Zsepitartó 2015/12

Régi volt, kopott, kicsit talán piszkos is, felújítottam. Már régen megvolt a terv, csak a megvalósítás váratott magára.
Ennek a párja :)

Mozizzunk

Nagyfiammal kettesben voltunk otthon, szívesen megnéztem volna egy jó filmet, vele. Elég kevés olyan film van, amiben a 15 éves kamasz és a 40 éves anyja is megtalálja a neki tetszőt :). Sorolt is néhány olyan filmet, ami nekem nagyon verekedős, néha megnézem, de akkor nem volt kedvem hozzá. A következő javaslat: James Bond...azt mondtam, válasszon valamit ami egy kicsit csajosabb...Megtalálta a tuti választ: de anya, akkor két órán át nézheted a Pierce Brosnant...erre nem tudtam nemet mondani :)
És végül megnéztük Az utolsó gyémántrablás című filmet....Nem egyszer láttam már, de szeretem. A környezet, a pasi, a sztori..

Minden relatív

Ebben a hónapban találkoztam egy régi iskolástársammal és a családjával. Azt hiszem 20 év után jött össze ez a találkozó, nagyon jó volt. Éppen program volt a városban és négy gyerekkel az ideális elfoglaltságnak tűnt. Az én fiam 8 éves lesz az ősszel, az ő lányai 5, 3 és 1 évesek. Mi ugye egyidósek vagyunk, a felesége is, mégis olyan furcsán öregnek éreztem magam. Mert az én gyerekeim már nagyok, sokkal nagyobbak mint az ő lányai. Nagyon gyorsan elmentek az évek és nagyon hamar más gondjaim lettek mint ami kisgyerekekkel van...és olyan nagyon távolinak tűnt, pedig a Vince csak 3 évvel idősebb mint Panni...

Ez a találkozás is megerősített abban az érzésben, amit nemrég fogalmaztam meg először: nem kezdeném mégegyszer előröl. Csodálatosk a gyerekek, aranyosak, imádom is a sajátjaimat és a tesómét, de nem vágyom rá hogy újra kisbabám legyen. Megöregedtem? Elkényelmesedtem?

A másik történet is részben összefügg ezzel: egy bevásárlóközpontban láttam egy másik volt osztálytársamat. Ő lány, egy évvel idősebb nálam. Két lánya van, olyan 12-14 évesnek saccolom őket, biztos fiatalabbak mint a Geri. Ahogy ott láttam fáradtan, fénytelenül, arra gondoltam: basszus, nem is vagyok öreg :).  (pár nappal később láttam fb-on hogy ők akkor éppen nyaralásból jöttek haza)

Lehet hogy azért is foglalkoztat ennyire mert a jövő héten 40 éves leszek? Valamiért úgy gondolok erre a számra, úgy várom mint a 18. szülinapomat...mintha utána más lenne...azt hittem aki 40 éves az felnőtt...már tudom hogy nem korfüggő, mert bár három nagy gyerekem van, sokszor "hülyülünk" együtt.

Én-blog?

Valahogy úgy alakul az élet ebben az évben, hogy a kézimunkázásra fordított idő lecsökkent...ezzel arányosan az elkészült és mutatható darabok száma is...de szerettem blogolni, szerettem írni és úgy érzem hiányzik.

A sok blogos év alatt igyekeztem magamról nem túl sokat elárulni, nem kiadni a terveimet, gondolataimat. Ez nemcsak itt van így, általában magamban sakkozom le a dolgokat. Vannak azonban olyan gondolatok, események, melyeket szívesen leírnék, megosztanék valakikkel. Oké, felmerül a kérdés, hogy a Fb nem erre való? De, lehet...nem akarom, bizalmatlan vagyok. Akik ott vannak zömmel a barátaim, de mivel épp nemrég történt, hogy akiről azt hittem a barátom, kiderült hogy mégsem, bizalmatlanságom nem csökkent...

Gondolkodom ezen még...

Jó ötlet lenne?

Nem szerethet mindenki

Tegnap Fb-on láttam meg ezt a verset és nagyon megtetszett, elgondolkodtató...Vajon hány olyan helyzet van az életben, hogy banánná válunk, akárcsak részben is? Hányszor fordul elő, hogy valakivel a szilva finomabbnál finomabb falatkáit kóstoltatjuk meg, bízva abban, hogy rájön: szereti a szilvát...és ha nem? akkor banánosodunk? tudatosan vagy ösztönösen? és az jó nekünk? meddig? szabad ezt? feladni magunkat részben vagy akár teljesen, valaki másért...valaki szerelméért, szeretetéért? szerintem nem szabad...ezt nagyon nehéz kimondani, elfogadni egy adott helyzetben...nem is mindig sikerül...

Jó úton haladok affelé hogy elhiggyem: szilva vagyok, jó szilva, szerethető, értékes...

Ennek a folyamatnak vannak látványos és csak bennem végbemenő szakaszai is...vannak magányosak, vannak egyedül megéltek és vannak a családdal, gyerekekkel együtt alakuló részei is.

Tegnap amikor elolvastam ezt a verset, talán kommenteltem is hozzá valamit, de nem foglalkoztam vele tíz percnél tovább. Ma délelőtt újra eszembe jutott: elkezdtem ugyanis kifesteni az előszobát. A színt én választottam, egyedül...ahogy alakult az a pici helyiség, éreztem hogy szilva vagyok...nem banán...ez a szín vagyok és nem az, amelyiket átfestem éppen...éreztem ahogy töltődöm energiával. Nagyon jó érzés :)

Kíváncsi lennék, hogy nektek, akik olvastok és ismertek kicsit vagy nagyon, milyen szín jut eszetekbe rólam..vagy milyen színt festettem...játszunk egy kicsit? Ígérem nem leszek hálátlan...

Hajnal Anna - Nem szerethet mindenki

Fontos, hogy megtanuld: nem
szerethet téged mindenki.
Lehetsz te a világ
legfantasztikusabb szilvája,
érett..., zamatos..., kívánatosan
édes, és kínálhatod magad
mindenkinek, de ne feledd:
lesznek emberek akik, nem
szeretik a szilvát. Meg kell
értened: hogy te vagy a világ
legfantasztikusabb szilvája, és
valaki, akit kedvelsz, nem szereti
a szilvát, megvan rá a
lehetőséged, hogy banán legyél.
De tudd, ha azt választod, hogy
banán leszel, csak középszerű
banán leszel. De mindig lehetsz a
legjobb szilva. Vedd észre,
hogyha azt választod, hogy
középszerű banán leszel, lesznek
emberek, akik nem szeretik a
banánt. Töltheted életed további
részét azzal, hogy igyekszel jobb
banán lenni, ami lehetetlen hisz te
szilva vagy, de
megpróbálkozhatsz megint a
legjobb szilva lenni...

Read more: http://antalkiss.hupont.hu/47/hajnal-anna-versek#ixzz3diNodo5Q

2015/11 SBS, harmadszor

Az elmúlt napokban bemutatott kendőcskék "anyukája" elkészült a lányok anyukájának.

A színt én választottam, majdnem két gombolyag Dívából készült. Szeretem a Dívát, könnyű horgolni. Azt hiszem itt az ideje, hogy magamnak is csináljak belőle valamit, hogy megtudjam viselni milyen.

2015/10 SBS, ismét

Ez a kendőcske is egy kislányé lett, ő 7 éves. Szintén egy gombolyag Dívából, szintén a Vince választotta. Bevallom, nekem kicsit vad, de ő jobban ismeri az ilyen korú kislányok izlését.