Türelem

Tanulok..nem iskolában, az élet tanít. Türelmet, toleranciát. Magammal és másokkal szemben is. Magammal az őszi fáradság miatt, a változókori megváltozás miatt, a hangulatom kiszámíthatatlan változása miatt. Nehezen indulnak a napok, Csufika ugyan korán ébreszt, de olyan jó vele elheverészni hogy nem akaródzik dolgozni indulni. Hogy is akarnék, amikor neki az én szeretetemre és érintésemre, simogatásomra van szüksége? Mire beérek dolgozni, felveszem az álarcom és a tőlem telhető legjobb módon megoldom a feladatokat. Ezzel szerencsére nincs baj, nem hibázok, ha mégis akkor csak olyat ami könnyen korrigálható.  Viszont itt van a legnagyobb szükségem a jólneveltségemre, a toleranciára és egy falra magam köré. A fal, amiről lepattognak a negatív és bizonytalan dolgok. A negativitás, ellenségeskedés olyan szinten  árad a közvetlen kolleganőmtől hogy néha legszívesebben megráznám hogy hátha attól észheztér. Egy szerencséje van , hogy belém még nem kötött...de mindennel és mindenkivel baja van. Próbálok segíteni neki, hogy más szemmel, más szempontból nézze a dolgokat, de nem megy. Illetve ha egyik nap úgy tűnik hogy igen, másnapra kiderül hogy nem :)

Szerencsére otthon minden rendben, a gyerekeket látom kit gyakrabban kit ritkábban, de tudunk egymásról.  

Olvastam 2025/30.

 Baráth Viktória: Orosz rulett

 Ebben a könyvben van minden: lopás, prostitúció, drogok, tequila, maffia, gyilkosság

Szokásosan letehetetlenül érdekes, izgalmas, szerelmes. A szegény fiatal lány hatalmas vagyont örököl, ez azonban nem tisztességesen szerzett pénz. Rátalál a szerelem, aki segít neki felfedezni a gazdagok világát de ugyanakkor magával rántja a saját alvilágába...Napról napra kiderül hogy amit igaznak hitt az nem teljesen az, a bonyolult családi háttere még bonyolultabbá válik.

Olvastam 2025/29.

 Baráth Viktória: Szerelem és más hazugságok

 Ez is egy nagyon jó könyv volt. Nem a legjobb amit tőle olvastam, de attól még nagyon jó. Hogy miről szólt? Nekem az útkeresésről, az újrakezdésről, a bátorságról, arról hogy ami történik annak az értelmét nem biztos hogy akkor tudjuk meg. Vannak találkozások, hiszem hogy minden találkozásnak célja van az életben, vagy tanulnunk vagy tanítanunk kell, vagy vezet valahova. Erre ez egy tökéletes könyv. Kerülőutakon de a főhős eléri régóta dédelgetett célját. Ja, arról is szól, hogy az álmainkat nem szabad feladni, meg kell valósítani :) .

Olvastam 2025/28.

 Balogh W. Orsolya: A szexéhes anyuka

 Az első könyv amit a szerzőtől olvastam. A címének megfelelően nem vártam magvas gondolatokat, pont azt kaptam. Pár óra alatt elolvastam, könnyen olvasható, vitt magával a történet. Ami kb a való élet, hiszen pár éve megtapasztaltam hogy a társkeresőn fura figurák vannak...végül sok kitérő és próbálkozás után ő sem ott találta meg a szerelmet.

Még nem tudom hogy keresni fogom-e az ő többi könyvét...mellette szól hogy a stílusa élvezhető és nem volt hosszú..

 

50

Elérkezett, betöltöttem már kb két héttel ezelőtt. Nem azt mondom, hogy annyira vártam mint a 18. -at, de mégis jobban mint akármelyik előzőt. A szüleim, tesóm, a gyerekek és a Kedvesem csodálatos napot, napokat varázsoltak nekem, így jó öregedni.

Rengeteg tervem volt erre az évre, eddig úgy néz ki egy sem valósul meg belőle. Ez részben az én hibám, rugalmatlanságom, részben a nem várt körülmények. Szerettem volna lefogyni 20-25 kilót, hogy mire ezt a szép számot elérem, jobb formában legyek mint az elmúlt 20-25 évben. Nem jött össze..sőt. Még több is lett mint volt tavaly decemberben. És nem azért mert nem tettem érte, hanem mert a nyomorult változókor mellém szegődött és teljesen másképp reagál a szervezetem mint eddig. Vagy nem reagál...ezzel nem tudok mit kezdeni...az év folyamán jött lassacskán minden: alattomosan felkúszó kilók, alvászavar, hőhullám, hangulatingadozás. Nem gondoltam hogy ez ennyire szörnyű lesz, de lassan megtanulok kevés alvással működni...egy éjszaka kb hat órából áll, ezt 3-4 részletben alszom...és ha vissza tudok aludni az a jobbik eset...Szóval azt hiszem nyakig benne vagyok. Az alváshiánynál is szörnyűbb a szívdobogás, az állandó feszültségérzés, mintha mindig valamitől félni kellene, vagy ugrásra készen várni a rossz bekövetkezését. Ez elég sokszor sírással enyhíthető csak...gondolom a másik megoldás az alkohol lenne, de azt mégse szeretném :) . Vannak napok amikor mindenért és bármitől képes vagyok mélyen magam alá kerülni és sírva fakadni. Ez most a legnagyobb problémám, nem tudom hogyan kell megoldani.

Nem jött össze a tetoválás tőlem nekem a szülinapomra, mert későn kezdtem el szervezni. Ez nem marad el, csak később valósul meg. 

Szerettem volna magamat megajándékozni egy masszázzsal, amilyenen voltam februárban. Ez egyértelműen anyagi okokból nem valósult meg most, de az idén összehozom biztosan. Az elmúlt időszakban rengeteget, több masszázsnyit költöttem Csufikára az állatorvosoknál...Csufikám, aki az én kis szőrös Szerelmem és aki pont a születésnapomon lett az enyém, öt éve. Azóta még inkább tudom mi a feltétel nélküli szeretet, a folyamatos gondoskodás, aggódás, szorongás érte is. Merthogy ő nem sír ha valami fáj, rejti a fájdalmát, ha nem figyelek eléggé gyorsan késő lehet. Ez a nyár például ebből a szempontból nekem nagyon megerőltető volt. Ráadásul utál autózni, nem vihetem magammal bárhova és mindenhova, így pl a Kedvesemnél is régen voltam...

Van egy régóta tervezett de régóta mindenféle okból halogatott ügyem, ami elindult, de nem mondok róla többet, remélem hamarosan, még az idén megoldódik. 

Amit szerettem volna de nem csak halasztódik, hanem elmarad: a tengerpart. Ennek oka a Kedvesem életének változása, az építkezés, amibe belekeveredett, ami most mindent visz: időt, pénzt, energiát. Egyedül meg nem akartam elmenni, az nem lett volna igazi. 

Az a jó a tervekkel, hogy csak magamnak ígértem meg, csak magamat kérhetem számon hogy mi miért úgy alakult ahogy. És halasztható, sőt, ha kiderül hogy nem is fontos, nem is szeretném, nem is szerettem volna annyira akkor el is maradhat. Tehát új év, új tervek a régiek mellé és hajrá megvalósítás.  

CODE-Csontváry

Veszprémben, a gyermekkoromból Dimitrovként ismert művelődési ház megújult, átalakult az elmúlt években. Külsőleg szinte teljesen megmaradt, belül szinte teljesen átalakult, a lépcsők voltak ismerősek. Digitális Élményközpontnak hívják. Belépve egy nagy és világos előcsarnokba érkeztünk, a jegyvásárlás gyors és zökkenőmentes volt. Elindulhattunk a nagy kalandra: a régi Veszprém felidézése érdekes volt. Mindez egy modern, interaktív felületeken. Kedves és segítőkész fiatalok álltak mintegy lesben, hogy ne zavarjon, de kéznél legyen ha segítség kell. Ez nagyon tetszett, mert bár az Énsóm és Egyszemlány nagyon tudta mit kell csinálni, nekem nem ment volna. Érdekes volt felidézni néhány régi képet, ahogy gyerekkoromban még kinézett a város, vagy egy-egy kép előtt állva gondolkodni hogy vajon mi is van ott most. Ez is egy lenyűgöző kiállítás volt, de a Csontváry...hát arról nem is tudom mit mondjak. Nem fogom tudni visszaadni az élményt, azt látni kell. Lélegzetelállító. Egy nagy terem, egy kellemes férfihang mondja a festő életrajzának részleteit, közben pedig a falakon megjelennek és életre kelnek a festmények. Mindezt úgy, hogy mi, a látogatók is benne vagyunk. 

Nem tudom meddig lesz ez látható és mikor lesz valami hasonló más, de biztosan azt is meg fogjuk nézni.

 

                 

Kövi Szabolcs: Zen-e terem

 Rendkívüli élményben volt részem. Ajándékba kaptam az Énsómtól, olyan igazi családi csajos program volt. Négyen mentünk lányok: Anya, az Énsóm, Egyszemlány és én. Bevallom először fura érzés volt, de volt egy napom ráhangolódni a programra. Ez abból állt, hogy megbeszéltem magammal hogy nem véletlenül kaptam pont most ezt a lehetőséget, ajándékot, biztos szükségem van rá. A lassú, meditációs zenének is nevezett zenékkel egy bajom volt: nem egy hullámhosszon voltunk, kb három perc után idegesíteni kezdett. Na ezt a kiindulási pontot kellett megváltoztatnom, hiszen a program 100 perc...

Különlegessége a csodálatos és hangulatos helyszín (rengeteg növény, hangulatos lámpások és égősorok mindenfelé, egy nem tolakodó édeskés, fűszeres, de ugyanakkor nem nyomasztó illat) és Kövi Szabolcs személyiségén kívül a hangágy. Ezt Szabolcs sokkal jobban le tudja írni mint én: https://koviszabolcs.com/zen-e-terem/

 Csodálatos élmény volt figyelni a játékát, a rengeteg hangszert, ami mind a keze ügyében volt mégis eldugva. Megmondom őszintén, egy részét nem is ismerem, így még érdekesebb volt az előcsalogatott hang. Az ágyon fekve, csukott szemmel nem tudtam mit fog megszólaltatni mellettem, nem mindig tudtam azt se, hogy melyik oldalamon, de ez egyáltalán nem is zavart. Érdekes volt a rezgés, ami a zene hatására körülölelte a testemet, ez is kiszámíthatatlan volt, de nem zavart. Nem gondolkodtam közben, csak voltam. Ilyet nem szoktam csinálni, de most jólesett. Csukott szemmel a zene is más volt, a sokkal kisebb hangokat is hallottam. 

Magamtól sose mentem volna el egy ilyen koncertre, eseményre, nem is tudom mi a jó szó erre. Különleges és nagyon jó élmény volt. Azóta néha eszembe jut, hogy miért volt vajon erre szükségem...a befelé, magamra figyelés miatt? Lehet..most még más magyarázatot nem tudok rá.