8.

 Eseménytelen rosszkedvű nap végén meglepetésrandi...mert tudja hogy erre volt szükségem...mert szeret, figyel rám, ahogy még soha senki...

7.

Nem is tudom megmondani mikor voltam ennyire stresszes, ráadásul ilyen sokáig...nem szeretem ha valamiért csak várnom kell, márpedig most ez a helyzet. Ráadásul az Élet beleszervezett a hétvégémbe, a hétvégénkbe...pedig most főleg szükségem lett volna egy kis semmittevésre, egy kis kikapcsolódásra, sok nagy ölelésre, hogy nyugiii, minden rendben lesz...helyette azt hiszem megcsinálom az őszi nagytakarítást...

6.

 Szerelőnél volt az autóm.. a fizetésem harmadát hagytam ott érte. Egyrészt tök jó hogy volt miből másrészt olyan aránytalan az élet hogy csak lesek néha. 

Ezt leszámítva más nem történt, még mindig nem jött az üzenet amit várok...lassan állandósul a fejfájás...és nem tudok ellenállni, csokizok...

5.

Semmi érdekes nem volt a napban...csak hogy pályáztam a jövő évi virágokra 😊

4.

Valahol valami elcsúszott és akárhogy gondolkodom nem tudom megmondani mi volt az első pont, az első repedés ezen a kapcsolaton. Pedig jól indult, talán túl jól, de évekig rendesen működött...amikor olyan az összhang hogy szavak nélkül tudtunk együtt dolgozni. Már nem megy...és eljutottam oda hogy nem is akarom. 46 éves vagyok, megcsinálom ami a dolgom, sőt gyakran többet is, minimálbérért és ez teljesen természetes...csak amikor fagyos a levegő, elhallgatnak a szavak amikor belépsz a szobába, fél mondatok repkednek, amiből csak annyit értesz, hogy megint történik valami, amiből kimaradsz, nem, nem magán dolgokról van szó, nem délutáni program hanem szigorúan munka, akkor előbb-utóbb mindenki undorral menne be dolgozni szerintem...nincs diplomám, de semmivel nem érek kevesebbet, semmivel nem vagyok butább vagy rosszabb ember mint ők..

Tegnap délután olyan rosszul éreztem magam mint kb harminc éve, középiskolás koromban...amikor tudtam hogy Loós tanárúrnak nem fogok tudni megfelelni, ha megszakadok se...mint a nyuszika, ha van rajta sapka azért kap, ha nincs akkor azért...ma reggel a nyuszika a pöttyös szoknyában ment dolgozni...mert az olyan más, annyira egyedi és nem megszokott ott, hogy pukkasztó is lehet akár...az volt ma a pajzsom...amiről lepattan a gonoszság...mert hétfő korán reggel nyuszika voltam...

3.

Nehezen indult nekem a mai nap, talán mert a tegnap túl későn ért véget? Este majdnem 11 óráig társasoztunk a gyerekekkel, nagyon sokat nevettünk mert ez egy olyan játék hogy nincsenek nyertesek és vesztesek és nincsenek állandó csapatok se. Utána a Szerelmemmel átbeszélgettük magunkat a mába, egészen háromnegyed háromig. Csufika viszont fél hét után pár perccel úgy gondolta, ő már eleget volt magányosan a ketrecben és hiába engedtem ki, mindig rosszalkodott hogy a figyelmemet kivívja, ne tudjak aludni.Vasárnap volt, olyan igazi családi vasárnap, reggel közös takarítás és főzés, aztán megjöttek a szüleim és volt igazi nagy családi ebéd, kihúzott asztalos 😀. Ezt Kispasi mondta, hogy ő ezeket a napokat mennyire nagyon szereti. Számomra mindig érdekes, hogy a kamasz gyerekeimnek mi a fontos, mit szeretnek és mit nem a mi családi hagyományainkból, szokásainkból. Szerencsére vagyunk olyan viszonyban mindhármukkal hogy ezt elmondják. Mindannyian mások és mindannyian csodálatosak és én vagyok a világon a legboldogabb ember amiért ilyen családom van.

Blogtober 2

Blogtober...ez valami olyasmi, mint a tavaszi minden nap írok valamit időszakon, csak meghatározott egy hónapig. Ma kezdem, mert ma láttam meg.

Csodaszép őszi nap volt ma. Reggel elmentem a piacra és már majdnem sikerült megúszni hogy csak azt vettem amiért mentem, de az utolsó pillanatban megláttam egy ruhát. Egy rózsaszín pöttyös ruhát. Tökéletes, annyira olyan mint én. Szerelem egy pillanat alatt. A gyerekek nem osztoznak az örömömben maradéktalanul, Kispasinak nem tetszik...