Blogszünet

előtt akartam még feltenni képet a sálról, amit a Vincének kötöttem, de nem jött össze.
Nem jelentkeztem a meghirdetett fonalfaló játékba, de önként és dalolva elkezdtem az itthon található maradékokat felhasználni. A mennyiségek miatt már most látom, a Vince fog jól járni vele. A sál a tavalyi egyenpulcsijuk maradékából készült, rojtok nélkül 59 g lett...a sál kész, csak a képpel voltak gondjaim.
Holnap reggel bizonytalan időre kórházba vonulunk...

Tiszta anyja...2010/1-2

Az év végi bejegyzéseket olvasgatva, valakinél olvastam, hogy 80 dolgot készített tavaly. Én nem tudom mennyit, de kíváncsi vagyok, az idén mennyit fogok. Ezért a címben számolni fogom, mert ha valami nem elégé jól látható helyre van felírva, bizony elfelejtem...
A férjem szokta mondani a Vincének, hogy tiszta anyád vagy...szerintem nem, legalábbis a szépséget tekintve, bár a szemünk tényleg egyforma..és most már a zoknink is. Elkészültek ugyanis az idei év első darabjai, egy zokni nekem, és a maradékból egy a Vincének. A kettő pár együtt 84g, tehát jól saccoltam, hogy csak neki jön ki belőle, a nagyoknak nem. A fonalat a Hugicámtól kaptam Karácsonyra.
És megint maradt egy kis nem tudom még mire, de valamire biztos jó lesz fonalam...van valakinek ötlete?



A kép háttere a kedvenc karácsonyi terítőm, amit már évek óta fájó szívvel teszek él januárban és boldogan, az első karácsony környéki dekorációként kerül elő november végén. Azt hiszem az egyszerűségét szeretem...

Átváltozás

Fájó szívvel ugyan, de Vincust fodrász kezei közé adtam...

Ilyen volt:


Ilyen lett:


Rövidnek így sem mondható a haja, kimondottan fiúsnak sem, de a nagy harcnak most ennyi eredménye lett...És így azért mégiscsak férfiasabb.
És hogy ezt méginkább bizonyítsa, hősként, egyetlen hang nélkül tűrte a vérvételt ma reggel..

Utolsó darabok

az elmúlt évből...

A zokni Anyu munkatársának készült, a fél pár az autóban, Németország felé...



És mivel hamarabb végeztem, mint ahogy odaértünk volna, nekiálltam a kesztyűnek, és másnap el is készült. És sajnos elfogyott ez a fonalam, pedig nagyon nagyon szerettem kötni és a színe is nagyon illik hozzám:

Ajándékok

Most egy kicsit ki fogok lógni a sorból, mert nemcsak Boldog Új Évet kívánok mindenkinek, hanem mutatok is néhány elkészült művet.

Szüleimnek készítettem ezeket az alátéteket. Nagyon sok éjszakai munka van benne, hiszen aki próbálta már, az tudja, egy kétéves gyerek mellett nem lehet a keresztszemes mintát számolgatni. Tehát éjjel csináltam, amikor már mindenki aludt. November végén, a vizsga miatti tűmentes hetek után kezdtem és dec.24-én délután lett kész.


(A képeket ma készítette Apa, mert én elfelejtettem egyben lefényképezni...)

És most derült ki, hogy a telefonom adatkábele megadta magát, tehát ma új kép nem lesz több...és készítettem egy zoknit Anyu munkatársának, amiről csak a telefonon van kép, és mivel már odaadtuk, nem is tudok másikat csinálni. pedig csodaszép lett, a múltkori lányos színű vastag zoknifonalból.

Boldog Karácsonyt

kívánok minden kedves olvasómnak (és idetévedőnek) !

Díjat kaptam

Gabellától.

Köszönöm szépen, hogy gondoltál rám...

Tovább is kellene adnom..adom is, minden olvasómnak, akinek véletlenül még nincs.