2024

 Ennek az évnek is vége...volt jó és rossz is, de most is azt mondom, a következő se legyen rosszabb. Volt benne betegség, aggódás, sírás, reménykedés, idegeskedés, nyugalom, pihenés, törődés, töltődés és töltés, nevetés, játék, beszélgetések, komolyság, móka, minden ami kell. 

A legfontosabb, hogy mindenki egészséges, vagy legalábbis jó úton van felé. Az év végén végigment a családon két irányból valami vírus, influenza vagy covid, magas láz és nátha, köhögés, végtagfájdalom de már mindenki kimászóban van belőle..

Az októberi évösszefoglalóban félbehagyott felsorolást folytatom: Kispasi nagyon sikeres előrehozott érettségi vizsgát tett németből, cél a felsőfok. Ez ellen ő még tiltakozik, de menni fog. Továbbra se tudja határozottan hogy mi szeretne lenni...

Egyszemlány szerelmes, boldog, én meg annak örülök hogy őt ragyogni látom..nagyon megérdemelte már.

Nagyfiú teszi a dolgát, az egyetemről nem beszélünk de bízom benne hogy tudja mit csinál, eddig még nem okozott csalódást.

Csufika szerelmes, virgonc, rosszcsont, ebben az évben is a frászt hozta ránk egy csomószor, de minden jó ha a vége jó :)

Ebben az évben fogytam közel 15 kilót...lehetett volna több is, csak nem voltam elég kitartó...még ennyit legalább szeretnék jövőre is, de ha 25 lesz az se baj...elvégre 2025...(most 26 kilóval vagyok könnyebb, mint amikor az első randink történt...)

2025...ami elkezdődött. Fura érzéseim vannak, de ugyanakkor kíváncsian várom. 50 éves leszek... Van egy csomó tervem erre az évre, meglátjuk egy év múlva mit sikerült megvalósítani...

Változás

Ez a szó jellemzi az egész évemet legjobban...szerencsére főleg munkahelyi vonalon, de mivel a napok egyharmadát itt töltöm, ez lényeges. Elsőre a változás egy negatív szó nekem, de nem kell hogy az legyen...próbálom magamnak mondani, hogy egy lehetőség, egy csomó bizonytalan, alkalomadtán tőlünk független dologgal...eddig szerencsés változások voltak az évben, tudtam élni a lehetőségekkel amit az élet felkínált. Megdolgoztam a "sikerért" és olyan elismerések érkeztek, amelyekre nem is számítottam. Ha gonosz akarnék lenni, akkor azt is ide sorolnám, hogy néhány barátnak tűnő kollega elfordult, amit az irigységen kívül nem tudok másnak betudni. De ügyes nagylány vagyok, ezen már simán túl tudok lépni, mosolyogva.

Tegnap kezdődött egy új fejezet, egy új vezető megjelenése, ami egyszerre reménykeltő és félelmetes, bizonytalan is. Drukkolok neki hogy sikeres lehessen itt, minden tőlem telhetőt meg fogok tenni érte. Hiszem hogy egy munkahely akkor tud sikeres lenni, ha jó a csapat és nem csak az elsejei csippanás miatt  járunk be dolgozni.

Fura időszak

 Ma beiratkoztam a könyvtárba... elég régóta terveztem, csak valahogy ma jött el az ideje.

Nagyon jó könyveket találtam, tervezem hogy itt majd beszámolok az olvasmányélményeimről.

Az év nagyja eltelt...

 Hónapok teltek el, mióta nem írtam. Ennek egyik oka, hogy ez az év vacakul indult, aztán meg mindenféle volt benne csak pihenés, lazulás nem. 

Betegségekkel indult, illetve folytatódott az elmúlt év végéről, aztán egyre közelebb és közelebb jött míg február elején egy éjjel Apukám kórházba került. Rohantam...Szar volt ott látni, de viccelődött tehát már jobban volt, vagy csak nem akart még jobban rámijeszteni. A folyamatos aggódás persze nem szűnt meg, de egy április végén elvégzett szívkatéterezés kicsit megnyugtatott mindannyiunkat. Májusban volt alkalmunk néhány csodálatos napot együtt tölteni, a tesómmal és a gyerekeivel is. Olyan régen volt már ilyen, most nagyon jólesett.

Ez a változások éve nálunk, úgy tűnik. Februárban Egyszemlány várost és munkahelyet váltott, közelebb költözött. A folyamatban csodálatos családi összefogást láttam, mindenki abban igyekezett hogy neki a leghamarabb a legjobb, legkényelmesebb legyen, mégis el kell fogadnunk hogy felnőtt. Bevallom, ez nekem még mindig nagy odafigyeléssel megy csak, néha hibázok, nyilván az ember óvni, védeni akarja örökké...akkor szól, hogy anya, felnőtt vagyok.

Március közepén végre én is elindultam a változás útján, ez most épp -17 kg...nem vagyok elég határozott, elég kitartó, de haladok. Volt ez már ennyi kb két hónapja is, de szerintem a változókor környékez és ilyenkor mintha még nehezebben menne minden dkg. De nem adom fel és ha el is csábít vmi finomság, visszatalálok. Jó lenne az évet -20 kg-val zárni...

A nyár gyorsan eltelt, mindenki intézte a kis életét. Három felnőtt gyerekkel ez már egyáltalán nem olyan mint pár éve. Loptunk néhány napot és négyesben elmentünk a Tisza-tóhoz. Csodálatos élmény volt. Körbebicajoztuk, megcsodáltuk, fürödtek benne, rengeteg halat ettünk, esténként társasoztunk, beszélgettük, hülyéskedtünk, sokat nevettünk. Voltunk a Pákász tanösvényen, ami nagyszerű élmény volt mindannyiunknak, nekem messze a komfortzónámon kívül esett de legyőztem.

Július végén Kedvessel kettesben egy hetet Rovinjban töltöttünk. Csodálatos volt. 

Nyár elején Kispasi megszerezte második középfokú nyelvvizsgáját, nagyon büszke vagyok rá. Az egész nyarat végigdolgozta, jogosítványra gyűjt. Már 11. osztályos (mikor nőtt meg ennyire???), rengeteg a tanulnivalója, nem igazán tudja mi szeretne lenni ezért az emelt matekot és fizikát vállalta be, kűzd minden nap.

Nagyfiú dolgozik és szeptemberben megkezdte az utolsó egyetemi tanévét. Ő a helyén van azt hiszem, szereti amit csinál és megbecsülik, segítik. 

Egyszemlány teljesen új munkát végez, nagyon szakma csak ugye a való világban levő dolgokat az egyetemen nem tanítják. Derekasan helytáll, néha bizonytalan, néha sír, de mindig megtalál egy vigasztaló, kibeszélő pár percre vagy órára, ha tud, jön ölelésért.

Mindent összevetve ez eddig egy jó év :)

2023

 Így január végén ideje megírnom az összefoglalót,  a szokásos pár sort az elmúlt évről.

A lényeg: nagy baj nem érte a családot, továbbra is mindenki egészséges és szeretjük egymást. A létszám változatlan, igaz hogy szeptember óta Fanni a hozzánk tartozó, és Ákos nem. Ez tulajdonképpen teljesen normális dolog egy családban ahol három gyerek van.

Csufka él és egészséges, szeretetgombóc, vagy egy önző számító dög, mikor milyen kedve van éppen. Ez az év se múlt el doktorlátogatás nélkül de már több kezdődő pocakbajt kúráltunk ki otthon.

Nagyfiú januárban sikeresen diplomázott, áprilisban elkezdett dolgozni, szeptemberben megkezdte a mesterképzést. Azt csinálja amit szeret, élvezi, bár természetesen neki is vannak nehéz napjai. 

Egyszemlány élete nagyot fordult augusztusban, ha más szemszögből nézzük felkerült az i-re a pont. A munkahelyváltás gondolata már eldöntött dolog volt, a magánéleti változás tette egyértelművé hogy közelebb jönne...és jön, szakmába. Boldog és kishitű, de majd bizonyít önmagának.

Kispasi ügyesen veszi az iskola akadályait, augusztus közepén pedig beköszöntött az első szerelem. Rendesen, lelkiismeretesen végigdolgozta a nyarat, az évben sok szombat is munkával telt neki. 

Továbbra is büszke vagyok rájuk, és tudom hogy van is mire. 

Szerelem tart, ez az év furára sikerült de legalább tudjuk mit kell máshogy csinálni. Néha elszökünk egy-egy hétvégére, csak ketten. Ezeket nagyon szeretem.

Boldog vagyok.

2024...tervekkel vártam, sok nagy tervvel, de hogy mi lesz belőle nem tudom.

Búcsúajándék Adrinak

 Ugye aki december végén költözik Lengyelország nagyon északi részére, annak találó ajándék 

egy meleg zokni:

egy nyakmelegítő:

egy pár kesztyű, amiben még használható marad a kezünk:

Nagyon örült neki, bár sírt is...szóval elmenni nem mindig boldogan lehet...

A veszteségek éve

 Remélem vége...

Öregszem? Lehet...mindig azt gondoltam hogy akinek meghalnak az ismerősei, az öreg...nem érzem magam annak, és ez az év mégis sokadszor csapott arcul...

Év elején tudtam meg hogy meghalt a kedvenc üzemorvos doktornénim...tudtam hogy beteg, évek óta kűzdött, úgy tűnt sikerrel, de valószínűleg csak ő tudta hogy mégsem..Neki köszönhetem hogy Kispasi megfoganhatott, így hát ő volt az első, akinek ezt a hírt elmondtam.

Még tavaly december 13-án meghalt egy barátom, az az ember, akivel bár nem tartottuk rendszeresen a kapcsolatot mégis barátomnak tartok. (ezért is történhetett  hogy csak januárban tudtam meg). A ritka telefonálások és a még ritkább találkozások ellenére mindig tudtunk beszélgetni, ott folytatni ahol abbahagytuk. 46 éves volt...és én egész életemre adós maradtam neki egy babgulyással..mert azt mondta, "mindenkinek van egy párja Szöszi, neked is, nekem is és ha megtalálod egy jó babgulyás mellett megbeszéljük"

Nyáron meghalt az első közvetlen főnököm, aki ebbe a városba való kerülésemkor a szárnyai alá vett. Bőven a gyereke lehettem volna és bár akkor nem mindig szerettem a kioktató, irányító, anyáskodó megjegyzéseiért, tudom hogy jót akart nekem. Türelemmel magyarázott az algákról, baktériumokról, vírusokról, táptalajokról és a kezemet fogva tanított széleszteni...

Vele egy napon elment egy barátnőm...Előtte hónapokig az első sorból nézhettem végig, hogy egy combnyaktörés hogy vezet halálhoz...nem tudtam többet segíteni mint hogy látogattam, szeretgettem, üzenetekben és telefonhívásokban tartottam benne a lelket.

Valahol a veszteségek között tartom számon a volt kollegákat az előző helyemről, akik közül volt akit a barátomnak gondoltam. Szerencsére egyre kevésbé jutnak eszembe, más és mások lettek a fontosak.

A fontosak közül ma egy barátnőmtől elköszöntem...megy Lengyelországba két és fél évre, a párja után. Naponta találkoztunk, együtt dolgoztunk, nagyon fog hiányozni, hosszú idő lesz ez nélküle.