ültetett muskátlik sem :( .
Eddig volt a sírjak rész...az pl pozitív a dologban, hogy nem járt éppen akkor az erkély alatt senki.
Amikor lementem összesöpörni, az egyik lakótárs megkérdezte: direkt dobtad ki?
Az tény, észrevettem én is, hogy antiszociálissá váltam, jobban mint szerettem volna, de ennyire azért nem vagyok bolond :)
És amikor a csaj elment, jót röhögtem: nem járok a játszótérre pletykálni, nem járok össze senkivel, megválogatom kinek köszönök és kivel állok meg beszélgetni (ő ráadásul beszélgetős kategória), igyekszem a gyerekeimet normálisan nevelni, szóval nem tudom miért gondolt erre, hogy megháborodtam....
Pár évvel ezelőtt direkt mosolyogva jártam az utcán és figyeltem a szembejövő embereket, hogy milyen fura pofákat vágnak...vagy láthatóan élveztem az esőt...meg rugdaltam az avart, a lehullott leveleket az út szélén...és akkor is úgy néztek rám, hogy ez a nő nem normális..
Lehet hogy tényleg nem vagyok az?

Ebben az évben még nem voltam igazán aktív, sem a kommentelésben, sem az alkotásban, a mutogatásban meg főleg nem...
Ennek sok oka van, amit nem részleteznék, de amikor egy kedves Barátnőmmel beszéltünk az érzéseimről, azt mondta, lehet hogy a káosz nem is körülöttünk van, hanem bennünk..ennek a beszélgetésnek már több hete, de ez a mondat azóta is sokszor eszembe jut. Elkezdtem tehát módszeresen rendet rakni magamban és magam körül. Nem is tudom melyik a nehezebb feladat, és melyikkel haladok jobban. A haladáson nem mindig a hátralevő dolgok csökkenését értem, inkább a már elvégzetteket, amit kipipálhatok.

Egy lépés:


Az elhatározásért cserébe megleptem magam egy dobozkával és felcsavargattam a szanaszét heverő himzőfonalaimat. És olyan jó látni így együtt, szépen sorban ezeket a szineket, hogy időnként előveszem csak nézegetni is :)
A sok-sok kinyomtatott leírást és mintákat is rendszereztem, ez nem látványos ennyire, csak az asztalomról tűnt el egy kupac :)

És alkottam is, Barbi szivecskéjét:

Adamas 2011/7

Még tavaly, a Vénusz stólához vettem két gombóc piros Napmadár fonalat. Aztán nem az lett belőle, a stóla higgadtabb színt kívánt. (ez be is bizonyosodott, a télen az egyik legtöbbet nyakunkba tekert művem lett).
Olyan mintát kerestem, aminél nem kell az ismétlésekhez ragaszkodni, annyiszor csináltam, ameddig a fonalam tartott.



És még egy kép, hogy a két szám elképzelhetőbb legyen:



A méret: 210*95 cm. Ez már közelít a beburkolózós mérethez, és mivel nem gyűrűn áthúzós vastagságú, biztos vagyok benne hogy tavaszi ruhatárunkat sokszor szinesíti majd.
(Eddig fekete nadrággal és blúzzal vettem csak fel, Vince azt mondta: dögös...az ő véleménye márpedig komoly!)

Zoknik...már megint :)

Fiaimnak készültek ezek a kék zoknik. A Moncsival közöl Mülleres beszerzésből származnak, kivételesen ebből mindkettőnknek lett. Ez nagy segítség volt nekem, mert nem lett elég a két gombócom, de Moncsi kisegített néhány méterrel.

A fonal kicsit vastagabb, mint a megszokott zoknifonal, ez jó. Annak viszont nem örültem, hogy nem szépen adta ki a mintát, a nevében "beígért" Saturnus megint nem olyan lett, mint a képen. De régebben a pirossal ugyanígy jártam :(




Ez pedig a maradék fonalak felfalását szolgálja, egy kis sárgával kiegészítve. A méret kb 30-as...



( Hogy a számolás se szakadjon meg : 2011/4-5-6 )