TITOK

Titkos dolgot alkotok mostanában...
Ezért a hallgatás
De egyszer minden lepel lehull...ez október végén fog...

Könyvjelző

Csak egyik este kipróbáltam az új cérnácskámat...és készült egy könyvjelző az állandóan olvasó leánykámnak.

Cicás keresztszemes

Mióta kevesebbet írok, kevesebbet is alkotok, de most mutatok valamit....ugye a kép sose oda sikerül,ahova én szeretném..
Ezt a keresztszemes készletet még május közepén vettem Eszteremnek, néhány nappal a névnapja előtt .Ő választotta.
Mert voltunk egy jó boltban....
Amikor elkezdtem a keresztszemes blogokat nézegetni, sokszor találkoztam vele,hogy a csajok rendelik a mintákat,fonalakat. Bevallom, nagyzolásnak tartottam...mára teljesen megértem őket. Ehhez az kellett, hogy "beleássam" magam a témába. Mert nem kis város, ahol lakom, sőt inkább kimondottan nagy, de nincs egy tisztességes kézimunkás bolt. Fonalat még csak-csak árulnak néhány helyen, de kongrét vagy hímzővásznat, mintaívet vagy készletet, esetleg valami szebb gobelint nem találtam. Ez a bolt se az, amiről álmodom, de sokkal jobb, mint a többi.
Vettem egy csomag DMC cérnácskát is, hogy kipróbáljam, tényleg annyival jobb-e, mint amennyivel drágább és mint amennyire néhányan ragaszkodnak hozzá. Tényleg jobb, de azt hiszem ezek majd csak jutalmak lesznek magamtól...

Vagyok

Régen írtam már, de persze közben rendszeresen olvastam azokat a blogokat, amelyeket fontosnak, érdekesnek,tanulságosnak tartok. Több ilyenben olvastam, hogy rosszindulatú megjegyzések találták meg az írót...nekem erre egyáltalán nincs szükségem. Ezért nem írok semmit a játékra, amelyre Gabella hívott, hogy áruljak el magamról 7 dolgot. Aki rendszeresen olvas engem, vagy ha én olvasok valakit, akkor úgyis belelát egy kicsit az életébe, ha jobban érdekli,akkor lesz tali is, hiszen egyre több közösség alakul. Ha nem annyira szimpi az illető, akkor meg legyen elég annyi, amennyit belesve láthat.

A nem írás egyik oka, hogy ez a blog nem tetszik...valahogy kényszerből született,még akkor is, ha ez az én belső kényszerem volt, de nem szeretem az "erőltetett" dolgokat.

Állandó lemaradásban vagyok, mindenben. A háztartásban, a suliban,a munkában, az alvásban, a gyerekekkel való foglalatosságban, hogy az olvasásról és a kézimunkázásról már ne is álmodozzak. Olyan,mintha leeresztettem volna. Szeretnék egy hatalmasat aludni végre, Vince még mindig nem alussza végig az éjszakát,és egyre nehezebben kelek fel hozzá ötször-hatszor,sőt néha többször. Érdekes bioritmusa lett, péntek éjszakánként még a szokásosnál is vacakabbul alszik, ez csak azért baj,mert ilyenkor szoktam tanulni másnapra...szeretnék egyszer kialudva indulni suliba, mert a téma általában nem túl izgalmas, hát még ha álmos is az ember lánya.

Kötőtű nem volt a kezemben már hetek óta. Van egy zokni elkezdve a Gerinek...nem is tudom mióta. Ezzelafonallal tanított a Hugicám zoknit kötni (nem ugyanilyennel, ezzel..!!!) azóta háromszor lebontottam, mindig csak a fele készült el, aztán félretettem,amire újra előkerült, a Geri már kinőtte. Bontás, újra nekifutottam..most is kicsimárneki,de majd a Vince belenő. Elkedvetlenít, hogy ez a fonal nem akarja, amit én...
A zöld-barna-narancs-fehér csíkos pulcsi,amit magamnak kezdtem el (a másik blogon valahol volt róla kép), kicsi lett nekem...az Eszternek még nagy,tehát az is pihen.

Most ennyi, hamarosan folyt.köv.

Maciponcsó

Egy csodálatos, másfél éves kisfiú:




Egy maci, akivel mostanában mintha össze lennénk nőve:



Maci kb. máfél évvel ezelőtt, turkálóban hozzám szegődött jószág. Akkor az Eszteré volt, mostanában a Vince nyúzza. A maci eredete azért fontos, mert volt neki egy pólója, valami ilyesmi felirattal: szeretettel házassági évfordulótokra"--mindez persze angolul...De ugye a turi az a hely, ahol a maci pólóján a felirat adott...
Imádom ezt a figurát, gondolom sokan vagyunk ezzel így...mert pocakos, puha, nagyfejű. És éppen a pocak és a nagy fej okoz gondot, ha olyan ruhácskát készülünk kötni neki, amit egy másfél éves ali múlt Férfiember is le és fel tud adni rá, naponta akár hússzor. (én itt zártam ki a patentokat és a gombokat)

Maci új ruhájában:



Maciponcsó készült, kellően bő nyakkal, amit egy visszahajtással összébb húztam ugyan, de elég nagy maradt a könnyű öltöztetéshez.

És egy kép a boldog gazdi ölelésében:

Válság

Azt hittem engem elkerül, hisz tele vagyok tervekkel, félben levő alkotásokkal. Nem lett igazam. Vagy a megkésett tavaszi fáradtság, vagy valami alkotói válság, de elkapott...nem alkotok. Ha ráérek, a gyerekekkel játszóterezünk, vagy olvasok, vagy egyszerűen csak játszunk.
Ez van, majdcsak kilábalok lassan.
Addig egy kép legújabb zoknimról, melyet a Testvérem csinált nekem:




Aha, hogy ne legyen minden olyan egyszerű, a kép többedszerre se oda sikerült, ahova szerettem volna...de már ígymarad!

Kész!!!!

Órák óta azzal szúrom el az időt, hogy az érdekesebb bejegyzéseket áttelepítsem, és valami nekem tetsző formát adjak ennek a szegény blognak...Mennyit köthettem vagy keresztszemezhettem volna ennyi idő alatt!
Csak:

• Olyat szeretnék, ami tetszik
• Ami kifejez engem
• Amiből nincs még ezer

Tudom, a mostani forma átmeneti...majdcsak lesz jobb