Elkényeztettem a gyerekeimet, ez az igazság....nemcsak a kicsit, a nagyokat is. De ki kényeztesse őket, ha nem az anyukájuk?
Tegnap este a Vince sehogy nem akart elaludni. Ez nálunk úgy történik, hogy mellé kell bújni :). Szeretem ezeket a perceket, ilyenkor jókat szoktunk beszélgetni, akár a napközben történtekről, akár az olvasott meséről. Vagy a Mikulásról, akit most már nagyon várunk. Csak mi ketten :). Tegnap már sokat beszélgettünk, aztán próbáltam szigorú lenni, hogy csukja be a szemét és aludjon, na ez nem ment. Lehet hogy a szigor se volt az igazi? :). Már nem tudtam mit kitalálni, mondtam, hogy én elfordulok alvósba (bal oldalamon, magzati pózban, jelen esetben háttal neki), ő meg csinál amit akar...Mit gondoltok mit akart? Átmászott rajtam, kifli pózban az ölembe, magára húzta a kezemet és azt mondta: belebújtam a szeretetbe :). És kettő perc múlva már aludt is!!!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Olvastam 2026/14.
Jenny Colgan: Mentsük meg a Piciny Csodák Pékségét Marisa élete megváltozik amikor nagypapája meghal. Búskomor lesz, nem szívesen van ember...
-
Balogh W. Orsolya: A szexéhes anyuka Az első könyv amit a szerzőtől olvastam. A címének megfelelően nem vártam magvas gondolatokat, pont a...
-
Kerry Fisher: Az anya, aki lehettem volna Ez megint egy érdekes és egyben nehéz könyv nekem. Anyaként, főleg egyedülálló anyaként időnkén...
-
Hosszas harcok árán kész lett végre! Harcoltam magammal, hogy csakazértis meg tudom csinálni, többször elkeseredtem, hol jobban, hol kevésbé...
Megható:o)
VálaszTörlésKedves! :o)
VálaszTörlés