Egy néni a faluból, akivel szoktunk kézimunkáról, kötésről beszélni, kért meg hogy kössek mikulásra az unokáinak zoknit. Az idő nagyon rövid volt, az itthon levő fonalaimat használtam fel. Főleg azért mert a legkisebb 22-es, a két középső 31-es, a nagy meg 36-os...nagyjából maradék fonalból kijöttek. Örült neki, remélem a gyerekek is.
2021. december 31., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Olvastam 2026/10.
Julie Caplin:Villa Amalfiban Óriási felüdülés volt ez a regény, főleg az előző után. A sztori klasszikus: Lia, a sikeres textilművész megtu...
-
Kerry Fisher: Az anya, aki lehettem volna Ez megint egy érdekes és egyben nehéz könyv nekem. Anyaként, főleg egyedülálló anyaként időnkén...
-
Balogh W. Orsolya: A szexéhes anyuka Az első könyv amit a szerzőtől olvastam. A címének megfelelően nem vártam magvas gondolatokat, pont a...
-
Denise Hunter: Könyvesbolt a tengerparton Szerencsés kezem volt amikor a mostani könyveket választottam, ez is letehetlenül olvasmányos. ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése