Az nem titok, hogy csodálatos kapcsolatban, szerelemben élek lassan egy éve. Most érzem azt életemben először, hogy megtaláltam a másik felem. Minden rendben, beszélgetünk, sétálunk, boldogok vagyunk. Az elmúlt hónapokban megosztottuk egymással az álmainkat, vágyainkat, és jött a nyár. Érdekes módon még a vágyaink, terveink is egyformák voltak, menjünk együtt nyaralni. Addig nézegettünk, tervezgettünk, hogy elhatároztuk nem ketten megyünk nyaralni.Gyerekekkel, a kicsikkel. A nagy gyerekeink külön szervezik az életüket, programjaikat, így ebből semmi probléma nem lett. Az első vágy az volt, hogy legyen víz, fürdés nélkül nem igazi a nyár. Különböző típusú és földrajzi elhelyezkedésű szállásokat néztünk, de nem jött szembe az, amire minden szempontból mindketten azt mondtuk volna, hogy igen, ezaz, itt szeretnék pár napot eltölteni. Aztán valamiért kitekintgettünk kis hazánk határain, a tenger, Horvátország felé. És meglepő módon olcsóbb szállásokat találtunk, mint itthon lett volna. Megkerestük azt, ahol közel volt a tenger és a szállás elfogadhatóan nézett ki, semmi luxusra nem vágytunk. Június közepén lefoglaltuk, július elején pedig elindultunk. Öten, a mi mozaikcsaládunk 😍. Mindketten bíztunk a saját gyerekeinkben, az eddigi nevelésben és abban, hogy ha lesz konfliktus, majd elsimítjuk. Jelentem, nem volt. Csodálatos egy hetet töltöttünk a horvát tengerparton napozva, úszkálva és a régi városokban sétálgatva. A gyerekek a tengerparton is kártyáztak néha, vagy félrevonultak beszélgetni vagy kis halakat kergetni, de hosszú ideig képesek voltak labdázni is a vízben. Esténként rendszeres lett a nagy közös társasozás, szerencsére a móka és kacagás egész héten velünk volt. Ha körbe mentünk is Zadarban, mert nem találtuk meg az orgonát, vagy magas volt a hegy Sibenikben ahova fel kellett mászni, megcsináltuk, megoldottuk együtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése