Kikapcsolódás

Kenyeret sütöttem, teljes kiőrlésű liszt, chia mag és lenmag került bele. A karantén alatt az ésszerűség miatt sütöttem, most egyértelműen "alkothatnékom" volt:

Kispasi apázik a héten, mi a nagyokkal meglátogattuk a Frei kávézót...mindhárman voltunk már külön, de együtt most először:

Kert júliusban

Csodapiros petúnia

Áttelelt muskátli

Kinyílott

Az erkély korlátján kifelé 

Ablakomban

A kis fűszeres: egy kis eper mellett snidling, borsikafű, citromfű, a láda másik felében petrezselyem bújik

Több éves petrezselyem mellett Kispasi barackfája

Csodaszépem

2020 nyár/2 Keszthely

Az idei nyár más lesz mint a többi. Egyrészt  még mindig dolgozom, minden nap és még fogok is egy darabig. Másrészt a vírus miatt nem tervezünk emberekkel teli helyekre menni, még szabad térre sem. Azt hiszem így is jó lesz, kimozdulás lesz, de nem feltétlen a turisták által megszállt helyeket vesszük célba. Mint például Keszthelyen, a parton sétáltunk, ebédeltünk, nevetgéltünk, beszélgettünk, élveztük a nyarat, a meleget. És aztán persze a szüleimnél a behűtött sört 😉

Hazafelé a kedvenc helyem sem maradhatott ki, pedig csak véletlenül jártunk arra:

Nyugalom, béke, ugyanakkor rengeteg szunnyadó energia...mindig ezt érzem itt. Többször voltam már, de most nagyon sokan voltak.

Levendulaszüret

Néhány évvel ezelőtt egy veszprémi kertészetben vettem egy lila, egy fehér és egy rózsaszín virágú levendulát. A másik kettő nem hajtott ki következő évben, ez viszont nagyot nőtt és szépet virágzott. Hogy melyik ez? Nem tudom...néhány virágát rózsaszínnek, másikat lilának, megint másikat fehérnek látom. Az illata a szokásos levendulához képest arányosan kevesebb. 

Péntek van végre

Iszonyatosan fárasztó, nagyon munkás hét van mögöttem. Napok óta vártam a pénteket, ma mégis nem tudtam örülni neki a nap első részében.

A munkán kívül a héten nem sok érdekes dolog történt. Egy jó kis beszélgetés egy barátnővel, telefonon. Remélem hogy a barátnő szót nem kell idézőjelbe tenni, mert tényleg az. Nehezen bízok meg emberekben. Hogy miért telefonon? Így hozta a helyzet és a békesség is ezt kívánta. 😉

Holnap megyek haza, anyáékhoz. Végre egy szombat, amikor mehetek, amikor vásárolni fogunk menni. Szeretnék anyagot venni, ha tényleg lesz második hullám lakásfogság, a rengeteg tervemet megvalósíthassam. Nem tudom mi lesz..illetve biztos vagyok benne hogy lesz második hullám karantén, de nem tudom mikor. Gyanítom hogy annyira nem lesz szigorú mint az első, a rengeteg ember aki elvesztette a munkáját, fellázadna. A szülők, akiknek dolgozni kell menni, nem tudják már a gyerekek felügyeletét megoldani, iskolai felügyelet lesz. Az alsósoknak jó is lenne, legalább behozhatnák a lemaradást amit a digitális oktatás alatt összeszedtek.

Lassan el kell kezdenem gondolkodni a karácsonyi ajándékokon...

Telihold

Pár perccel ezelőtt értem haza...

Telihold van. Pont szemben, úgy, hogy nem lehet nem észrevenni és megcsodálni. Nagy, kerek, magabiztos, fényes, csodálatos. Szeretem a holdat és a csillagokat, nagyon régóta vágyom rá hogy egy szép nyári éjszakán a Kedvesemmel egy réten fekve nézegessem a csillagokat...Majd egyszer talán lesz ilyen is...Ez az egyszerű vágy is elérhetetlennek tűnik most...amilyen hangulatom volt, elsírtam magam..kisírtam a fájdalmam és mire hazaértem minden rendnek látszott.

és továbbra is...

A suliban tábort szerveztünk, már a lebonyolítás szakasza van, rengeteg munka van benne. Ráadásul a mindennapi egyéb mellett, sok számolás, sok papírmunka. Elfáradtam...már nagyon vártam a pénteket, bevallom. Érdekes volt a kollegákkal találkozni, volt akinek örültem és volt akivel szemben azt éreztem, tartsuk meg a néhány lépés távolságot...persze hallottam kedvesnek tűnő, de minden bizonnyal hátsó szándékból érkező kérdéseket,egy részéről azt se tudtam honnan fordulhatott meg a kérdező fejében...mert ha a rosszindulat hagyta volna gondolkodni, rájött volna hogy nem tudtam volna mit válaszolni 😉😊😊😊. A legjobb az egészben, hogy nem zaklatott fel, nem lett rosszkedvem, csak magamban mosolyogtam, hogy neki ez okoz örömet...sajnálom, vacak élete lehet...Kiderült ismét hogy a ki a barát, ki az akinek csak akkor kellek ha érdeke van, de most valahogy tudom ezt kezelni. Nem tudom szabad-e ilyet mondani, de én élveztem a karantént...egyedül a szüleimmel való találkozás hiányzott, ugyanakkor egy csomó emberi kapcsolat a helyére került és ennek tulajdonítom hogy nem zaklatnak fel ezek a dolgok...(a karantén áldásos hatása, hogy átalakultak a vásárlási szokásaim: előtte se tehettem meg hogy felesleges dolgokat halmozok fel, de azóta még tudatosabban figyelek hogy mit veszek és nem járok unalomból vásárolni. Sőt, van már pár dolog, amit szeretnék kicserélni, mert a tönkremenés felé vezető legjobb úton halad (pl az egyetlen hosszú farmerom és a mindennap hordott táskám), mégis hetek óta tolom a vásárlást.

Továbbra se keresek párt...várom a csodát. Hogy majd az Élet, a Jóisten megoldja az életemet. Nem tagadom, időnként eszembe jut hogy vmi társkeresőre regisztrálni kellene, mert hátha...de nem teszem meg, úgy érzem most nem vagyok képes megfutni az ismerkedés elején levő köröket és a bunkókat kiszűrni...majd lesz valahogy, lehet egyedül élni is. Egyedül? Persze ez csak egyféle kapcsolat szempontjából egyedül, mert a szüleim és a gyerekek mindig itt vannak nekem.

Tegnap este hét "gyerek" volt nálam itthon. A gyerek szót azért tettem idézőjelbe, mert a legfiatalabb volt a Kispasi a maga majdnem 13 évével, a többiek mind nagykorúak már. Társasjáték volt hajnalig, nagyon jó volt, sokat nevettünk.