Múlt héten tél volt áprilisban...Eső-hó mindenféle csapadék előfordult.
Reggelente én vagyok az első aki elmegy otthonról, és előfordul hogy délután az utolsó, aki hazaér. Ez is egy ilyen nap volt...A bejárati ajtó előtt láttam három esernyőt: egy piros-kék pöttyös csajosat, egy feketét világoskék szegéllyel, és egy hatalmas sötétszürkét.
Elmosolyodtam, boldognak éreztem magam: tehát mindhárman otthon vannak, épségben...
És régóta tudom hogy ennél több nem kell.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Olvastam 2026/14.
Jenny Colgan: Mentsük meg a Piciny Csodák Pékségét Marisa élete megváltozik amikor nagypapája meghal. Búskomor lesz, nem szívesen van ember...
-
Balogh W. Orsolya: A szexéhes anyuka Az első könyv amit a szerzőtől olvastam. A címének megfelelően nem vártam magvas gondolatokat, pont a... -
.jpeg)
Kerry Fisher: Az anya, aki lehettem volna Ez megint egy érdekes és egyben nehéz könyv nekem. Anyaként, főleg egyedülálló anyaként időnkén... -
Hosszas harcok árán kész lett végre! Harcoltam magammal, hogy csakazértis meg tudom csinálni, többször elkeseredtem, hol jobban, hol kevésbé...
:) Veled orulok!
VálaszTörlés