Megállapítom,

hogy a Holden szebb színátmenetes fonalból...és nekem kék-közeli színből...ehhez képest egyszínű zöldet kötöttem :(

Az igaz szerelem

Múlt héten többször is voltunk strandon (igen, vettem fel fürdőruhát :) ) és alakul a szinem. Persze, az idén a fehér a divat, de nem ez a lényeg.
Ma reggel, öltözés közben a Vince rápaskol a fenekemre, ahol a napozott és a fehéren maradt rész találkozik és nagy boldogan közli: olyan vagy, mint a kindercsoki :)

Délutáni kiegészítés: elmentünk bicajozni, és szerencsére már a visszaúton, de a Vince bicajáról leesett a lánc. Nem tudtuk visszatenni, a Gergő hozta a bicajt, én meg a Vincét felültettem a sajátomra és úgy toltam haza. Nagyon kapaszkodott belém, és egyszer azt mondta: ez a nap nem végződött túl jól: a bicajom elromlott, nagy bicajon kell ülnöm...de legalább együtt vagyunk. És kaptam egy nagy cuppanós puszit :)

Akár egy gyerek :)

Sok évvel ezelőtt egy kedves kolleganőm (aki azóta a barátnőm lett), azt mondta, olvassak a lányommal együtt. Eszterem akkor kb 8-9 éves lehetett, bevallom, nem gondoltam, hogy ezt a tanácsot meg fogom fogadni. Aztán eltelt pár év, és olvasok, azt, amit a lányom a kezembe ad.
Jelen esetben ez egy háromkötetes regény.
Az első a Borzongás. A történet mostanában már szinte elcsépeltnek tűnhet, mégis lelkesen olvastam, a vérfarkasok és emberek kapcsolatáról, két tini közti szerelem kialakulásáról szól. Kb egy hét alatt olvastam el, nagyon tetszett.
A második kötet a Várunk. A szerelem kiteljesedik, azonban nem lehetnek teljesen boldogok, hiszen új problémák adódnak: megküzdeni a szülők tiltásával, a farkas-ember kapcsolatokkal, az előítéletekkel. Szombaton vettem le az Eszter könyvespolcáról, ma hajnali kb öt órakor csuktam be...nem tudtam letenni, annyira izgalmas volt :). Éjjel valamikor fél 2 körül felébredtem, hogy nagyon melegem van, a forgolódás helyett kijöttem a nappaliba és olvastam a kanapéra kucorodva.
Kíváncsi vagyok a harmadik kötet az Örökké vajon mit fog hozni...néha olyan érzésem volt, hogy nem lehet tovább fokozni a történetet, de aztán kiderült, hogy mégis :)

Nem engedtem még az Eszternek, hogy a Twilight-ot és a többi részét elolvassa...még akkor sem, ha ő egy majdnem 14 éves értelmes, érett leányzó. Ezeket a könyveket azonban minden 12-13 éves lánynak bátran a kezébe merném adni.

Ui: szombaton Eszter már táborban volt, amikor a második kötethez értem. Hallottam a boldogságot a hangjában, amikor a pontosítás miatt rákérdeztem, hogy ugye az a második rész? Örült neki, hogy tetszik nekem ami neki, hogy jól választott, jó könyvet ajánlott nekem.

Barátkozunk

Kép innen

 (Igaziból is szeretnék egy tükröt Tőle...és még sok mást is.. :) )

kép a netről

Élet a város közepén

Székesfehérváron élek kis családommal...a város közepe viszonylagos dolog, hiszen ha a ház előtt balra indulok, kb tíz perc séta után az Országalmánál vagyok...tehát közel a "közepe". Ha jobbra indulok, még ennyi idő sem kell és egy szabad területre érek, ahol horgásztavak vannak. Az összes ablakból viszonylag nagy füves területre látok. Hogy ez miért fontos? Ezek döntő szempontok voltak, amikor erre a lakásra esett a választásunk, mostanában azonban másért jut eszembe. Tavasszal a galambok "szépítik" a napokat. Már annak szépítik, aki szereti őket. Én nem..nagyon nem. Szemtelenek, az erkélyen a borostyán mögött minden évben bújócskázik velem egy-két bátor. Nem zavarja őket ha kimegyek az erkélyre, csak néznek rám, elszántan, mint akik úgy gondolják joguk van ott lenni.
Aztán jönnek a rigók. A virágládák erkélykorlátra kirakásával egyidőben. Ők iszonyú túrást, kotorászást csinálnak, pár éve még a Vincét gyanúsítottam, hogy kiszórta a földet a ládából. Aztán lebuktak a rigók :). Az idén láttam először, hogy az ablakban levő ládába is bemerészkedtek. Ha meglátnak elrepülnek azonnal, pedig nem is vagyok mérges.
Most madár-dömping van: a kis verebek csapnak hatalmas ricsajt, az erkély oldalfalainak tetején ülnek és kiabálnak. Kora reggeltől, nagyon szeretek erre ébredni.
Szerencsére a fecskék számának csökkenését nem érzékeljük, itt sok van az idén is, ráadásul a konyhaablakból végigkövethetjük a szaporodásukat. Van egy nem nyíló lépcsőházi ablak, annak a sarkába raktak fészket kb 4-5 évvel ezelőtt, azóta minden évben születtek kicsik. Vincével várjuk őket tavasszal már, aztán figyeljük hogyan foglalják el a fészket és röpködnek ki-be. Majd azt lessük, mikor jelenik meg az első fióka-fej a nyílásban. Jelentem, megvan az idén is! Megszámolni őket nem tudom, de hang alapján háromra tippelek :). (ha sikerül képet feltöltenem, pótolom)
Az idén egy újabb "élménnyel" gyarapodott a környék: baglyok fészkelnek a közelben. Ez érdekes felfedezés volt: kb egy hónappal ezelőtt, esténként olyan hangot hallottam, mintha valami hinta nyekeregne. Vagy bármi más nyekergős, szinte ütemesen, pl volt egy olyan szélforgóm, amit gyakran levettem, mert ha nagyon fújt a szél, nagyon nyikorgott. Nem találtam meg a hang forrását, de napokkal később már biztos voltam benne, hogy nem valamelyik erkélyről jön, hanem egy fáról. És eszembe jutott, hogy pár évvel ezelőtt kicsit odébb már voltak baglyok, akkor csak a hírük jutott el idáig, a hangjuk nem. Kb két hete amikor a nagy vihar volt, az egyik fióka valószínűleg kiesett a fészekből, így már csak ketten vannak. Ahogy szürkül, kezdik a nyekergésre hasonlító hangjukkal a beszélgetést, mert messzebbről egy másik válaszol nekik! Hajnalban, ahogy elkezd világosodni, újra rákezdik, és reggel csönd van. Nagyon szeretem ezt a hangot, most, hogy már tudom minek a hangja :). Nem tudom milyen bagoly, de szívesen megnézném őket.
És bár nem madár, de denevér is van felénk, sok...megszoktak a csipogásukat, szintén az este neszeihez tartoznak. Szerencsére a lakásba csak egyszer tévedt be egy szegény, hatalmas szerencsénk volt (neki és nekem), ugyanis ha öt perccel később jön, a férjem már elment volna éjszakára dolgozni, kénytelen lett volna a szobában tölteni az éjszakát, ugyanis én nem merem megfogni. :)

Nem vesztem el :)

Az elmúlt időszakban összeomlott a gép, amiről írni szoktam, a Gergőhöz kéretőztem be olvasni, de ott meg az ember nem húzhatja az időt, mert a gyereknek fontos játszanivalója van :).
Természetesen egy csomó olyan dolog eszembe jutott, amiről írni kellene. Írni, és nem mutatni, mert nem csinálok semmit. Illetve horgolgatom a takarómat, de ennyi az egész. Valahogy nem találom az aktuális szerelmet, ami azonnal tűért kiáltana. Valahogy most zoknihoz sincs kedvem, pedig annál nem sokkal lehetne bonyolultabb, hogy játszótérre vihető legyen. Hiszen kitört a nyári szünet, szeptemberig 1-2-3 gyerek mindig velem lesz :). Ezért gyanítom, hogy a születő bejegyzések nem a kézimunkáról fognak szólni :)

Matilda 2012/14

A fonalat a tesómtól kaptam a tavasszal, a mintát Moncsi ajánlotta hozzá. Nekem csak annyi volt a dolgom, hogy összehozzam a kettőt. Minden percét élveztem, a minta nem túl nehéz, a fonal csodálatos, a színek is, meg kötni is. A második kép kissé homályos, de tulajdonképpen azért tettem fel, hogy a méreteket szemléltessem: kb 190*100cm lett. Igazi burkolózós méret, még nekem is :)