Szerelmes hétvége, csütörtök-péntek-szombat.
Csütörtök délelőtt megkaptam az oltásomat. Minden nagyon szervezetten, gördülékenyen ment, az adategyeztetésnél kellett várnom kb két percet, aztán semmit. Mindenki kedves, aranyos, barátságos, segítőkész volt, le a kalappal előttük. Nem lehet egyszerű egy csomó mérges, csalódott ember közt dolgozni nap mint nap. Egyre inkább úgy érzem, a halottak számán, a családokon kívül, akik elvesztették a hozzátartozójukat, mindannyian vesztesek vagyunk. Nem a tavalyi tavaszt, a nyarat, az idei tavaszt, nem a lehetőséget, hogy étterembe menjünk, színházba menjünk, hanem az élethez való pozitív hozzáállást vesztettük el. Mindenki keserű, tele a hócipője, ráadásul azt se tudja eldönteni hogy mi lenne a jobb, nyitni vagy egy hónapig még zárva maradni...Biztos nem egyszerű, mondom ezt úgy, hogy a tavalyi évhez képest is szerencsésnek tartom magam. Sokkal szerencsésebbnek: már két család van, akikért aggódom, még ha nem is ismerem őket. A Kedvesem családja vele együtt fontos nekem. A szüleim, a testvéremék, a gyerekeim és ők is egészségesek, átvészelték a vírust. Pár nap múlva pedig az anyukája is megkapja a második oltását, ahogy az én szüleim már túl vannak rajta.
Az együtt töltött két és fél nap az eddigiekhez hasonlóan nagyon jó hangulatban, szeretetben, szerelemben teltek. Volt minden, ami nekünk fontos: bújás, séta kézenfogva, beszélgetés a kanapén és mindenhol, kávézás, beszélgetés az épp itthonlevő illetve hazaérkező gyermekkel, főzés. Sütöttünk is, húsvét tiszteletére készült répatorta és a húsvéti sonka mellé kalács is. Vitt egyet-egyet, egy kicsit ott voltam velük..
A kalács sokkal finomabb lett mint amilyen szép, hármat sütöttem, de mindegyik így kirepedt. Azt hiszem vennem kell egy formát, amiben legközelebb süthetem. ( Csodálatos segítőm volt a hétvégi rengeteg konyhai tevékenységben, képek is készültek, de nem tehetem most ide fel. 😜)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése