2011. június 7., kedd

Revontuli 2011/12

Nagy szerelmem a Revontuli. Szeretem a hordható formáját, hogy csodaszép, különleges. A színe ugyanolyan, mint a másiké, és mégis teljesen más. Nem is jó ez így megfogalmazva, hogy a színe olyan, hanem inkább úgy helyes, hogy a fonal ugyanazon a néven fut. Sokkal élénkebbek a színek benne, a csodálatos narancssárga, bordó.
Ez az Anyukám kendője lett :)

A méret: kb 200*100 cm.
Négyes tűvel kötöttem, kettő és egyharmad gombolyag fonal ment bele.


A kép még blokkolás alatt készült, a szinek különbözősége az enyémtől jól látszik.

A maradék fonalból a sajátomhoz kellene még kötni kb 3-4 sort, hogy ne pöndörödjön fel. A baj csak az, hogy nem tudom milyen lesz ha a már blokkolt és hordott kendőt visszabontom és hozzákötök. Szerintetek?

2011. május 4., szerda

Boldog névnapot!

Anyukám csodaszép virágjával kívánok nagyon boldog névnapot Barátnőmnek és minden erre járó Mónikának és a Tímeáknak is, utólag:


Eszter pulcsija 2011/11

Hosszú munka volt, ennek több oka is van:

- a kötéspróba kissé elvette a kedvem, félretettem....
- egyszer kicsi lett, mikor kb a fele volt meg, félretettem....
- a nyakkivágás milyenségében nehezen egyeztünk meg, félretettem
- a nyaka felszedését azt hiszem hétszer kezdtem újra...hol kicsi lett, hol nagy, egyenetlen, rutintalan vagyok az az igazság

De megérte!!!! Tegnap ahogy kész lettem vele, Eszterem fel is avatta, ma is abban ment suliba. Szerintem ez a legnagyobb dicséret, amit egy kész ruha kaphat.

Körben kötve készült a karkivágásig, 4 és feles tűvel, a nyaka négyessel. A fonal Crazy Zauberball. Annyira jó ezzel a fonallal dolgozni, egy álom, nem is munka, csak élvezet. Kicsit unalmas volt néha, de kiválóan lehet tv-t nézni közben, vagy pl verset kikérdezni. Azt hiszem azonban, hogy ez a nagyon szines fonal, mintát nem bírt volna el...vagy mégis?

2011. május 2., hétfő

Aurora 2 2011/10

Csapatmunka volt megint: Ercsu mintáját Melinda csodaszép fonalából kötöttem meg.

Másodszorra könnyebb volt, alig több, mint egy hosszú este kellett hozzá. Azt hiszem külön szeretem ebben a kendőben, hogy gyorsan ad sikerélményt, nekem a kötésben, a gazdijának pedig a szépségével. Mert ez sem az enyém lett, kedves barátnőm kapta születésnapjára :)
Várom a harmadik felvonást, kíváncsian, hogy milyen fonal akar Aurora lenni a kezeim között.


2011. április 26., kedd

Mákos csíkok 2011/8-9

Készült két zokni Vincémnek, már a jövő télre, tehát a méret kb 30-as...maradékokat használtam, a csíkosakat, a mákosat (ő mondta) pótlásnak vettem.

Miért

nem is ajánlja fel a blogger, hogy tölthetek fel képet?

Ez a ritkán írók büntetése? Vagy valamit elállítottam valahol véletlenül?
Segítsetek légyszives!!!!!

Ui: Újra próbálkoztam: minden rendben, a lehetőséget visszakaptam, de valami még mindig nem jó, mert ha a kép hozzáadására kattintok, elmenti az addigi művemet :)
De legalább kiderült, hogy nem én vagyok a hunyó :)

2011. április 18., hétfő

Sírjak vagy nevessek?

Ez most nem kézimunkás bejegyzés lesz...
Az előbb, az erkélyen rendezgettem a virágládákat, és az egyik pillanatban nem oda figyeltem teljesen (ugyanis közben a Vince egy fél kanna vizet kiöntözött a talpam alá :) ), és kicsúszott a láda a kezemből is meg a tartóból is...Megállapítom, amit mindenki tud: a műanyag virágláda nem éli túl az öt emeletnyi zuhanást, sőt, a bele ültetett muskátlik sem :( .
Eddig volt a sírjak rész...az pl pozitív a dologban, hogy nem járt éppen akkor az erkély alatt senki.
Amikor lementem összesöpörni, az egyik lakótárs megkérdezte: direkt dobtad ki?
Az tény, észrevettem én is, hogy antiszociálissá váltam, jobban mint szerettem volna, de ennyire azért nem vagyok bolond :)
És amikor a csaj elment, jót röhögtem: nem járok a játszótérre pletykálni, nem járok össze senkivel, megválogatom kinek köszönök és kivel állok meg beszélgetni (ő ráadásul beszélgetős kategória), igyekszem a gyerekeimet normálisan nevelni, szóval nem tudom miért gondolt erre, hogy megháborodtam....
Pár évvel ezelőtt direkt mosolyogva jártam az utcán és figyeltem a szembejövő embereket, hogy milyen fura pofákat vágnak...vagy láthatóan élveztem az esőt...meg rugdaltam az avart, a lehullott leveleket az út szélén...és akkor is úgy néztek rám, hogy ez a nő nem normális..
Lehet hogy tényleg nem vagyok az?

Olvastam 2026/14.

 Jenny Colgan: Mentsük meg a Piciny Csodák Pékségét Marisa élete megváltozik amikor nagypapája meghal. Búskomor lesz, nem szívesen van ember...