Valahogy úgy alakul az élet ebben az évben, hogy a kézimunkázásra fordított idő lecsökkent...ezzel arányosan az elkészült és mutatható darabok száma is...de szerettem blogolni, szerettem írni és úgy érzem hiányzik.
A sok blogos év alatt igyekeztem magamról nem túl sokat elárulni, nem kiadni a terveimet, gondolataimat. Ez nemcsak itt van így, általában magamban sakkozom le a dolgokat. Vannak azonban olyan gondolatok, események, melyeket szívesen leírnék, megosztanék valakikkel. Oké, felmerül a kérdés, hogy a Fb nem erre való? De, lehet...nem akarom, bizalmatlan vagyok. Akik ott vannak zömmel a barátaim, de mivel épp nemrég történt, hogy akiről azt hittem a barátom, kiderült hogy mégsem, bizalmatlanságom nem csökkent...
Gondolkodom ezen még...
Jó ötlet lenne?
En szivsen olvasnam a gondolataidat, de valoban magad kell eldonteni kenyelmes e.Tudni, hogy nem fogod megbanni, amit leirtal.
VálaszTörlésA baratsag feszbuktol fuggetlenul is megvaltozik, es blogtol fuggetlenul is.Tudom, megeltem es valoszinu meg fogom is.
puszillak:)
Aludtam egyet (még egyet) a kérdésre és úgy döntöttem, belevágok...aztán majd lesz ami lesz :)
VálaszTörlésÖrülök... :-)
VálaszTörlés