Az év egyik legkedvesebb időszaka nekem. Szeretem a színeit, illatait, a titkokat, a készülődést, a várakozást, a még jobban egymásra figyelést. Minden évben igyekszem maximálisan kihasználni minden pillanatot, sok együtt töltött, együtt játszott órával, azokkal akik a legfontosabbak...a szüleim, a gyerekeim és a Kedvesem. A négy héten át tartó gyertyagyújtás minden évben közös program, az idén úgy alakult, hogy mi ketten a Kispasival voltunk az állandó résztvevők vasárnap, először Nagylánnyal, aztán Kedvesemmel, a harmadikat Nagyfiúval és a negyediket Nagylánnyal és kedvesével együtt gyújtottuk meg. Az utolsó adventi hétvégét Budapesten töltöttem. Újabb szintlépés következett a kapcsolatunkban, bemutatott az anyukájának és a testvérének. Csodálatos hétvége volt, mint minden perc Vele..sokat, mondhatnám hogy rengeteget sétáltunk, megnéztük a karácsonyi vásárokat, ikeáztunk, beszereztünk néhány hiányzó ajándékot. Kicsit sétáltunk a Dunaparton is, de nagyon hideg szél fújt..
Elszaladt...
Új munkahely, új élet, új emberek, új kihívások. Élvezem, ugyanakkor így a karácsonyi készülődéssel együtt nagyon elfáradtam. Nem gondoltam hogy a néha kb másfél óra, amivel később érek haza, ennyi mindenre jó volt...meg hogy hazafelé bevásároltam...át kell szervezni az életemet, életünket, ez nem ment egy hónap alatt. Nagy galiba nem történt, mindent megcsináltam amit szerettem volna, csak mostanra elfáradtam. Lett a gyerekeknek minden napra kaja és tiszta ruha mint eddig, lett karácsonyi ajándék mindenkinek, ráadásul az amire vágyott, lett minden napra tiszta lakás, feldíszítve és ugyanúgy kb tízféle aprósüti karácsonyra mint eddig mindig. Az idén ez több energiámba került, és a gyerekek segítsége is nagyon sokat számított.
Az elmúlt hetekben kb 180fokos fordulatot vett az életem és ezzel együtt a nekem fontos embereké is. Teljesen új munkát végzek, teljesen új helyen, új emberek között. Ugyanannyian vagyunk mint a régi helyen, ráadásul egy épületben, egy szinten, egymás mellett és egymással dolgozva. Természetesen itt sem szeret mindenki mindenkit de nem érzem a rosszindulatot ami megkeserítette az életemet az utolsó hónapokban. Van viszont sok nevetés, segítőkészség és türelem. Jó időszakban érkeztem, már két karácsonyi buliban is voltam és élveztem. Ez meglepő volt a magam számára is, de azzal magyaráztam hogy nem kell arra figyelni ki barát és ki ellenség, mert mindenki barát. Nagyon szeretek itt lenni, idetartozni...
A család pedig visszakapta a régi boldog mosolygós Katát.
Barátnőmmé lett kolléganőmnek van egy egyszerű homokszinű kabátja ami nekem nagyon tetszik. Ahhoz készült egy nyakmelegítő amit az utolsó napok egyikén kapott meg:
Hidasi Judit: Fehér vitorlás a kikötőben A trilógia harmadik része, a harmadik barátnőről. Számomra ez egy nagyon érdekes, elgondolkodtató...
