CODE-Csontváry

Veszprémben, a gyermekkoromból Dimitrovként ismert művelődési ház megújult, átalakult az elmúlt években. Külsőleg szinte teljesen megmaradt, belül szinte teljesen átalakult, a lépcsők voltak ismerősek. Digitális Élményközpontnak hívják. Belépve egy nagy és világos előcsarnokba érkeztünk, a jegyvásárlás gyors és zökkenőmentes volt. Elindulhattunk a nagy kalandra: a régi Veszprém felidézése érdekes volt. Mindez egy modern, interaktív felületeken. Kedves és segítőkész fiatalok álltak mintegy lesben, hogy ne zavarjon, de kéznél legyen ha segítség kell. Ez nagyon tetszett, mert bár az Énsóm és Egyszemlány nagyon tudta mit kell csinálni, nekem nem ment volna. Érdekes volt felidézni néhány régi képet, ahogy gyerekkoromban még kinézett a város, vagy egy-egy kép előtt állva gondolkodni hogy vajon mi is van ott most. Ez is egy lenyűgöző kiállítás volt, de a Csontváry...hát arról nem is tudom mit mondjak. Nem fogom tudni visszaadni az élményt, azt látni kell. Lélegzetelállító. Egy nagy terem, egy kellemes férfihang mondja a festő életrajzának részleteit, közben pedig a falakon megjelennek és életre kelnek a festmények. Mindezt úgy, hogy mi, a látogatók is benne vagyunk. 

Nem tudom meddig lesz ez látható és mikor lesz valami hasonló más, de biztosan azt is meg fogjuk nézni.

 

                 

Kövi Szabolcs: Zen-e terem

 Rendkívüli élményben volt részem. Ajándékba kaptam az Énsómtól, olyan igazi családi csajos program volt. Négyen mentünk lányok: Anya, az Énsóm, Egyszemlány és én. Bevallom először fura érzés volt, de volt egy napom ráhangolódni a programra. Ez abból állt, hogy megbeszéltem magammal hogy nem véletlenül kaptam pont most ezt a lehetőséget, ajándékot, biztos szükségem van rá. A lassú, meditációs zenének is nevezett zenékkel egy bajom volt: nem egy hullámhosszon voltunk, kb három perc után idegesíteni kezdett. Na ezt a kiindulási pontot kellett megváltoztatnom, hiszen a program 100 perc...

Különlegessége a csodálatos és hangulatos helyszín (rengeteg növény, hangulatos lámpások és égősorok mindenfelé, egy nem tolakodó édeskés, fűszeres, de ugyanakkor nem nyomasztó illat) és Kövi Szabolcs személyiségén kívül a hangágy. Ezt Szabolcs sokkal jobban le tudja írni mint én: https://koviszabolcs.com/zen-e-terem/

 Csodálatos élmény volt figyelni a játékát, a rengeteg hangszert, ami mind a keze ügyében volt mégis eldugva. Megmondom őszintén, egy részét nem is ismerem, így még érdekesebb volt az előcsalogatott hang. Az ágyon fekve, csukott szemmel nem tudtam mit fog megszólaltatni mellettem, nem mindig tudtam azt se, hogy melyik oldalamon, de ez egyáltalán nem is zavart. Érdekes volt a rezgés, ami a zene hatására körülölelte a testemet, ez is kiszámíthatatlan volt, de nem zavart. Nem gondolkodtam közben, csak voltam. Ilyet nem szoktam csinálni, de most jólesett. Csukott szemmel a zene is más volt, a sokkal kisebb hangokat is hallottam. 

Magamtól sose mentem volna el egy ilyen koncertre, eseményre, nem is tudom mi a jó szó erre. Különleges és nagyon jó élmény volt. Azóta néha eszembe jut, hogy miért volt vajon erre szükségem...a befelé, magamra figyelés miatt? Lehet..most még más magyarázatot nem tudok rá. 

 

Olvastam 2025/27.

 Baráth Viktória: Első tánc

 Ez a könyv olyan, amilyet a szerzőtől megszoktam: izgalmas, fordulatos, letehetetlen. És mégis más: mintha egy filmet néznék, úgy látom magam előtt a szereplőket, jeleneteket. 568 oldal, aminek nem akartam hogy a végére érjünk. Akkor se, ha tudtam hogy jó lesz a vége, meglepetés lesz, egy csavarral a jó elnyeri jutalmát.

A történet elején Zoey Párizsba utazik a születésnapjára, egyedül. A repülőn megismerkedik Owennel, aki kisegíti amikor gondja akad Párizsban. Együtt töltik a pár napot, majd Owen elmegy. A lány hazautazik az iskola kezdetéig próbálja összekaparni magát, nagy hatással volt rá a férfi. A bonyoldalom fokozódik, amikor kiderül hogy a tanára lesz...majd még tovább, amikor kiderül hogy nős és a felesége is tanára lesz...Titkos találkozások, bújkálás, szerelem, szenvedély, lemondás, ellenállás, visszacsábulás...heteken át. Közben új szerelem szövődik..vagy nem? Csak fájdalomenyhítő kapcsolódás? Mindenesetre érdekes, nagyon ellentétes mentalitású volt a két férfi, bár ezer éve a legjobb barátok. Vége lett a tanévnek, mindenki elhagyja az iskolát és szétszéled a világban. Együtt szövött tervek és indulás után mégsem együtt költözik Sean és Zoey...

Viszont Zoey elindul Párizsba, újra, immár harmadszor...

 

Imádtam ezt a könyvet, minden egyes sorát. Minden, amit Baráth Viktória írt, eddig tetszett. És miután ezt elolvastam, megnéztem milyen könyvek várakoznak még a polcon...az a baj, hogy tudom, hogy ez után, nagyon nehéz lesz olyat találni, ami tetszik, ami nem hagy takarítani mert a lendülete visz tovább oldalról oldalra.

Loveshake- Az élet összeráz

 Színházban voltunk, illetve egy kertmoziban megnéztünk egy előadást.

Kétszereplős előadás, Szabó Győző és Rezes Judit darabja, a kapcsolatukról, házasságukról, őszintén. Bevallom Rezes Juditot nem láttam még színházban, nem ismertem. Szabó Győzőt szeretem, bár időnként olyan szerepet kapott a történetekben ahol láttam (legutóbb a Miniszter félrelép című darabban) hogy a nép egyszerű, kissé együgyű de ugyanakkor agresszív gyermekét kellett játszania...jól ment neki, hiteles volt, de tudtam hogy nem olyan ő...ezt a kettősséget éreztem tegnap ebben az előadásban is: bejött Judit, fehér ruhában, aranyszínű magassarkú szandálban,  és Győző egy fura szabású nadrágban egy jó sokszor kimosott és kinyúlt fekete pólóban...Ez a rész egyáltalán nem tetszett, nekem azt sugallta hogy nem egyenrangúak...lehet hogy én gondolom rosszul, vállalom. 

Az előadás nagyon tetszett, közvetlen volt, mintha egy baráti társaságban lettünk volna. Ezért őszintének érzem, a megismerkedésüktől kezdve a hosszas udvarláson át (ami tényleg hosszú volt és nem egyszerű) a házasságukig, mely nem mindig happy, legfőképp nem mindig fekete és fehér. Mindezt rengeteg humorral, hiszen az egyébként is sokszor átsegít a nehéz pillanatokon. A lényeg: bízni egymásban és kitartani, hinni hogy a problémákat meg lehet és meg kell beszélni. 

Az előadást Zamárdiban néztük meg, mert itt a környéken nem láttam hogy játszanák. Ha lesz itt a városban, biztos újra megnézem, sőt valószínűleg a már párban élő gyerekeimet is elviszem.

Olvastam 2025/26.

 T.A. Williams: Álmaimban Toszkána

Sokáig gondolkodtam mit is írjak erről a könyvről, nem könnyű megfogalmazni az érzéseimet.  Összességében jó volt, szerettem olvasni, a tájleírás elvarázsolt és visszarepített ifjúkorom egyik nyarára, amikor arra jártunk. A történet is tetszett: a híres színésznő és a történész egy filmen dolgoznak és baleset éri őket, mindketten kórházba kerülnek. Bee járt rosszabbul, az arca komolyan megsérült, több hónap mire a nyomok elmúlnak. Erre az időszakra a film készítői kibérelnek egy villát a két lánynak a nyárra. Ez idő alatt összebarátkoznak, megismerik a környéket és persze a szerelem is megérkezik. Mimi életébe sportkocsival , Bee pedig a birtok intézőjébe szeret bele...ez kölcsönös, mégsem teljesedhet be, hiszen  hatalmas távolság választja el őket egymástól. A nyár folyamán kiderülnek régi családi sérelmek, előkerül egy elveszettnek hitt festmény, ami megoldja a birtok anyagi gondjait. Bee új állást kap, a munkát a cég római központjából kell végeznie...onnan csak kb két óra távolságra van a szerelem...minden jó ha a vége jó :)

Olvastam 2025/25.

 Ruth Kelly: Szőlőskert Provence-ban

 

Nekem ez a könyv is nehezen indult, majdnem félretettem: Ava a főhős, a negyvenes éveiben jár, egyik pillanatról a másikra kiderül hogy a férje hatalmas adósságot halmozott fel és ezért el kell adniuk az otthonukat. Ráadásul lecserélte őt egy fiatalabb, vékonyabb nőre...23 év házasság után ebből nem látja a kiutat, belesüpped az önsajnálatba. Nekem túl sokáig, épp azt éreztem hogy ez nem vezet sehova. Ekkor kapott egy levelet, melyben értesítették hogy nagyapja meghalt és ő örökölte a szőlőskertet. Elmegy, megnézi, megpróbálja eladni, de mivel egyben nem tudja, építési telkekre szétdarabolva meg nem akarja, ezért megtartja. És kitűzi a célt: megnyerni a borversenyt, és a díjból felújítani a birtokot.

És ez egy igazán jó, letehetetlen könyv lett a végére. Ava, teljesen új életet kezdett a szőlőbirtokon: levágatta hosszú haját, hagyta hogy egy jóval fiatalabb férfi elrabolja a szívét, maroknyi kis lelkes csapatával pedig együtt dolgoztak a nagyapja díjnyertes borának újraalkotásán. Persze nem volt minden egyértelmű és sima út: a konkurencia többféle módon megpróbálta meggátolni ebben, de mindig kiderült hogy kikre is számíthat igazán az életben. Megjelent a férje, békülést színlelve, de persze kiderült hogy őt is a konkurens borászat bérelte fel...arra azonban jó volt, hogy Ava végre ki tudja mondani, hogy semmi közük nincs egymáshoz és a jövőben sem lesz. A tökéletes bor receptjét keresve régi levelekre bukkan, amiből kiderül édesanyja titka: aki apjának hitt, nem az...Igazi apja Bernard, a fő segítője, aki már a nagyapjával is együtt dolgozott és aki nem is tudott róla hogy van egy lánya... 

 

Olvastam 2025/24.

 Anne L. Green: Toszkán borbáró

Úgy érzem magam, mint aki másik bolygóról tévedt ide: írók neve még csak mond valamit, mármint előfordul hogy eszembe jut hogy hallottam, de könyvet kapcsolni nem tudok, sorozatot meg főleg nem. Itt is ez az eset volt: megtetszett a cím, a borító, a nevet már halottam, hát elhoztam. Az elején nem tudtam ráhangolódni valahogy, a végére meg alig bírtam letenni :)

Nagyon tetszett a történet, egyszerre volt egyértelmű és titokzatos, romantikus, izgalmas.  Amira a menekült lány aki a rendőrség segítségére volt, ezért bújtatják, házvezetőnőnek kerül Vincenzo birtokára. A férfi egy baleset miatt tolószékbe kényszerült, ezt nem tudja elfogadni, ezért utálatos, kötekedős, depressziós lesz..Lemondott róla hogy boldog legyen, az apja elvárásai nyomasztják, nem szereti sem a borászkodást, sem a birtokot ahol él. Ők ketten megvívnak egymással naponta többször is, és nem meglepő módon egymásba szeretnek. Közben előkerül a maffia, lesz félreértés, szellemjárás, csel, meglepetés, hatalmas öröm és nagy fájdalom, de minden jó ha a vége jó..