Olvastam 2025/15.

 Baráth Viktória: A lótusz virága

Ez egy olyan könyv volt hogy húúú....Néhány héttel ezelőtt olvastam az előző részét, A napfény földjét. Az is nagyon tetszett, ez még jobban...Elizabeth, miután maga mögött hagyta a régi életét és Afrikát, egy kis faluban élt, egyedül. Itt talált rá egy kihívás, az afrikai videóihoz hasonló film forgatása, ezúttal Indiában. Kalandos út, jó társaság és Liam...a fiú, akibe kamaszként szerelmes volt, ám a szülői elvárások és társadalmi különbségek miatt elhagyta...

India kétarcú ország, ennyit eddig is tudtam. Nagyon szemléletes, nagyon izgalmas bepillantást nyerhetünk a szép zöld fűvű parkokba, a luxusszállodákba, de a hajóbontóba, a nyomornegyedekbe, a kilátástalan jövőjű életbe...a kolostorok szervezett rendjébe, a vallás hatalmába és összetartó erejébe, a segíteni akarásba. Szó szerint letehetetlen könyv, magával ragadó leírásokkal. Közben persze végig ott a rejtélyes rosszullét, betegség árnyéka és a kérdés: Liam szerelem vagy csak barátság? A történet végére minden a feje tetejére áll, a szponzorok kihátrálnak a film mögül, de a bemutató és a siker nem maradnak el így sem...ráadásul a bemutatóra meghívottak között ott van Adam, a Szerelem, akivel tiszta vizet kell önteni a pohárba...Szerencsére mindketten tudják, hogy nem szabad elengedniük egymást mégegyszer...együtt Elizabeth betegsége is legyőzhető...

A borítón olvastam, hogy ez a "Szabadon"sorozat második kötete...meg fogom keresni a harmadikat is...

Olvastam 2025/14.

 R. Kelényi Angelika: Szédítő Balaton

Ez az első könyvem az írónőtől, de nem az utolsó. Mint már mondtam talán, nem szoktam elolvasni a könyvek hátulján levő szöveget, a borító vagy megfog vagy nem, vagy kíváncsi leszek rá vagy nem. Enné a könyvnél lehet hogy hasznos lett volna, hiszen ez az úgynevezett Caroline Wood sorozat harmadik része. A másik kettőt nem olvastam, nem is volt hiányérzetem, tehát kb csak a főhős személye köti össze őket (azért legközelebb megnézem hátha épp bent van valamelyik). 

A könyv már-már klasszikus könnyed nyári olvasmány: a Londonban élő sikeres újságírónő hazalátogatni kényszerül a Balaton melletti kis faluba egy temetés és hagyatéki ügy miatt. Nagybátyja rá hagyta az épülő panziójának felét...a másik fele a gyerekkori plátói szerelméé lett...természetesen nem értenek egyet a könyv elején, veszekedés, rosszindulat, minden van, aztán a józan ész összehozza őket. a könyv közepe táján indul el az izgalmasabb, kissé krimis vonal, nyomozás, hogy a nagybácsi haláláról megtudjanak valamit...és így kerülnek a gazdag hoteltulajonos közelébe, aki a környék összes szálláshelyét fel akarja vásárolni, ezzel szüntetve meg a konkurenciát...nagyon izgalmas a történet, letehetetlen és a végére a főhőseink egymás karjában kötnek ki és a közösen örökölt panzió jó alap a közös élet elkezdéséhez.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy direkt nem szoktam híres írók könyveit választani a polcról, mert félek hogy nem kapom azt az élményt amit várok..így volt ez most is, de az első pár oldal után volt valami, talán a lendület, a fordulatosság, ami olvastatott tovább és nem bántam meg. 

Olvastam 2025/13.

 Hadházi Anita: Dubaj gésái

Írtam már talán hogy nem szoktam elolvasni a könyvek hátulján levő ajánló szöveget, vagy ismert szerzőt választok, vagy olyat amit valaki ajánlott vagy egész egyszerűen a könyv borítója alapján döntök. Ez lehet hogy változni fog ha sokszor előfordul hogy mellényúlok, de most úgy érzem hogy a sok olvasás nélkül töltött év után mindenevőként kell visszafordulnom.

Ezzel a könyvvel is úgy voltam, hogy a borító alapján választottam, bár vonzott, de nem tettem azonnal a hazahozandó kupacba. Dubaj...gésák...sötét borító...törött álarc...egyszerre vonzott és tartott távol. Aztán az a tulajdonságom döntött, hogy az első benyomás fontos..

Jól tettem. Nehezen indult a könyv, ami lehet hogy az én hibám. Régen olvastam krimit vagy ahhoz hasonló könyvet, ráadásul a múlt héten nem akartam negatív gondolatokat, az élet bőven adott ennélkül is. Szerencsére nem tettem félre, csak lassan olvastam...egy darabig...aztán letehetetlen lett..

A történet egy Dubajban új életet kezdeni akaró magyar lányról szól, aki pár nappal megérkezése után egy gyilkosság szemtanúja lesz, ráadásul az otthonában, a lakótársa az áldozat. A rendőrség nem hisz neki, ennek oka hogy alkoholos vagy drogos állapotban volt egy gésaparti után...A rendőrség hozzáállását látva magánnyomozásba kezd, ismerősöket kutat fel, beszélget, próbálkozik, még akkor is ha folyamatosan jeleket, üzeneteket kap hogy ne tegye...folyamatosan figyeli valaki, de titokban. Gyanúsít embereket, aztán kiderül hogy nem ő volt a gyilkos, semmi köze az este történtekhez. A szerelem természetesen most is megjelenik, a nyomozó kezdi félteni, aggódni érte. Bevallom voltak oldalak, amikor azt hittem hogy ez csak egy csel, egy félrevezetés, távoltartás...ebben a regényben kb mindenkinek van valami titkolnivalója, ez szép lassan izgalmasan derül ki de a gyilkos személye és indítéka kb az utolsó öt oldalig rejtély marad.

Annyira élveztem ezt a könyvet, hogy meg fogom keresni írt- e ő még valamit...

Tavaszi nemtudommi

Olyan semmi sem megy, semmi sem sikerül, semmi sem érdekel, álmos vagyok és fáradt napjaim vannak. Általában a könyvtárból négy könyvet hozok ki egyszerre, mert egy hónap a határidő és ez így tartható...na a múltkor sikerült annyira "jól" választanom, hogy egyet elolvastam, egyet kb félig, a másik kettő pedig már az első tíz oldalnál se fogott meg és nem késztetett a továbbolvasásra. Ilyen már régen volt, ma délután visszaviszem őket és újrapróbálkozom. 

A munkahelyem sem okoz se sikerélményt, se örömet mostanában, túl sok a változás és ezek nem pozitívak. Nem szeretem ha ésszerűtlen dolgokat csinálunk és ami meg tényleg fontos lenne az mintha láthatatlan lenne...persze ez nézőpont kérdése, a ranglétrán elfoglalt helytől függ...alulról sokkal jobban látszik a valóság. Tudom, vannak dolgok, illetve kellene hogy legyenek a háttérben, amiknek az eredménye csak később lesz látható...egy ideje úgy érzem itt nincsenek, csak elindultunk a lejtőn...még ezt is el tudnám fogadni, hiszen a vezetők majd megállítják a szekeret, gondolom én...amit nem tudok elfogadni és megemészteni, hogy emberek állnak fel, olyanok akik nagyon sokat letettek már az asztalra  itt, szükség van rájuk szakmailag és emberileg is..csak a létra felső részéről ez is a láthatatlan dolgok között van...Vártam a tavaszt, hiszen minden újnak kell idő hogy kialakuljon, de nem érzem a változást, lehet hogy türelmetlen vagyok...sok kollegával együtt...vannak "listák" mindenki fejében, hogy ki mikor fog felállni...néhány nagyon fájdalmas lesz, félek tőle...az egyik legfájdalmasabb hétfőn megtörtént, azóta is alig hiszem el...

De legalább otthon minden szép és jó, mindenki éli az életét, de tudunk egymásról. Kispasi pénteken előrehozott emelt érettségit tesz németből, és megint én izgulok jobban, mint ahogy ez a középszintű érettségijénél is volt meg a nyelvvizsgáknál is. Közben erősen megy a gondolkodás, tervezgetés, ötletelés a jövőt illetően, de ez a gyermek kb ugyanúgy nem tudja mit szeretne mint én se tudtam... 

Olvastam 2025/12.

 Patti Callahan: Volt egyszer egy ruhásszekrény

Könyv a könyvben

A címmel kezdődik minden történet, amit Megs elmond beteg öccsének. A történetek, melyeket a Narnia írójától hall a sok együtt töltött délután alatt. Georg nyolcéves, szívbeteg, lehet hogy a következő szülinapját se éri meg, minden öröme az olvasás és a mesék hallgatása. Ő kérte testvérét, tudakolja meg az írótól honnan származik Narnia ötlete..Kérdésére nem kap közvetlenül választ, de kap történeteket amelyek részletei mindig egy kicsivel közelebb viszik, ezzel újabb és újabb kérdéseket vetve fel és újabb történeteket indítva el. Megs a matematika világában érzi magát otthonosan, a történetek nehezen válnak számára érdekes és elfogadható dologgá, hiszen nem megfogható tények. Ennek ellenére lelkesen találkozgat a professzorral, hallgatja a történeteket és jegyzeteli le utána, hogy minél pontosabban át tudja adni Georgnak. 

Különleges testvéri kapcsolat 1950-ben, Angliában. A háború utáni jegyrendszer még részben megvan, a szegénység meghatározza az életet és ez a 17 éves lány az öccse minden kívánságát teljesíteni szeretné. Közben az ő élete nagyot változik, elkezd ő is meséket, történeteket olvasni, sokat változik a világhoz való kapcsolata, ha kilép a matematika realitásából. Egyszercsak a szerelem is rátalál, bár eleinte nem tudja mi az az érzés...Padraig, a fura fiú az egyetemről, óriási ajándékot talál a testvéreknek: teljesíti Georg karácsonyi kívánságát és elviszi Írországba álmai várához.

A könyv végén pár oldal a jelenben játszódik, Megs és Padraig már idős, háztasok, gyerekük és unokájuk van és boldog életük volt együtt. Azt is megtudjuk, hogy az orvosoknak sajnos igaza lett és Georg szíve nem bírta már sokáig, a kastélykaland után nemsokkal meghalt.

 A gyerekek közti kapcsolat emlékeztet Egyszemlány és Kispasi különleges kapcsolatára. Ők ugyanúgy egy hullámhosszon vannak és be tudják fejezni egymás mondatait és meértik a félszavakat, mint a könyvbeli gyerekek. Különleges könyv, ilyesmit nem olvastam mostanában. Mese a mesében, rengeteg szeretettel és érdekes, értékes karakterrel. 

Olvastam 2025/11.

 Kate Thompson: A remény könyvtára

A legnehezebb és legérdekesebb könyv volt...az első pár oldal után azt gondoltam: leteszem, nem olvasom, nem erre van szükségem..a 14.oldalon van egy évszám: 1944. március 3...A második világháború...én most még úgy érzem, szórakozásnak olvasok, könnyű, szerelmes-romantikus könyveket. Ez a könyv a nehéz indulás ellenére a végére egy szenzációs, letehetetlen könyv lett...az első betűktől kezdve remekül van megírva, felépítve a több szálon futó történet, én, illetve a hozzáállásom változott közben. 

A könyv prológussal indul, egy emlék elmesélésével a gyerekkorban megélt eseményekről...A háború idején egy londoni metróalagútban kialakított könyvtárban játszódik, itt ismerhetünk meg emberi sorsokat, gyerekeket, családokat, akikben egy közös van: a könyvtár és az alagút menedék a háború elől. Clara és Ruby a két könyvtáros igazi családdá kovácsolja össze a közel ötezer embert, akik együtt örülnek, együtt sírnak és a legfontosabb, egymásnak segítenek. Természetesen a szerelem is megjelenik,  a könyv végére mindkét lány megtalálja a párját. A barátságok, a közösség összetartozása és összefogása ami ebben a könyvben igazán rendkívüli.

Olvastam 2025/10.

 Baráth Viktória: Egymás szemében

 

Mondhatom hogy azt kaptam a szerzőtől, amit vártam: izgalmas, lendületes, váratlan fordulatokkal tarkított megható történetet, melynek a végén természetesen minden jó lesz. Ilyen olvasnivalókra vágyom, ahol este csak még egy oldalt olvasok, hajszárítás közben olvasok, sőt amíg a kávé lefő, addig is...mert izgalmas, érdekel a folytatás. 

A történet Jo és James kapcsolatáról szól, ami szerelemmé alakul (természetesen). James egy baleset következtében megvakult, Jo pedig fiatal kora ellenére hatalmas önbizalomhiánnyal kűzd. Munkakapcsolatnak indult, abból sem a barátságos fajtának, ám ahogy szépen lassan megismerik egymást és a másik sebeit, megértik és elfogadják az eseményeket. Bőven van egymáson mit alakítaniuk, visszaszerezni az elveszett vagy tán soha meg nem levő önbizalmat és ehhez a közös szenvedély, az irodalom, az írás és olvasás remek segítséget nyújt. Persze közben eljön a pont, amikor James úgy gondolja hogy nem láncolhat magához egy fiatal lányt, hisz ő férfiként egy csomó mindenben nem tud mellette állni, vaksága miatt. Szakítás történik, ami csak arra jó, hogy rájöjjenek hogy nem megy egyedül és már olyan erős a kapcsolatuk, hogy a nehézségeket is készek vállalni. James vállalja a műtétet, amit addig rizikósnak érzett, de már célja van: látni Jo-t és aktívan részt venni lánya életében...