2011 vége

Lassan itt az év vége...a blogokon kevesebb a bejegyzés, az is inkább ünneplős. Pár nap és mindenki elkészül az elmúlt év áttekintésével, zárásával, számolásával. Megjelennek a fotomontázsok az elkészült művekről...én olyat nem tudok, csak szövegelni.

Nem szerettem ezt az évet, nem az én évem volt. Ez alaposan meglátszik az elkészült műveim számán: 30...és főleg gondolkodás nélkül készíthető de nagyon hasznos zoknik :). A számolós címet jövőre is folytatni akarom.

Az év várakozással, reménykedéssel és sok matek-feladattal indult, és újra rájöttem, az nem az én asztalom. Eszterem felvételizett hatosztályos gimibe, arra készültünk. Megállapítottam magamban, hogy önbizalom terén van még mit tanulnom a gyerekemtől :). Felvették, igaz, ez csak márciusban derült ki.

Közben februárban a Nagypapám kórházba került. December elején bekövetkezett haláláig sok aggódással teli, reménykedő és feladó, elfogadó és elengedő, nagyon széles skálán változó állapotából adódóan sokféle percet, órát okozott az egész családnak. Igyekeztem nem mutatni ha fájt, ha aggódtam, mert a gyerekek még annyira se tudtak a helyzettel mit kezdeni, mint én. Három hete nincs köztünk, és mivel ő az első ember az életemben, akihez kötődtem, akit nagyon szerettem, máig nehezen fogom fel, hogy nincs Nagypapám. Harminchat évig volt...ezért szerencsés vagyok, tudom.

Az év elején a Vince műtét előtt állt, szerencsére sikerült, bár a lábadozás heteiben nem hittem volna. A doki azt mondta, jobb, mint amilyenre ő gondolt, egy év múlva szeretne csak minket látni. :)

Hamar kiderült, kb februárban, hogy ahonnan eljöttem a Vince születésekor, arra a munkahelyre nem mehetek vissza...ez sem egy pozitív érzés volt. Rengeteget agyaltam a hogyan továbbon, hiszen három gyerek mellől nem egyszerű munkát találni, ráadásul részidőset nem. Aztán sikerült! Június elsejével, ami mindennek mondható, csak nem ideálisnak. Szerencsémre most is számíthattam a Szüleim segítségére és megoldódott a "nyár van, szünet van, hol legyen a gyerek?"-kérdése.

A munkahelyemen, bár eltelt fél év, nem találom a helyem. Nagyon lelkesen és pozitívan álltam neki, teljesen új dolgokat kellett megtanulnom és csinálnom, egy darabig nem is volt gond. Nem tudom miért, nem tudom mi változott, de folyamatos kudarcnak élem meg a napjaimat...

A gyerekeim állandó örömforrások az életemben: szépek, okosak, ügyesek, szeretik egymást. A Vince olyan büszkeséggel mondja, hogy az Eszter gimnazista, mintha tudná mit jelent :). Mindenben számíthatok rájuk, együtt is és külön-külön is, legyen szó házimunkáról vagy a Vincére való vigyázásról. Nőnek, kamaszodnak, szerencsére nem érzem ezt kellemetlennek, nem nehezebb velük. (Igaz, hogy a Gergő már annyit eszik mint az apja, szeptember óta kinőtte a nadrágjait, de annyi baj legyen). Igyekszem a szükségesnél nem jobban beleszólni a kamaszkorukba, nem faggatózni, nem "nyomozni utánuk", de tudatosítani bennük, hogy ha kell, ott vagyok, mindent megbeszélhetünk. (Ahogy hallom, a haveri körben a rugalmasabb anyák közé tartozom :) )

Ez az év változásokat hozott, melyek egy része még csak érzés. Megváltoztak az emberi kapcsolataim, letisztultak. Az eddiginél határozottabban érzem, hogy kitől mit várhatok vagy nem várhatok egy téma kapcsán. Ez egyrészről jó, másrészt újabb gondolatokat indít el, a megoldás jövőre :).

És mit szeretnék még jövőre? Egészséget, ez a legfontosabb. A Szüleimnek, a Nagymamámnak, a gyerekeimnek, a tesóméknak, a férjemnek, a barátaimnak és persze magamnak. Szeretném, ha a körülöttünk levő változások a legkisebb veszteségekkel megtörténnének. Szeretném a munkámat szeretettel, sikeresen végezni. Szeretném, ha a jókedvem nemcsak álarc lehetne, ha őszintén megmondhatnám az embereknek, hogy mit gondolok. Szeretnék több pozitív gondolatot magamban és a környezetemben is. Szeretnék barátokat, szeretnék ennek a blogos csapatnak a tagja lenni, nagyon fontos ez nekem. Szeretnék alkotni: kötni, hímezni, megvalósítani a terveket, elhasználni minden itthon található fonalat. (Hogy aztán újabbakat vehessek :) ). Szeretnék megtanulni horgolni, vágyom egy nagyimintás takaróra és egy vállkendőre :). Szeretnék többet olvasni, mint az idén.
Szeretnék visszatérni az öt évvel ezelőtti formámhoz (és nem az ősz hajszálaim számára gondolok :) )

Kívánok minden kedves olvasómnak boldog új évet, kívánom hogy mindenkinek olyan éve legyen, amilyet szeretne :).

Ui: Köszönöm mindenkinek, aki karácsonykor gondolt rám, bocs hogy nem válaszoltam, de a hangulatom az messze nem volt karácsonyi...