2017. október 18., szerda
2017. október 16., hétfő
Változás
Ez az év egy csomó változás ígéretével indult, egy része megvalósult, más része halasztódott és olyan is van, amit (bár nagyon szerettem volna) el kell engednem.
Alapvetően pozitív, optimista ember vagyok, tudom hogy vannak dolgok amiket nem tudunk befolyásolni, tehát mindenkinek jobb ha elfogadjuk. Vagy nem lenne helyes dolog beleszólni egy szinten túl, akármilyen nehéz is...valakire, aki fontos, arra pedig nem szabad az akaratunkat rákényszeríteni...akkor se ha ez nehéz perceket hoz...a végén úgyis minden jóra fordul :). Egyetemista lett a lánykám, nagyon messze került tőlem. Teljesen normális igény, hogy önállósodni akar, de akkoris az én egyetlen pici lányom...ja, hogy közben 19 éves is elmúlt? Hova lettek azok az évek? Persze megtöltöttük szerintem tartalmasan, de hogy jól csináltam-e, majd eztán derül ki. Tegnap volt az első alkalom, hogy felhívott, hogy anyás, sírtunk együtt, hiányzott az ölelés...
Nekem is hiányzik ő, nagyon, hiszen ő nemcsak a lányom, hanem a barátnőm is...Természetesen segítem őt hogy elérje a célját, nagyon tisztelem őt az elszántságáért...Évekkel ezelőtt kitalálta, keményen dolgozott érte hogy bekerüljön az egyetemre...tudom hogy nehéz lesz neki is, sokszor fog még nekem sírni hogy jaj anya én ezt nem tudom...de 5 év múlva büszke mérnök lesz én Kiscsibém :)
Hárman maradtunk, illetve Nyuszival együtt négyen...igyekszem a fiúkat befogni a házimunkába, Kispasi önállósodik, apró lépésekben de mégis.
És én még mindig a világ legboldogabb anyukája vagyok :)
Alapvetően pozitív, optimista ember vagyok, tudom hogy vannak dolgok amiket nem tudunk befolyásolni, tehát mindenkinek jobb ha elfogadjuk. Vagy nem lenne helyes dolog beleszólni egy szinten túl, akármilyen nehéz is...valakire, aki fontos, arra pedig nem szabad az akaratunkat rákényszeríteni...akkor se ha ez nehéz perceket hoz...a végén úgyis minden jóra fordul :). Egyetemista lett a lánykám, nagyon messze került tőlem. Teljesen normális igény, hogy önállósodni akar, de akkoris az én egyetlen pici lányom...ja, hogy közben 19 éves is elmúlt? Hova lettek azok az évek? Persze megtöltöttük szerintem tartalmasan, de hogy jól csináltam-e, majd eztán derül ki. Tegnap volt az első alkalom, hogy felhívott, hogy anyás, sírtunk együtt, hiányzott az ölelés...
Nekem is hiányzik ő, nagyon, hiszen ő nemcsak a lányom, hanem a barátnőm is...Természetesen segítem őt hogy elérje a célját, nagyon tisztelem őt az elszántságáért...Évekkel ezelőtt kitalálta, keményen dolgozott érte hogy bekerüljön az egyetemre...tudom hogy nehéz lesz neki is, sokszor fog még nekem sírni hogy jaj anya én ezt nem tudom...de 5 év múlva büszke mérnök lesz én Kiscsibém :)
Hárman maradtunk, illetve Nyuszival együtt négyen...igyekszem a fiúkat befogni a házimunkába, Kispasi önállósodik, apró lépésekben de mégis.
És én még mindig a világ legboldogabb anyukája vagyok :)
2017. október 15., vasárnap
2017. október 14., szombat
2017. október 13., péntek
2017. április 25., kedd
Boldogságmorzsák 2.
Nagyfiú osztálykiránduláson volt, négy napig nélkülöznünk kellett a társaságát. Már az is boldogságra adhat okot, hogy a tesóinak elég hamar elkezdett hiányozni.
Vasárnap este későn ért haza, kipakolta a szennyest a táskából, mindenkinek odaadta a meglepit és megkérdezte: hasalunk? Ez a szabadidő közös eltöltésének igen kellemes módja, az én ágyamban, a nagyágyban. Beteg voltam, lázas, náthás, mellémbújtak mindhárman. Hallgattuk a beszámolót, néztük a telefonján a csodálatos képeket és éreztem, jó helyen vagyok :)
Mert van három csodálatos gyermekem...
Vasárnap este későn ért haza, kipakolta a szennyest a táskából, mindenkinek odaadta a meglepit és megkérdezte: hasalunk? Ez a szabadidő közös eltöltésének igen kellemes módja, az én ágyamban, a nagyágyban. Beteg voltam, lázas, náthás, mellémbújtak mindhárman. Hallgattuk a beszámolót, néztük a telefonján a csodálatos képeket és éreztem, jó helyen vagyok :)
Mert van három csodálatos gyermekem...
2017. április 24., hétfő
Boldogságmorzsák 1.
Múlt héten tél volt áprilisban...Eső-hó mindenféle csapadék előfordult.
Reggelente én vagyok az első aki elmegy otthonról, és előfordul hogy délután az utolsó, aki hazaér. Ez is egy ilyen nap volt...A bejárati ajtó előtt láttam három esernyőt: egy piros-kék pöttyös csajosat, egy feketét világoskék szegéllyel, és egy hatalmas sötétszürkét.
Elmosolyodtam, boldognak éreztem magam: tehát mindhárman otthon vannak, épségben...
És régóta tudom hogy ennél több nem kell.
Reggelente én vagyok az első aki elmegy otthonról, és előfordul hogy délután az utolsó, aki hazaér. Ez is egy ilyen nap volt...A bejárati ajtó előtt láttam három esernyőt: egy piros-kék pöttyös csajosat, egy feketét világoskék szegéllyel, és egy hatalmas sötétszürkét.
Elmosolyodtam, boldognak éreztem magam: tehát mindhárman otthon vannak, épségben...
És régóta tudom hogy ennél több nem kell.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Olvastam 2026/14.
Jenny Colgan: Mentsük meg a Piciny Csodák Pékségét Marisa élete megváltozik amikor nagypapája meghal. Búskomor lesz, nem szívesen van ember...
-
Balogh W. Orsolya: A szexéhes anyuka Az első könyv amit a szerzőtől olvastam. A címének megfelelően nem vártam magvas gondolatokat, pont a...
-
Kerry Fisher: Az anya, aki lehettem volna Ez megint egy érdekes és egyben nehéz könyv nekem. Anyaként, főleg egyedülálló anyaként időnkén...
-
Hosszas harcok árán kész lett végre! Harcoltam magammal, hogy csakazértis meg tudom csinálni, többször elkeseredtem, hol jobban, hol kevésbé...





























