2015. január 25., vasárnap

2014 maradékai

A történeti hűség kedvéért néhány tavalyi alkotás, ami kimaradt:

Sapka-sál a Vincusnak


Sapka-kendő-félkesztyű, közös használatra (anya-lánya :) )
Készült még két kendő ajándékba, amiket elfelejtettem lefényképezni.

2015. január 19., hétfő

2015

Csaknem egy év telt el a legutóbbi bejegyzés óta...(meglepődve láttam, vannak még emberek, akik idetévednek, ez hatalmas örömet okozott nekem)

Kicsit (nagyon) megváltozott a blogvilág a Fb elterjedésével. Már sok olvasóval ott tartjuk a kapcsolatot, ha valakinek kézimunkás megakadása van, ott kér és kap segítséget. Gyorsabb és több embert ér el...ennek minden előnyével és hátrányával együtt.

Eltelt egy év, naptárilag is... Érdekes év volt 2014...
Úgy kezdődött, hogy egy cégen belüli átszervezés miatt teljesen új környezetbe kerültem. Új emberek, új szokások, szabályok, elvárások, feladatok, csak kapkodtam a fejem. Ennek tudtam be hogy kb két hét után nem tudtam aludni. Kb két óra alvás után felébredtem és azon kattogott az agyam, hogy mit és hogyan kellene másképp csinálnom...gondolom nem kell mondani, hogy a munka és a gyerekek, háztartás mellett ennyi alvás hova vezet. Kimerültem gyorsan.
Február első napjaiban egy reggelen eldurrant a kezemben egy üvegkancsó, amikor töltöttem bele a forró vizet. Iszonyatosan fájt, nem is tudom mihez hasonlítani. Azt hittem nagy és erős vagyok, nem akartam dokihoz menni...kb fél óra hosszat :). A bal combomat érte a víz és a jobb lábfejemet a nagyja. Ami a lényeg: februárban nem mentem dolgozni és jókat aludtam végre. Ugyanis rádöbbentem hogy ha az állandó stressz megszűnik, helyreáll az életem...
Otthonlétem utolsó napjaiban keresett egy ismerősöm, hogy van egy munkalehetőség, ami rövid időre szól ugyan, de rám gondolt...Megtisztelő volt a bizalom, igent mondtam és azóta egy reggel volt csak amikor nem akaródzott dolgozni jönni. Tökéletes a munkahelyem, a főnökeim, a munkatársak, a munka maga, szeretem nagyon. Ez áprilisban kezdődött, tart ameddig tart, nem tudom befolyásolni, élvezem minden percét.
Április utolsó napjaiban megszületett a Hugicám kislánya, immár kétszeres nagynéni lettem.
Május közepén újjászülettek a Szüleim...autóbaleset. Borzalmas volt, azt hiszem Apu telefonhívását sose fogom elfelejteni és azt a pár órát sem, amíg végre láthattam Őket, hogy tényleg minden rendben van. Gond nélkül ügyesen vezettem kb 400 km-t, talán kétszer sírtam csak el magam út közben, meg akkor amikor végre újra megölelhettem Őket. Aztán az összetört autó mellett, amikor megértettem, felfogtam hogy tulajdonképpen milyen kevésen múlt...Ekközben a gyerekeim egymásra vigyáztak otthon, mégsem aggódtam egy pillanatot sem miattuk, tudtam hogy bízhatok bennük, számíthatok rájuk.
Júniusban vége lett a sulinak, elmentünk meglátogatni a kis Hannát. Villámlátogatás volt, de mindig öröm találkozni a Tesómmal :).
A nyár nagy része munkával telt, a gyerekek táboroztak, Vincus meg a Szüleimmel volt sokat. Augusztusban megint elindultunk a nagy útra, keresztelőre.
Szeptemberben elkezdődött az iskola, immár három iskolás gyerek anyukája vagyok.
November végén négytagú család lettünk. A helyzet új, szokni kell, hiszem hogy mindennel meg fogunk tudni birkózni. Három ilyen csodálatos gyerekkel ne menne? Hinni kell és mindent meg lehet oldani, le lehet győzni. Hinni és összefogni. Nálunk egyikben sincs hiba, szerencsére.

Az idén 40 éves leszek. Rengeteg tervem van, amit meg kell valósítanom, mert megígértem, magamnak...




2014. május 15., csütörtök

Tavasz






A tulipánok a Szüleim kertjében virulnak, a fukszia és a rózsa van csak az erkélyemen. És a rózsáról csináltam én a képet, a többit a Vince a telefonommal :)   (Időnként elgondolkodom, vajon milyen képeket csinálna egy rendes géppel? )

2014. május 12., hétfő

2014/13 SBS újra :)

Nem tudok horgolni...vagy mégis? Szeretnék sokkal profibb módon tudni, rengeteg szép horgolt dolgot láttam, én is szeretnék olyanokat készíteni. Nagy vágyam egy függöny a konyhaablakra....

Kolleganőm látta a múltkor amikor Anna kendőjét horgoltam, az ő kislánya is kb annyi idős, tehát a szín és a csipkés forma talán nyerő lesz nála is. :)



(Nem mellesleg látszik milyen szép a borostyán az erkélyen :) )

2014. május 7., szerda

2014/9-12

Egy kupac zokni (nem tudom miért, de nem tudom a képet a rendes irányba állítani)

Jól látszik, hogy minden apró maradékot igyekszem felhasználni

Ez is csupa maradék, van amelyiknek örülök hogy elfogy, van amelyiket sajnálom


Nem túl látványos dolgokat kötök mostanában, de ilyen időszak is van. Az itthoni zoknijaim szépen lassan megadják magukat, a pótlás mindig jól jön.
Tavasz van, játszóterezünk néha, ott még mindig imádom a zoknikötést.
Dolgozom végre, rendesen, rendszeresen, nem tagadom ez felborította a napjainkat. Néha mégis kell, hogy valamit csináljak, ahhoz is tökéletes a zokni, aminél elég csak félig ott lenni agyilag :)

2014. május 5., hétfő

2014/8 Javított zokni

Eszterem zoknija volt, csak baleset érte: valahova beleakadt talán (vagy nem tudom mi történt vele), kiszakadt a talpa...a szára teljesen jó állapotban van, szereti is, lebontottam egészen a színes csíkos részig és maradék fonalból újrakötöttem.

2014. május 4., vasárnap

2014/7 SBS


Annának készült, aprócska, bambusz. Igazi csajos színek, remélem szeretni fogja. :)

Olvastam 2026/14.

 Jenny Colgan: Mentsük meg a Piciny Csodák Pékségét Marisa élete megváltozik amikor nagypapája meghal. Búskomor lesz, nem szívesen van ember...