Azt hittem engem elkerül, hisz tele vagyok tervekkel, félben levő alkotásokkal. Nem lett igazam. Vagy a megkésett tavaszi fáradtság, vagy valami alkotói válság, de elkapott...nem alkotok. Ha ráérek, a gyerekekkel játszóterezünk, vagy olvasok, vagy egyszerűen csak játszunk.
Ez van, majdcsak kilábalok lassan.
Addig egy kép legújabb zoknimról, melyet a Testvérem csinált nekem:
Aha, hogy ne legyen minden olyan egyszerű, a kép többedszerre se oda sikerült, ahova szerettem volna...de már ígymarad!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése