Maciponcsó

Egy csodálatos, másfél éves kisfiú:




Egy maci, akivel mostanában mintha össze lennénk nőve:



Maci kb. máfél évvel ezelőtt, turkálóban hozzám szegődött jószág. Akkor az Eszteré volt, mostanában a Vince nyúzza. A maci eredete azért fontos, mert volt neki egy pólója, valami ilyesmi felirattal: szeretettel házassági évfordulótokra"--mindez persze angolul...De ugye a turi az a hely, ahol a maci pólóján a felirat adott...
Imádom ezt a figurát, gondolom sokan vagyunk ezzel így...mert pocakos, puha, nagyfejű. És éppen a pocak és a nagy fej okoz gondot, ha olyan ruhácskát készülünk kötni neki, amit egy másfél éves ali múlt Férfiember is le és fel tud adni rá, naponta akár hússzor. (én itt zártam ki a patentokat és a gombokat)

Maci új ruhájában:



Maciponcsó készült, kellően bő nyakkal, amit egy visszahajtással összébb húztam ugyan, de elég nagy maradt a könnyű öltöztetéshez.

És egy kép a boldog gazdi ölelésében:

Válság

Azt hittem engem elkerül, hisz tele vagyok tervekkel, félben levő alkotásokkal. Nem lett igazam. Vagy a megkésett tavaszi fáradtság, vagy valami alkotói válság, de elkapott...nem alkotok. Ha ráérek, a gyerekekkel játszóterezünk, vagy olvasok, vagy egyszerűen csak játszunk.
Ez van, majdcsak kilábalok lassan.
Addig egy kép legújabb zoknimról, melyet a Testvérem csinált nekem:




Aha, hogy ne legyen minden olyan egyszerű, a kép többedszerre se oda sikerült, ahova szerettem volna...de már ígymarad!

Kész!!!!

Órák óta azzal szúrom el az időt, hogy az érdekesebb bejegyzéseket áttelepítsem, és valami nekem tetsző formát adjak ennek a szegény blognak...Mennyit köthettem vagy keresztszemezhettem volna ennyi idő alatt!
Csak:

• Olyat szeretnék, ami tetszik
• Ami kifejez engem
• Amiből nincs még ezer

Tudom, a mostani forma átmeneti...majdcsak lesz jobb

Most

ezeket készítettem...a kis virág a Keresztszemes magazin e havi ingyenes mintája volt, sokkal egyszerűbb, mint a múltkori nyuszis képecske:

És a sorozat következő képecskéje is elkészült:

Megmutatom

életem első, saját készítésű poncsóját:

Orsika ma délután már meg is kapta, de nem tudtuk lefényképezni benne, ezért modellem Aprócska volt, aki nagyon élvezte már a próbálgatást is...

A végére a tűn több, mint 400 szem volt (ötös tűvel kötöttem)...rögtön megértettem, Gabella miért nem vállal felnőtt poncsót...A fonal szintén turiból beszerzett, egy szép nagy gombolyag volt, és csak amikor elkezdtem csinálni, akkor derült ki, hogy egy csomó fel van vagdalva belőle kb másfél méteres darabokra. Abból lett a rojt, az egészben levő részből a többi...és kb egy maréknyi fonal maradt.

A férjem azt mondta, mire vége a tavasznak, már kész is lett...pedig nem én tehetek a rövid tavaszról...de szerencsére akkora lett, hogy ősszel még jó lesz neki.

Itt a tavasz!!!

Vagy ez már nyár? Mindenesetre ez az oka, hogy nem írok túl gyakran. Aprócskával felfedeztük a játszóteret, csúszdázik, homokozik lelkesen, ez persze 1000% figyelmet követel tőlem.

Így aztán csak esténként, mikor mindenki alszik már, akkor tudok "alkotni".

Elkészült végre a nyuszi, ebből képeslap lesz:

Készült egy hajó, ami terveim szerint egy sorozat része:

És elkészült Orsika poncsója is, már csak a rojtok hiányoznak róla. Ha teljesen kész lesz, akkor csinálok csak fényképet.

Kiskacsa

Egy újabb keresztszemes próbálkozásom:

A minta az újságban nem ezekkel a színekkel volt, de nekem ezek voltak itthon...és egyébként is: ki mondta, hogy egy kiskacsának nem lehet kék masnija? (az eredeti mintán mandarinszínű)

Ahhoz képest, hogy ez nem egy nagy minta, (sőt, kimondottan kicsi) két estém ment rá. Gyakorolnom kell, hiszen a terveim hatalmasok...de ez még titok!