A múlt héten kétszer is kellett a fővárosba mennem, reggel, időre. EZ nem megszokott dolog, de meg tudnám szokni :).
A lányomat elvittem a suliba, ezzel nagy örömet szereztem neki, máris jól kezdődött a nap. Beszélgettünk, néztük a reggelt, a munkába, iskolába siető embereket.
Az autópályán a Pasi, akinek a hangjára évek óta ébredek, végig énekelt nekem, hol halkabban, hol hangosabban, senki nem zavart minket (volt hogy együtt énekeltünk :) ).
Időre odaértem, nem tévedtem el, parkolóhelyet is találtam...
Apró dolgok, mégis meghatározzák hogy milyen lesz a nap...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Olvastam 2026/14.
Jenny Colgan: Mentsük meg a Piciny Csodák Pékségét Marisa élete megváltozik amikor nagypapája meghal. Búskomor lesz, nem szívesen van ember...
-
Balogh W. Orsolya: A szexéhes anyuka Az első könyv amit a szerzőtől olvastam. A címének megfelelően nem vártam magvas gondolatokat, pont a...
-
Kerry Fisher: Az anya, aki lehettem volna Ez megint egy érdekes és egyben nehéz könyv nekem. Anyaként, főleg egyedülálló anyaként időnkén...
-
Hosszas harcok árán kész lett végre! Harcoltam magammal, hogy csakazértis meg tudom csinálni, többször elkeseredtem, hol jobban, hol kevésbé...
Az egesz napra kihat, legfontosabb, hogy ne kell sietnem:)
VálaszTörlés